Uj Lexikon 5. MAGY-REA (Budapest, 1936)
N - Népvándorlások - Népviselet - Népzene
Népvándorlások töltött be. Legszebb régészeti emlékek a tarsolylemezek, melyek kevés kivétellel ezüstből készültek. Egész felületét palmetták töltik ki, különböző beosztásban és eltérő felépítésben. Az övek és lószerszámok díszítése hasonló. Az ötvösmesterek színhatásra is törekedtek, ezért a vereteken a motívumok hátterét bearanyozták. A nomád műv azonban nemcsak önmaga beteljesülésével halt el, hanem a folyamatot külső események is elősegítették, elsősorban az euráziai transzkontinentális forgalom lehanyatlása. Horváth T. Népvándorlások, népmozgalmak, melyek egy nagyobb terület, olykor egy világrész, sőt az egész Föld népi megoszlását megváltoztatják. Leginkább a N.-kal terjednek el a Földön az új műveltségi vívmányok, életformák, melyek egy kultúra zártabb, szűkebb körén belül keletkeztek. A N. okai elsősorban éghajlati változások, melyek a terméketlenné vált vidékek népességét új területek felkeresésére, meghódítására késztetik. Ritkábbak a N., melyek a földfelszín változásával függenek össze ; nagy történetelőtti N. valószínűleg egy nagy tektonikus katasztrófára (vízözön) vezethetők vissza, melynek következtében a nagy előázsiai belső tengerből csak a Fekete-tenger, Káspi-tó és Aral-tó maradt meg. A természeti és gazdaokok mellett, ill. azokkal egybefonódva a II.-at kiváltó tényezők között szerepet játszik bizonyos kultúrák, világnézetek különleges beállítottsága a terjeszkedésre, hódításra. A tört.előtti időkben különösen fontosak a Közép- Ázsiából kiinduló világot átfogó pásztornomád N., melyek megalapozták az állami szervezeteket. Ezeknek későbbi hullámai az indogermánok NI.-ai, melyek a Kr. e. 3—2. évezredben teljesen átalakították Európa és Elő-Ázsia nyelvi jellegét és bizonyos fokig népiségét. Türk, mongol s velük elkeveredett indogermán pusztai nomád- és félkultúrnépek nyomása váltotta ki a germán törzsek népmozgalmait. Miután Kr. u. 375. a húnok megverték a gótokat, a germán áradat megsemmisítette a Római birodalmat . É.-i életformájának, a kereszténységnek s az antik világ hagyatékának egybeforrasztásával megalapozta a Ny.-i középkor rendjét és műveltségét (1. Népvándorláskori kultúra). A germán hódítást követték s Európa képét nem kisebb mértékben alakították át a szláv parasztság békés N.-ai. Türk és mongol pásztornomád N. (avarok, bolgárok, magyarok, oszmánok) Európa K.-én idéztek elő jelentős átalakulásokat. Közép-Ázsia pásztornomádjainak utolsó nagy N.-a a mongolok nagy hódító inváziói a XIII—XV. sz.-ban. Egyike a tört. legnagyobb arányú népvándorlásainak az európai fehér emberiség világuralmi terjeszkedése a XV. sz. óta ; békés kisérő jelensége a tengerentúli kivándorlás Európából. Az európai terjeszkedés ellenpólusa az arabok nagy népvándorlása s vele kapcsolatban az iszlám — Afrikában még most sem szünetelő — előretörése. Az emberiség jövője szempontjából nem kisebb jelentőségű a kínaiak terjeszkedése az utolsó szrokban Mongóliától, Mandzsúriától és Turkesztántól Indiáig, Indonéziáig s az óceániai szigetekig. Juhász V. Népviselet, az úri viselettel ellentétben nem volt annyira kitéve a divat folytonos változásainak. Ezért állandóbb jellegű. Lényegében akkor alakul ki, amikor a város és falu népe lassanként elválik egymástól (XVI—XVII. sz.). A városi iparosság és polgárság a nemes ember, a főurak viseletét igyekszik utánozni, míg a falusi nép ragaszkodik az éghajlat, a talajviszonyok és a háziiparuk által megszabott régi hagyományokhoz. Igazi N. minden darabját a nép maga készíti s így szorosan összefügg háziiparuk mindenkori fejlettségével. A XIX. sz. derekától kezdődőleg a N. a lassú dekadencia felé halad. A megkönnyített közlekedés elősegíti a gyáripar olcsó termékeinek elterjedését s ez rohamos hanyatlást idéz elő a N.-ben. Régi N.-ről ma már csak a néprajzi múzeumok tájékoztatnak. Manapság a falu népe egyes vidékeken hord még N.-et, ünnepélyes alkalmakkor. Európában a szláv fajták ragaszkodnak leginkább a N.-hez. Magy.-on Mezőkövesden újabban mesterségesen életre keltették a N.-et, amelynek festői tarkasága azonban inkább csak idegenforgalmi attrakció. (L. még : Magyar népviselet.) Népzene, azoknak a dallamoknak összessége, amelyeket valamely nép énekel v. hangszeren előad, tehát az élő gyakorlatban magáénak vall. Ebből a szempontból a magyar N. fogalma élesen elkülönül a Ny.-i (francia, német, angol, olasz és spanyol) N.-től, amelyekben a népies műzene országszerte ismert termékei épúgy N.-nek számítanak, mint a falusi lakosság sajátos stílusú, illetve a maga sajátos stílusának képére átformált dallamkincse; de elkülönül a K.-i zenekultúrától is, amelyekben csak a szakrálisan kötött és a profánul szabad zenegyakorlatot különböztetik meg élesen. A magyar II.-ben ugyanis az újabb kutatás a lehetőség