Uj Lexikon 5. MAGY-REA (Budapest, 1936)

P - Primitív népek művészete (természeti népek művészete)

Primitív népek művészete ismételgetésektől a szó, mondat, kívánság ritmikus ismételgetéseiig s a bonyolult gondolat- és szerkezetritmusoktól, a mi költői formáinkra emlékeztető jó versszer­­kezetekig sok típust találhatunk. Mindig a közösség igényeinek és kí­vánalmainak közvetítői nem­csak a termékenységi va­rázs, a harci győzelem, vadá­szat, társas ünnepek, avatási szertartások idején, hanem a legegyénibbnek látszó élet­mozzanatokban is. Ugyanez jellemzi dramatikus szokásai­kat, amelyeknek célja val­lásos és társas. Ez az impro­vizációkkal teli drámai műve, amelynek szintén voltak szigorú hagyományai (pl. ma­gas álarckészítő kultúra), számunkra alig őrizhető meg s jelentésekkel teli koreográfiája nél­kül semmitmondó. Közvetlenebbül meg­közelíthető a primitív népek meseirod­­a , bár ez is szerves összefüggésben van a primitív vallásos világképpel, a külön­böző paraszti meseirod­­ak miatt jobban átélhetők számunkra is. A különböző vallási, mitikus, mágikus mesék, eredet- és állatmesék az illető kultúrakor tipikus kifejezői, így a különböző nomadikus­­pátriárkális és földmívelő-mátriárka kul­túrák meséi között morfológiai különb­ségek vannak. A primitív írod. alkotásai­­ó primitív kultúrák és vallásos világkép több megértését szolgálják. A mai gyűj­­tők azonban Brazíliában is, Afrikában is­nkább pusztulásukról számolhatnak be : európai civilizációnk kiszorítja az emberi írod. kifejezőigény­e régibb formáit. Irodalom : Werner H. Die Ursprünge der Lyrik (1024), Bücher K. Arbeit und Rhytraus, Preuss K. Th. Geistige Kultur der Naturvölker, Sydow E. V. Dichtungen der Naturvölker (1935), Die Märchen der primitiven Völker sorozat szerk. Er. v. der Leuen. Ortutay Oy. Primitív népek művészete (természeti népek művészete), összefoglaló elneve­zése mindazoknak a műv. és iparműv. alkotásoknak, amelyek a kultúra ala­csonyabb színvonalán álló népektől ered­nek. Nem tartoznak tehát e fogalomhoz a magasabb kultúrszinvonalat elért népek ősi, archaikus műv.-e és azok a műv.-ek sem, amelyeket olyan népek v. népréte­gek fejlesztettek ki, amelyeknek primi­tív kultúráját valamely magasabb kul­túra érintette v. keresztezte ; nem tar­tozik tehát ide a népműv. sem. A P.-nek legjellegzetesebb ismertető­jele az, hogy majdnem teljes mértékben a vallási kultusznak, a rítusoknak szol­gálatában áll, ami nemcsak plasztikai és festői alkotásaikra vonatkozik, ha­nem építészetükre és díszítőműv­­ükre is. Ez a kultikus jelleg magyarázza, hogy a P.-nek nemcsak szelleme, hanem alapformái is úgyszólván valamennyi primitív népnél közösek, annak ellenére, hogy kultúrájuk egymással való kapcso­lat nélkül fejlődött. Másik közös jellem­vonás, hogy a formákban ritkán érik el a monumentálisat ; éppen e tulajdonság alapján lehet a műv.-nek ezt a körét a magasabb kultúrák műv.-étől vala­mennyire elhatárolni. Mint harmadik általános jellemvonás szögezhető le végül, hogy a P. sohasem válik natura­listává a kifejezés módja tekintetében és sohasem válik realisztikussá az ábrá­zolás célját illetően. Nem törekszik való­sághű ábrázolásra, nem valóságos modell után, hanem emlékezetből dolgozik ; nem ábrázolja azt, ami a világban egyéni és esetleges, hanem csak azt, ami tipikus, ami a természet formáiban megismét­lődő. Képzeteit fejezi ki és nem benyo­másait. A P. a mai, naturalisztikus művé­­hez szokott kultúrember szemében stili­zált, elvont, többnyire groteszk. A P.-nek legnagyobb fontosságú meg­nyilatkozása a plasztika, melynek főbb típusai a következők : 1. Álarcok. Leg­több vallási rítusnak, kultikus táncnak, táncdrámának, démonűző v. démon­idéző szertartásnak elengedhetetlen kel­lékei. Anyaguk leggyakrabban fa és bőr, festéssel, színes berakásokkal és színes tollakkal kombinálva. Az álarcok em­beri arcot, állatfejet, emberi és állati jegyekből összetett démonfejeket ábrá­zolnak. A táncálarcoknak vannak techni­kailag komplikáltabb megoldású formái is : fejtetőre tolható sisakálarcok és kettős álarcok. A maszkok a legtarkáb­bak Óceániában, különösen Polinéziában és a pápua-szigeteken. Az É­-amerikai Vadászati, halászati és kultuszjelenetek eszkimótárgyakról

Next