Uj Lexikon 5. MAGY-REA (Budapest, 1936)
P - Primitív népek művészete (természeti népek művészete)
Primitív népek művészete ismételgetésektől a szó, mondat, kívánság ritmikus ismételgetéseiig s a bonyolult gondolat- és szerkezetritmusoktól, a mi költői formáinkra emlékeztető jó versszerkezetekig sok típust találhatunk. Mindig a közösség igényeinek és kívánalmainak közvetítői nemcsak a termékenységi varázs, a harci győzelem, vadászat, társas ünnepek, avatási szertartások idején, hanem a legegyénibbnek látszó életmozzanatokban is. Ugyanez jellemzi dramatikus szokásaikat, amelyeknek célja vallásos és társas. Ez az improvizációkkal teli drámai műve, amelynek szintén voltak szigorú hagyományai (pl. magas álarckészítő kultúra), számunkra alig őrizhető meg s jelentésekkel teli koreográfiája nélkül semmitmondó. Közvetlenebbül megközelíthető a primitív népek meseiroda , bár ez is szerves összefüggésben van a primitív vallásos világképpel, a különböző paraszti meseirodak miatt jobban átélhetők számunkra is. A különböző vallási, mitikus, mágikus mesék, eredet- és állatmesék az illető kultúrakor tipikus kifejezői, így a különböző nomadikuspátriárkális és földmívelő-mátriárka kultúrák meséi között morfológiai különbségek vannak. A primitív írod. alkotásaió primitív kultúrák és vallásos világkép több megértését szolgálják. A mai gyűjtők azonban Brazíliában is, Afrikában isnkább pusztulásukról számolhatnak be : európai civilizációnk kiszorítja az emberi írod. kifejezőigénye régibb formáit. Irodalom : Werner H. Die Ursprünge der Lyrik (1024), Bücher K. Arbeit und Rhytraus, Preuss K. Th. Geistige Kultur der Naturvölker, Sydow E. V. Dichtungen der Naturvölker (1935), Die Märchen der primitiven Völker sorozat szerk. Er. v. der Leuen. Ortutay Oy. Primitív népek művészete (természeti népek művészete), összefoglaló elnevezése mindazoknak a műv. és iparműv. alkotásoknak, amelyek a kultúra alacsonyabb színvonalán álló népektől erednek. Nem tartoznak tehát e fogalomhoz a magasabb kultúrszinvonalat elért népek ősi, archaikus műv.-e és azok a műv.-ek sem, amelyeket olyan népek v. néprétegek fejlesztettek ki, amelyeknek primitív kultúráját valamely magasabb kultúra érintette v. keresztezte ; nem tartozik tehát ide a népműv. sem. A P.-nek legjellegzetesebb ismertetőjele az, hogy majdnem teljes mértékben a vallási kultusznak, a rítusoknak szolgálatában áll, ami nemcsak plasztikai és festői alkotásaikra vonatkozik, hanem építészetükre és díszítőművükre is. Ez a kultikus jelleg magyarázza, hogy a P.-nek nemcsak szelleme, hanem alapformái is úgyszólván valamennyi primitív népnél közösek, annak ellenére, hogy kultúrájuk egymással való kapcsolat nélkül fejlődött. Másik közös jellemvonás, hogy a formákban ritkán érik el a monumentálisat ; éppen e tulajdonság alapján lehet a műv.-nek ezt a körét a magasabb kultúrák műv.-étől valamennyire elhatárolni. Mint harmadik általános jellemvonás szögezhető le végül, hogy a P. sohasem válik naturalistává a kifejezés módja tekintetében és sohasem válik realisztikussá az ábrázolás célját illetően. Nem törekszik valósághű ábrázolásra, nem valóságos modell után, hanem emlékezetből dolgozik ; nem ábrázolja azt, ami a világban egyéni és esetleges, hanem csak azt, ami tipikus, ami a természet formáiban megismétlődő. Képzeteit fejezi ki és nem benyomásait. A P. a mai, naturalisztikus művéhez szokott kultúrember szemében stilizált, elvont, többnyire groteszk. A P.-nek legnagyobb fontosságú megnyilatkozása a plasztika, melynek főbb típusai a következők : 1. Álarcok. Legtöbb vallási rítusnak, kultikus táncnak, táncdrámának, démonűző v. démonidéző szertartásnak elengedhetetlen kellékei. Anyaguk leggyakrabban fa és bőr, festéssel, színes berakásokkal és színes tollakkal kombinálva. Az álarcok emberi arcot, állatfejet, emberi és állati jegyekből összetett démonfejeket ábrázolnak. A táncálarcoknak vannak technikailag komplikáltabb megoldású formái is : fejtetőre tolható sisakálarcok és kettős álarcok. A maszkok a legtarkábbak Óceániában, különösen Polinéziában és a pápua-szigeteken. Az É-amerikai Vadászati, halászati és kultuszjelenetek eszkimótárgyakról