Uj Lexikon 5. MAGY-REA (Budapest, 1936)
P - Primitív népek vallása
3197 kultuszoktól teljessé válik és kialakul az öncélú, többé-kevésbbé realisztikus ábrázolóműv, amely már a köznapi élet jeleneteit is témakörébe vonja. A P.-t földrajzi körzetek szerint is feloszthatjuk. 1. Óceánia. Ebben a körzetben a legprimitívebb formákat az ausztráliai négerműv. mutatja, a legtökéletesebbet a pápuaműv., a Fidzsi-, Tahiti- és Szamoa-szigetek műv.-e és a maori műv. Idetartozik az indonéziaiszigetek őslakóinak műv.-e is, különösen az a része, amely mentes marad az iszlám V. a buddhisztikus műv. befolyásától. 2. Afrika. A legmagasabb színvonalat a Kongó-vidéki, kameruni, Joruba és benini műv.-ben éri el. Nem tartozik ide az É.-afrikai félkultúra. kultúr iszlámnépek műv.-e, hasonlókép az egyiptomi és az abesszíniai műv. sem, amely utóbbi különös keveredését mutatja a primitív törzsi és a keresztény egyh. műv.-nek. 3. Amerika. Itt a kezdetleges fejlődési fokot a D.-amerikai indiánok és a kontinens É.-i részét lakó eszkimók műv.-e jelenti, a legmagasabbat pedig az É.amerikai indiánok, különösen a haida-, tlinkit-, kvakiutl- és sziú-törzsek műv.-e. Hevesy I. Primitív népek vallása. A néptud. kutatások mai fokán kétségtelen, hogy nincsen és soha nem volt olyan nép, amelynek ne lett volna vallási élete és a természetfeletti hatalmakra és a túlvilágra vonatkozó képzetekben lerögzített vallásos tanítása. Az az állítás, hogy vannak primitív törzsek, melyeknek nincsenek isteneik, hasonlóképpen téves ; ezeknél csupán bizonyos mágikus praktikák és velük kapcsolatos démoni képzetek elválaszthatatlanul egybefonódtak az istenhittel s az utóbbit a felismerhetetlenségig eltorzították. Ez a jelenség egyébként a magaskultúrák területén sem ritka. A vallás eredetére vonatkozó felfogások nagymértékben befolyásolják a P.-nak megítélését. Két felfogás áll egymással szemben. Az egyik szerint a kialakult vallási képzetek és az istenhit a tárgyak, természeti jelenségek egyetemes meglelkesítéséből (animizmus) v egy ezt megelőző, a lelket sem ismerő anyagias mágikus hitből (preanimizmus), tehát egy primitív stádiumból fokozatosan alakult ki. Az ellentétes felfogás szerint az egyisten hite őseredeti s mintegy az emberi teremtéssel adott (őskinyilatkoztatás), a primitívek bonyolult mágikus rítusai, szellemhite, démoni képzetei pedig ennek az őseredeti monoteizmusnak eltorzulásai és elfajulásai. A P.-nak kutatása bizonyos mértékig mind a két felfogást igazolni látszik. Valóban a legbonyolultabb démonikus képzetekkel és legdurvább fétisimádással rendelkező törzseknél is felismerhető elhalványult (szinte szántszándékkal elfojtott) tudata egy tisztultabb, az erkölcsi törvényeket megszabó, a világot teremtő és fenntartó istenségnek. Viszont a legkezdetlegesebb népeknél, így az afrikai pigmeusoknál a D-ázsiai primitív törzseknél (veddák, szemangok, szenoik, szakaik, kubuk, negritók) is felismerhető már, hogy ezek a tisztultabb vallási képzetek hogyan keverednek el a társad, és gazda élettől és az emberi ösztönélettől megszabott anyagias képzetekkel és rítusokkal. Bizonyos, hogy az egyes primitív népek társad és gazdaszervezetének éppúgy nagy befolyása van vallásos hitükre, szertartásaikra és mitológiájukra, mint ahogy viszont hitüknek, a végső dolgokkal szemben elfoglalt álláspontoknak nagy befolyása van társad. és gazd. életükre. A különböző társad. és gazd. formák más és más vallásos világképpel kapcsolatosak ; így pl. az anyajogi földműveseknél mindig előtérbe lépnek a termékenységgel kapcsolatos ceremóniák és mitol. képzetek, azoknál a törzseknél pedig, amelyek fő megélhetési forrása a szervezetten űzött vadászat, az állatok tisztelete és az életerőnek a napimádással együttjáró kultusza nyomja rá a bélyegét a vallásos világképre. Ahogyan ezek a társad, és gazda formák a primitív népeknél egybeolvadnak, ill. egymásra rakódnak, úgy olvadnak egybe és rakódnak egymásra a velük összefüggő vallásos képzetek. Az ily módon keletkező nagy különbözőségek mellett általános jellemvonása a primitívek vallási életének a halottak, ill. az ősök tisztelete. Hitük szerint az elhalt ősök különösen pedig az elhalt uralkodók, főnökök közvetítők, a túlvilági hatalmak és az élők világa között. A bálványok (idolumok) tisztelete eredetileg nem az isteneknek, hanem az ősöknek tiszteletéből származott. Éppígy általános a csillagos ég jelenségeinek kultusza, amelynek megítélésénél azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a nap, a hold, az égbolt, a hajnali csillag stb. csak mintegy érzéki ábrái a világot kormányzó és a halál utáni életet biztosító erők, társad, és a gazdaformák szerint különböző módon feltételezett működésének. (L. még : Animizmus, Emberáldozat, Holdkultusz, Napkultusz.) Juhász V. Irodalom : Lang, A. Myth, ritual and religion (2. kiad. 1899) ; Frazer, J. Totemism and exogamy (4 köt. 1910); Frazer, J. The Golden Primitív népek vallása