Uj Lexikon 5. MAGY-REA (Budapest, 1936)

P - Primitív népek vallása

3197 kultuszoktól teljessé válik és kialakul az öncélú, többé-kevésbbé realisztikus áb­­rázolóműv­, amely már a köznapi élet jeleneteit is témakörébe vonja. A P.-t földrajzi körzetek szerint is feloszthatjuk. 1. Óceánia. Ebben a kör­zetben a legprimitívebb formákat az ausztráliai négerműv. mutatja, a leg­tökéletesebbet a pápuaműv., a Fidzsi-, Tahiti- és Szamoa-szigetek műv.-e és a maori műv. Idetartozik az indonéziai­szigetek őslakóinak műv.-e is, különösen az a része, amely mentes marad az iszlám V. a buddhisztikus műv. befolyásától. 2. Afrika. A legmagasabb színvonalat a Kongó-vidéki, kameruni, Joruba és be­­nini műv.-ben éri el. Nem tartozik ide az É.-afrikai félkultúr­a. kultúr iszlám­népek műv.-e, hasonlókép az egyiptomi és az abesszíniai műv. sem, amely utóbbi különös keveredését mutatja a primitív törzsi és a keresztény egyh. műv.-nek. 3. Amerika. Itt a kezdetleges fejlődési fokot a D.-amerikai indiánok és a kon­tinens É.-i részét lakó eszkimók műv.-e jelenti, a legmagasabbat pedig az É.­­amerikai indiánok, különösen a haida-, tlinkit-, kvakiutl- és sziú-törzsek műv.-e. Hevesy I. Primitív népek vallása. A néptud. kuta­tások mai fokán kétségtelen, hogy nincsen és soha nem volt olyan nép, amelynek ne lett volna vallási élete és a természet­­feletti hatalmakra és a túlvilágra vonat­kozó képzetekben lerögzített vallásos tanítása. Az az állítás, hogy vannak primitív törzsek, melyeknek nincsenek isteneik, hasonlóképpen téves ; ezeknél csupán bizonyos mágikus praktikák és velük kapcsolatos démoni képzetek el­választhatatlanul egybefonódtak az isten­hittel s az utóbbit a felismerhetetlenségig eltorzították. Ez a jelenség egyébként a magaskultúrák területén sem ritka. A vallás eredetére vonatkozó felfogások nagymértékben befolyásolják a P.-nak megítélését. Két felfogás áll egymással szemben. Az egyik szerint a kialakult vallási képzetek és az istenhit a tárgyak, természeti jelenségek egyetemes meglel­­kesítéséből (animizmus) v­ egy ezt meg­előző, a lelket sem ismerő anyagias mági­kus hitből (preanimizmus), tehát egy primitív stádiumból fokozatosan alakult ki. Az ellentétes felfogás szerint az egy­­isten hite őseredeti s mintegy az emberi teremtéssel adott (őskinyilatkoztatás), a primitívek bonyolult mágikus rítusai, szellemhite, démoni képzetei pedig ennek az őseredeti monoteizmusnak eltorzu­lásai és elfajulásai. A P.-nak kutatása bizonyos mértékig mind a két felfogást igazolni látszik. Valóban a legbonyolul­tabb démonikus képzetekkel és legdur­vább fétisimádással rendelkező törzsek­nél is felismerhető elhalványult (szinte szántszándékkal elfojtott) tudata egy tisztultabb, az erkölcsi törvényeket meg­szabó, a világot teremtő és fenntartó istenségnek. Viszont a legkezdetlegesebb népeknél, így az afrikai pigmeusoknál a D­-ázsiai primitív törzseknél (veddák, szemangok, szenoik, szakaik, kubuk, negritók) is felismerhető már, hogy ezek a tisztultabb vallási képzetek hogyan keverednek el a társad, és gazda élettől és az emberi ösztönélettől megszabott anyagias képzetekkel és rítusokkal. Bizo­nyos, hogy az egyes primitív népek tár­sad­ és gazda­szervezetének éppúgy nagy befolyása van vallásos hitükre, szer­tartásaikra és mitológiájukra, mint ahogy viszont hitüknek, a végső dolgokkal szem­ben elfoglalt álláspontoknak nagy be­folyása van társad. és gazd. életükre. A különböző társad. és gazd. formák más és más vallásos világképpel kapcsolato­sak ; így pl. az anyajogi földműveseknél mindig előtérbe lépnek a termékenység­gel kapcsolatos ceremóniák és mitol. kép­zetek, azoknál a törzseknél pedig, ame­lyek fő megélhetési forrása a szervezetten űzött vadászat, az állatok tisztelete és az életerőnek a napimádással együttjáró kultusza nyomja rá a bélyegét a vallásos világképre. Ahogyan ezek a társad, és gazda formák a primitív népeknél egybe­olvadnak, ill. egymásra rakódnak, úgy olvadnak egybe és rakódnak egymásra a velük összefüggő vallásos képzetek. Az ily módon keletkező nagy különbözőségek mellett általános jellemvonása a primi­tívek vallási életének a halottak, ill. az ősök tisztelete. Hitük szerint az elhalt ősök különösen pedig az elhalt uralkodók, főnökök közvetítők, a túlvilági hatalmak és az élők világa között. A bálványok (idolumok) tisztelete eredetileg nem az isteneknek, hanem az ősöknek tiszteleté­ből származott. Éppígy általános a csil­lagos ég jelenségeinek kultusza, amelynek megítélésénél azonban nem szabad el­feledkezni arról, hogy a nap, a hold, az égbolt, a hajnali csillag stb. csak mintegy érzéki ábrái a világot kormányzó és a halál utáni életet biztosító erők, társad, és a gazda­formák szerint különböző módon feltételezett működésének. (L. még : Animizmus, Emberáldozat, Hold­kultusz, Napkultusz.) Juhász V. Irodalom : Lang, A. Myth, ritual and reli­gion (2. kiad. 1899) ; Frazer, J. Totemism and exogamy (4 köt. 1910); Frazer, J. The Golden Primitív népek vallása

Next