Uj Lexikon 6. REB-ZSÜR (Budapest, 1936)
V - Vaudeville - Vaugoln, Karl - Vautel, Clément - Vay-család, Vajai és Luskodi nemes, báró és gróf - Váz - Váza - Vazallus - Vazelin - Vázov, Ivan
országban a XIX. sz. 2. feléig alkalmazták. Közgazd. főmunkája : Projet d’une dîme royale (1707), a merkantilizmus és fiziokratizmus közti átmenetet képviseli. Vaudeville, eredetileg azon gúnydalok neve, amelyek a Vire-völgyéből (Calvados) származtak (Veau de Vire). A XVIII. sz. óta dalokkal tarkított színművek neve. Vaugoin, Karl, osztrák államférfi, szül. 1873. Eredetileg katonatiszt, 1918— 20. bécsi városházi képviselő. 1921. majd 1922—33. mint a ker. szoc. párt bizalmi embere, hadügymin. is, mint ilyen, az új köztárs. hadsereg megteremtője. 1930 szept.-dec. szövetségi kancellár. 1930— 33. a ker. szoc. pártelnöke. 1933.tábornok. 1933—36. az államvasutak elnöke. Vautel, Clément, francia író, szül. 1876. Népszerűek kissé felületes, de elmés szatirikus regényei a háb. utáni erkölcsökről és szociális helyzetről : Mon curé chez les riches, Mon curé chez les pauvres, Madame ne veut pas d’enfant, Je suis un affreux bourgeois. (Részben magy. is.) Nagy sikere van újságcikkeivel is. Vay-család, Vajai és Luskodi nemes, báró és gróf, szabolcs vm.-i régi család. Nemzedékrendje a XIV. sz. közepéig vezethető vissza. Bárói rangja 1760. és 1783., ill. 1799., grófi rangja 1830. kelt. Az 1760-i bárói ág kihalt. Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvarmestere, a bécsi udvar többszöri üldözése után követte a száműzetésbe. 1719. halt meg Danzigban. A grófi rangot 1830. Ábrahám báró kapta. Tagjai közül Miklós báró (1802—94), koronaőr, kancellár, a főrendiház elnöke. Ifj. Miklós (1828—86), szobrász (több tört. emlékszobor). Péter (szül. 1864), apát, pápai protonotárius, misszionárius, író. Sándor (igazi nevén Sarolta, 1859—1918), író. Félig igazi, félig költött elbeszéléseket, cikkeket írt az arisztokrata családok tagjairól. (Régi nemes urak, úrasszonyok, Régi magyar társasélet, D’ Artagnan meséi, Pestvármegyei históriák stb.) Váz, a gerincesek csontjainak és porcainak összessége ; egyrészt a test támasztéka, másrészt passzív mozgásszerv, mert az izmok hozzá tapadnak. A fej váza a koponya, amely agykoponyából és zsigervázból áll ; az agykoponyát porc helyén kialakult elsődleges és kötőszövetből lett bőr- V. fedőcsontok alkotják. Átvitt értelemben V.-nak nevezzük különböző gerinctelenek testének támasztóberendezését is (az ízeltlábúak khitin-, a tüskésbőrűek mész-, a szivacsok kova- és mész-, a korallok mészváza stb.). Váza, tágabb értelemben a díszedények, szűkebb értelemben az antik v. antikizáló cserépedények neve. A V.-k fémből való öntését megelőzte agyagból való formálásuk és kiégetésük. A fazekas-korongot már a Kr. e. 2. évezred óta ismerik. A V.-készítés először Krétában (aigiai kultúra), majd Görögországban virágzott, s az e korokban kialakult formakincs a mindenkori európai V.-készítésnek alapja lett. K.-en és Távol K.-en is fejlett V.műv. volt. Athénben egész városrész, a Kerameikosz, foglalkozott agyagdíszedények előállításával, s már a Kr. e. VI. sz.-ban kivitelre is dolgoztak. A Kr. e. V. sz. óta Alsó- és Közép-Itáliában is kivirágzott a V.művészet. A V.-kat mázzal vonták be v. befestették. A V.-festésnek különösen kedvelt módja volt a díszítésnek v alakoknak világosbarna v. terr rakotta alapra sötét árnyképekként festése. (Geometrikus, K.-ies, feketemintás stílus.) A görög műv. virágkorában a vörösmintás festés, valamint a fehéralapos V.-festés volt divatos. Ezek a V.-festmények pótolják számunkra az elveszett falfestést. (L. még : Agyagművesség, Edény és Porcellán.) Vazallus, hűbéres a középkorban. A V. a hűbérúrnak hűséggel, hadi és udvari szolgálattal tartozott, ezzel szemben a hűbérúr megvédte, birtokhasználati jogot V. hivatalt adott neki. Vazelin, többé-kevésbbé színtelen v. sárgás színű, szagtalan, zsíros tapintatú, vízben oldhatatlan anyag. A kőszénkátrány száraz lepárlásánál a 300° felett desztilláló részlet eltávozása után az üstben visszamaradó kenőcsszerű anyag, amelyet további tisztításnak alávetve a gyógyászatban is használnak. Vázov, Ivan, bolgár költő, szül. 1850., megh. 1921. Bolgár közokt. min. 1897— Görög váza (amfora) Görög vázakép