Ujabb kori ismeretek tára. Tudományok és politikai társas élet encyclopaediája, 6. kötet. Paxton - Zürich (Pest, 1855)
P - Petőfi Sándor
67 Petőfi elitélte. Később novellákat is írt az „Életképek”be, de itt is, mint mindenütt , nem emelkedhetett fölül a’ lyrai színvonalon. Dalai folytonos növekedő tetszésben részesültek, daczára annak , hogy egynémelly gyanús kritika folyvást iparkodók halántékairól letépni babérait — miért ő, ingerlékeny természeténél fogva , sokszor túlságos és nyers haragra is lobbant. Egy másik csapat, melly ellene fordult, ollyanokból állott, kik a’ régi időből származó felfogással, az újabb ’s leginkább P. által érvényre emelt népnemzeti elem iránt nem birtak a’ szükséges észlelő tehetséggel ’s a’ saját vérünkből termett erőteljes szellem nyilatkozatainak horderejét megitélni képtelenek valának. Innen a’ sok apró, gyakran élvezhetlen harcz és háború, más részről azon tudatlan, vak lenézés, melly a nagy szám osztatlan ’s néha szintén tulvitt lelkesedésével állott szemben. Aránylag legigazságosb ítéleteket mondtak róla az Erdélyi által szerkesztett 1847-ki „Szépirodalmi Szemle“ ’s a’ „Pesti Hirlap“-ban. Eötvös József 1847. Illetéktelen leránczigálásban sokáig kitűnt a’„Honderű“ ; felfogási félszegségben Császár Ferencz mutatta be magát az „Irodalmi Úr“-ben. Nevezetes , hogy magasztaló, istenitő czikkek P. felett, ki az egész közönség kegyencze volt—nehány kis poéta ódáján kivül, sehol sem jelentek meg. — 1846 tavaszán egy uj füzetke költeménynyel lepte meg a’ közönséget „Felhők“ czim alatt. Feltűnő, hogy ezek nem dalai ismert typusában vannak irva. Az epigrammszerű verseken sötét izgatott kedély vonul át, úgy látszik, Byron és Shelley hatása, kiket akkor olvasgatott. . Az 1846. év nyaráig P. csaknem kizárólag a’ „Pesti Divatlap“ és „Életképek“ dolgozótársa volt. Ekkor felbontá velök a’ viszonyt ’s azon 9 fiatal íróhoz csatlakozott, kik elhatározták, hogy nem fognak többé lapokba dolgozni, hanem egy általok alapitandó közlönynek szentelendik egész erejüket. E’ társulat, mellyet tizek tanácsának, tizesnek, decemvireknek gúnyoltak, tagjai valának : Bérczy, Degré, Jókai, Kaján Ábel, (Pákh Albert), Kerényi, Lisznyai, Obernyik, Pálffy, Petőfi, Tompa. A’ társulat elnökéül Petőfit választák meg. Egy nyilatkozata volt e’ társulat az akkori forrongásnak a’ politikai ’s társadalmi téren, melly nem maradhatott visszahatás nélkül a’ költői küzdelmekre is. Az újabb iskola, melly érzé teendőjét , erősebben akará képviselhetni szellemét. Mint sok egyéb szép akarat, ez is eredménytelen maradt. A’ folyóiratból, melly ez uj irányt lett volna képviselendő, egy szám sem jelenhetetett meg ’s egy fél év múlva, a’ különböző tehetségek ismét saját útjokra tértek ’s mindegyik önként kérésé fel a’ vágyainak megfelelő tért. 1847. év folytán ismét sűrűbben találkozott P.nevével az olvasóközönség. Számos politikai irányú költeményein kivül, miken korának egész izgatottsága meglátszik, feltünőleg számos dallal lépe föl. Ez időszakba esik Szatmármegyébe rándulása, hol Szendrey Júliával megismerkedvén, ezt 1847. őszén nőül véve. Később nehány kisebb dolgozataival, mik között különösen „Naplója“ említendő, nem csekély figyelmet ébresztett ez is az irodalom terén. Fiatal nejével Szatmárból legközelebb Kolozsvárra utazott, hol tisztelői nagy ünnepélylyel fogadák. Visszajövet útjába ejté Szalontát, hol akkor Arany János lakott, kit, a’mint az irodalombani első feltűnése óta őszintén tisztelt, épen úgy szeretett volna személyesen is megismerni, így érkezett ismét vissza Pestre, kissé félbeszakadt munkásságát már most a’ családi