Ujabb kori ismeretek tára. Tudományok és politikai társas élet encyclopaediája, 6. kötet. Paxton - Zürich (Pest, 1855)

P - Petőfi Sándor

Petőfi­­ szerüleg elkülönzött knéz-aristocratiában. A’ P. közelébeni kéjpaloták : Czarskoe-Selo, a’ világ legpompásabb két vára, Péter udvara, Oranien­­baum, Pawslowsky, Gatsina, Katalin udvara, Kamenci-Ostrow ’s mások. P. mint a’ czár székhelye egyúttal székhelye a’ legfőbb hatóságoknak. A’ czár és a’ legf. birodalmi tanács képezik a’ törvényhozás forrását. A’ biro­dalmi tanács után jön az igazgató senatus ’s ezután a’ szent zsinat. — Tudva levő, miként Pétervárt nagy Péter alapította 1703. Ő maga intézé az építést. Már az ő kedvéért számosan telepedtek itt le ’s a’ csodával határos, hogy a’ posványok sivatag helyén egy század alatt Európa egyik legnagyszerűbb városa emelkedett. F­k. Petőfi Sándor, legnagyobb magyar lyrai költő. Állítólag Szabad- Szálláson , a’ Kis-Kunságban 1823. jan. 1-jén született. Atyja mészáros volt, ki, úgy látszik, Magyarország felső vidékéből költözött az alföldi síkra, ’s mindvégig megtartá Petrovics családi nevét. A’ jámbor férfiú, noha többnemű szerencsétlenségek következtében nagyon elszegényült, mindent megten, hogy fiának némi nevelést adhasson. Elébb az aszódi, majd a’ szent lőrinczi evang. gymnasiumba küldé , később Selmeczre az ottani evang. lyceumba. A’ tüzes és makacs ifjoncz lelkéből megutálta az iskolai életet. Nyugtalan természete és függetlenségi vágya, mi egész éle­tén átvonul, korán a’ nagy világba sodorta. Selmeczről Pestre szökött. Tetszett neki a’ fővárosi élet ’s űzte az első ifjúság könnyelmű kalandjait. Legboldogabb estvére volt, ha a’ színházba beszökhetett. A’ színészet iránt már gyermeksége óta nagy hajlammal viselteték. Részint ez okból, részint mert nagy nyomorban élt ’s nem mert haza menni, beszegődött a’ színházhoz. A’ színészek ruháit hordta föl esténként ’s előadás alatt szé­keket, asztalokat rakott ki a’ színpadra. Vidor utczagyerek életet élt. Bolondja volt a’ csínyeknek és tréfáknak. Néha rosz czimborák közé is keveredett a’nélkül, hogy megromoljék. Épen mint Shakespeare, kiről életi­ói hasonlót beszélnek. Mindketten korán tusára szállottak az élettel és önmagokkal, ’s diadallal emelkedtek ki belőle. Fenékig kiültték a’ szenvedélyek poharát, ’s mély pillantást vethettek az emberi szivbe. Ra­­konczátlanságban tört ki bennök a’ genius első mozzanata, lábbal tapod­­ták a’ hétköznapi erkölcsök és kötelességeket, mert óriási tetterejök még nem találta meg körét és sejtelmök nagy és uj pálya körül borongott. Shakespeare a’ világ első drámaköltője lön, Petőfi a’ legnagyobb magyar lyrai költő. Ifjúsági élményeik nélkül talán egyik sem válik azzá, mert legnnagyobb költői tanulmánynak mindig az élet marad szenvedés, tévely­gés és csalódások árán. Szerencsés, ki győzelmesen állva meg felettök, a’ költői lelkesülés számára zsákmányolhatja ki. Petőfi még ekkor nagyon ifjú volt, alig 17 éves. Csak küszöbén állott élete viharos korszakának. Atyja, ki meghaltá, hol barangol, Pestre jött ’s erővel vitte haza ’s mivel útközben többször vissza akart szökni, szigorúan bánt vele. Anyja szere­­tete egész szenvedélyességével ölelte körül. Innen költeményeiben iránta a’ leggyöngédebb fiúi szeretet, mit valaha csak költő énekelt. Semmi szen­velgés, költői negéd, mibe Petőfi néha beleesik. Igaz, mély, gyermeteg érzés. Minden gondolatnak egy egy jelenet felel meg, mi az életben meg­történt. Atyját rendesen humoristikai alakként tünteti föl, ki nem sokat ad arra, hogy fia költő, haragszik reá csínyeiért , csak nagy későre békül

Next