Limes - Tudományos szemle, 8. évfolyam (Tatabánya, 1995)
1995 / 4. szám - Tanulmányok – Jókai Mór - Mácza Mihály: Jókai komáromi "Aranyembere"
Jókai Mácza Mihály Jókai komáromi „Aranyembere” Az arany ember c. regény Jókai Mór egyik legismertebb, több nyelvre lefordított alkotása. Cselekményének fő helyszíne Komárom, az író szülővárosa, nagyrészt ennek környezetében alakul a regény főhősének, Tímár Mihálynak, az Aranyembernek sorsa. A regény megjelenése óta többen kerestek s találtak különféle választ arra a méltán jogos kérdésre: élt-e a valóságban az Aranyember, vagy csupán Jókai színpompás képzelete varázsolta elénk a gazdag gabonakereskedő alakját? Komáromban a regény megjelenésének idején (1872) az emlékezet még őrizte a közelmúlt történéseit és így mindenki tudta, hogy az Aranyember nem lehetett más, mint Domonkos János dúsgazdag komáromi gabonakereskedő, táblabíró, aki 1833-ban hunyt el, a Jókay családdal egy utcában lakott, s a gyermek Móric láthatta, amint tetemét óriási pompával kikísérik a helyi szerb ortodox egyház temetőjébe, valamint ismerhette a személyéről, meggazdagodásáról a városban elterjedt legendákat. A komáromiak mindmáig azt tartják, hogy Domonkos János élete szolgált alapul az írónak Tímár Mihály alakjának megformálásához. Más vélemény szerint Jókai szóbanforgó regényének főhősében báró Sina György gazdag bankár kalandos életét és családja történetét írta meg. Nos, Jókai alkotói fantáziája feltehetően e regény megírásánál is több forrásból táplálkozott, meghatározó valóságalapként azonban ebben az esetben vitathatatlanul a szülővárosban szerzett gyermekkori élmények szolgáltak: a gazdag kézműves- és kereskedővárosé, a gabonával, sóval és egyéb áruval kereskedő Dumzsák, Domonkosok, Sárkányok, Szarkák világa, ahol éppen Jókai gyermekkorában kezd kiépülni a Habsburg-birodalom legnagyobb erődrendszere, alkalmat adva nyereséges telekspekulációkra és óriási jövedelmekre az építkezésen dolgozóknak és a hadseregnek szállítók részére. Azaz inkább a komáromiaknak lehet igazuk a valóságos Aranyember személyét illetően. Ki is volt tehát Domonkos János. Családja a komáromi szerb (rác) közösséghez tartozott, amelyet még a 16. században alakítottak ki a városban a törökök ellen harcoló, itt állomásozó szerb királynaszádosok, vízihajdúk. Már a mohácsi vész előtt volt Komáromban ortodox egyházközségük, melynek 1511. május 17-i keltezésű sárgaréz pecsétje máig fennmaradt a helyi szerb ortodox templomban. A császári-királyi folyami hajóhad (sajkás flottilla) állomáshelyét 1751-ben Komáromból az akkori déli végekre helyezték át, s ezzel több szerb is elhagyta a várost, komáromi közösségük létszámát azonban időközben tetemesen növelték azok a szerbek, akik az 1690 őszén Czmojevits III. Arzén szerb pátriárka vezetésével a török elől Magyaror Domonkos János, az „Aranyember” portréja (fotó: Bíró Béla) 17 TANULMÁNYOK