Limes - Tudományos szemle, 8. évfolyam (Tatabánya, 1995)

1995 / 4. szám - Tanulmányok – Jókai Mór - Mácza Mihály: Jókai komáromi "Aranyembere"

Jókai Mácza Mihály Jókai komáromi „Aranyembere” Az arany ember c. regény Jókai Mór egyik legismertebb, több nyelvre lefordított alkotá­sa. Cselekményének fő helyszíne Komárom, az író szülővárosa, nagyrészt ennek környe­zetében alakul a regény főhősének, Tímár Mihálynak, az Aranyembernek sorsa. A re­gény megjelenése óta többen kerestek s talál­tak különféle választ arra a méltán jogos kér­désre: élt-e a valóságban az Aranyember, vagy csupán Jókai színpompás képzelete va­rázsolta elénk a gazdag gabonakereskedő alakját? Komáromban a regény megjelenésé­nek idején (1872) az emlékezet még őrizte a közelmúlt történéseit és így mindenki tudta, hogy az Aranyember nem lehetett más, mint Domonkos János dúsgazdag komáromi gabo­nakereskedő, táblabíró, aki 1833-ban hunyt el, a Jókay családdal egy utcában lakott, s a gyermek Móric láthatta, amint tetemét óriási pompával kikísérik a helyi szerb ortodox egy­ház temetőjébe, valamint ismerhette a szemé­lyéről, meggazdagodásáról a városban elter­jedt legendákat. A komáromiak mindmáig azt tartják, hogy Domonkos János élete szolgált alapul az írónak Tímár Mihály alakjának megformálásához. Más vélemény szerint Jókai szóbanforgó regényének főhősében báró Sina György gazdag bankár kalandos életét és családja történetét írta meg.­ Nos, Jókai alkotói fantáziája feltehetően e regény megírásánál is több forrásból táplálkozott, meghatározó valóságalapként azonban ebben az esetben vitathatatlanul a szülővárosban szer­zett gyermekkori élmények szolgáltak: a gazdag kézműves- és kereskedővárosé, a gabonával, sóval és egyéb áruval kereskedő Dumzsák, Domonkosok, Sárkányok, Szarkák világa, ahol ép­pen Jókai gyermekkorában kezd kiépülni a Habsburg-birodalom legnagyobb erődrendszere, al­kalmat adva nyereséges telekspekulációkra és óriási jövedelmekre az építkezésen dolgozóknak és a hadseregnek szállítók részére. Azaz­­ inkább a komáromiaknak lehet igazuk a valóságos Aranyember személyét illetően. Ki is volt tehát Domonkos János. Családja a komáromi szerb (rác) közösséghez tartozott, amelyet még a 16. században alakítottak ki a városban a törökök ellen harcoló, itt állomásozó szerb királynaszádosok, vízihajdúk. Már a mohácsi vész előtt volt Komáromban ortodox egy­házközségük, melynek 1511. május 17-i keltezésű sárgaréz pecsétje máig fennmaradt a helyi szerb ortodox templomban. A császári-királyi folyami hajóhad (sajkás flottilla) állomáshelyét 1751-ben Komáromból az akkori déli végekre helyezték át, s ezzel több szerb is elhagyta a vá­rost, komáromi közösségük létszámát azonban időközben tetemesen növelték azok a szerbek, akik az 1690 őszén Czmojevits III. Arzén szerb pátriárka vezetésével a török elől Magyaror­ Domonkos János, az „Aranyember” portréja (fotó: Bíró Béla) 17 TANULMÁNYOK

Next