Limes - Tudományos szemle, 17. évfolyam (Tatabánya, 2004)
2004 / 2. szám - Szemle - Halász Péter: Bibliotheca Moldaviensis. Kétnyelvű csángó forráskiadványok
Limes népcsoportunk múltja s művelődése felé. A sokféle, tudatlanságon vagy éppen tudatos rosszindulaton alapuló ferdítés és félremagyarázás közepette igen nagy szükség van erre a korrekt kezdeményezésre. A tudománynak és a nemzetpolitikának egyaránt. A sorozat első kötete Zöld Péter, csíkdelnei plébános Batthyány Ignác erdélyi püspökhöz 1781-ben írt - eredetileg latin nyelvű, a moldvai csángómagyarokról szóló - jelentését tartalmazza, magyar és román nyelvre fordítva. Olyannyira fontos ez a forrásmunka, hogy legtöbbször még a csángók magyarságát tagadó román propagandisták sem kerülhetik meg politikai brosúráikban. Azért is örvendetes a szöveg kétnyelvű megjelentetése, mert a jászvásári püspökség csángóellenes akcióit szervezők mindeddig csupán vitatkoztak a szöveggel vagy elferdítették Zöld Péter jelentését, román nyelven azonban óvakodtak megjelentetni. Mi tagadás, a magyar szakemberek és érdeklődők sem juthattak könnyen hozzá e fölbecsülhetetlen értékű dokumentumhoz. Mert igaz ugyan, hogy a jelentés magyarra fordított szövegét Molnár János már 1783-ban megjelentette Pozsonyban, Magyar Könyv-Ház című kötetében, de abból kétszáz év múltán - vagy talán jóval előbb - már a könyvtárakban is alig akadt. Pedig a 18. század végén Csokonai Vitéz Mihály valószínűleg éppen az innen szerzett ismeretei alapján fogalmazta meg a Marosvásárhelyi gondolatok című versében azt az óhaját, miszerint „Vajda Moldovának is kies parlagjai, / Ameddig terjednek a Pontus habjai, / Magyar Koronánknak árnyékába menne, /S a csángó magyar is polgártársunk lenne!” Csaknem száz esztendő múlva, 1870-ben Veszély, Imets és Kovács ugyancsak közük úti beszámolójukban Zöld Péter eredeti, latin nyelvű jelentését, de ez is igen csekély példányban jelent meg. Moldva magyarságának 20. századi kutatói és a csángók iránt érdeklődők egyedül Domokos Pál Péter több kiadást megért, könyvesboltjainkból mégis folyamatosan hiányzó, Moldvai magyarság című könyvéből ismerhették meg Zöld Péter jelentésének magyar nyelvű szövegét. Mindenképpen fontos volt tehát a szöveg újrakiadása, bár kérdéses: a könyvterjesztés mai állapotában el fog-e jutni ez a kiadvány akárcsak a Kárpát-medence magyar olvasóihoz? Az elegáns, 104 x 168 mm-es nagyságú füzetecske anyagának nagyobb része Szőcs János Csíkszeredai muzeológus Zöld Péter élete és munkássága című tanulmánya. A szerző gondosan összefoglalja a témára vonatkozó, nem éppen bőséges ismereteket. Beszámol Zöld Péter családi hátteréről, életének főbb állomásairól, elsősorban a madéfalvi székelymészárlást követően Moldvába menekült székelyek és a már több évszázada Moldvában élő csángók lelki gondozásában végzett munkáságáról. Külön fejezetet szentel Zöld Péter jelleme és szellemisége fölvázolásának, végül számba veszi Zöld Péter egyéb írásait, valamint emlékezetét. Szőcs János számos új, vagy kevéssé ismert adattal formázta meg a népéért oly sok áldozatot hozó - s írásával holta után is őket szolgáló - egyházi személyiség tevékenységének mind ez ideig legteljesebb képét. Eközben értékes adalékokat szolgáltat a Gyimesvölgy magyarok által, Moldvából történt benépesítésének kezdeteiről. Zöld Péter hányatott, áldozatos életének ismeretében tudjuk igazán értékelni a moldvai római katolikus magyarokról küldött beszámolóját, melynek tudománytörténeti jelentősége csak Marcus Bandinus leírásához, vagy Domokos Pál Péter csángókkal foglalkozó könyvéhez mérhető. Zöld Péter „csik-delnei plébános” Batthyány Ignáchoz, Erdély püspökéhez írt jelentése amilyen értékes, olyan szűksza 131 Szemle