Limes - Tudományos szemle, 18. évfolyam (Tatabánya, 2005)

2005 / 3. szám - Csokonai-évforduló - Lukács László: Csokonai a néphagyományban

Lukács László Csokonai-évforduló VÉGE A VILÁGNAK. írtam Február 23 1861. Esztend. (A Déri Múzeum Néprajzi Adattára, Debrecen. Lelt. sz.: 115.) Egy másik Csokonai-jövendölés az 1847-1897 közötti időszakról szól, 1923-ban gyűjtötték Debrecenben (DMNA. Lelt. sz.: I. 1923. 65­1.) Utóbbiról másolták a gyűj­temény harmadik Csokonai-jövendölését (DMNA. Lelt. sz.: I. 1923. 65-2.) Cs. Szatmári Károly már a Vasárnapi Újságban 1866-ban közölt egy Csokonai­­jövendölést, amely az 1834-1897 közötti éveket vette számba. 1834. Nagy árviz és égi háború. 1835. Gabona és bortermés lesz. 1836. Nagy vitéz jelenik meg, stb. A világvégét 1897-re jósolta meg. 1897. Utolsó ítélet; egy akol és egy pásztor, s mennyei Jeruzsálem. Ekkor vége lészen az Egész nagy világnak. Ember, vedd gondolara Mivoltát azoknak. Cs. Szatmári Károly említette, hogy a tiszántúli nép szentnek hiszi e jóslásokat, mivel azt tapasztalta, hogy részben, gyakorta beteljesedtek (Cs. Szatmári 1866, 447; Vargha 1960, 449-451). A XIX. században a háborúk, forradalmak, járványok sorra bekövetkeztek. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az olasz és a francia hábo­rúk, a pápa önkéntes római fogsága, majd az orosz-török háború, a magyar királykoro­názás, a nagy kolerajárvány, a századvég ipari találmányai sorra megjelentek, megtör­téntek, valósággal ámulatba ejtve a később született nemzedék tagjait, akik a jövendö­léseket olvasgatták, őrizgették, másolgatták. Debreceni közkedveltségükről írta Boldisár Kálmán: „Talán nem is maga Csokonai szedte évszám szerint össze, de bármiképpen keletkezett légyen a Csokonai jövendölése, az 1800-as évek során át, egészen a jelen századig közkeletű irat volt Debrecenben az ősi Kollégium falain belül, sőt azokon kívül is a Cívis-város népe között, megbújva a cívisházak mestergerendáján vagy a lomtárszerű asztalfiában.” (1941.59.) Nem csak Debrecenben, hanem a bihari Sárréten és a Nagykunságban egyes csalá­dok még az 1960-as években is őrizték, megsárgult kéziratos füzetekben a Csokonai­­jövendöléseket. Szűcs Sándor írta 1965-ben, hogy őriz egy Csokonai jövendölése című kéziratot, amely Földesről (Hajdú m.) került hozzá, Kemecsi János írta le 1850-ben. Karcagon a 81 esztendős Vákánt Lőrincné Csombordi Mária említette 1959-ben Szűcs Sándornak, hogy Csokonainak Karcagra vonatkozó jóslata is beteljesedett, írást is mu­tatott róla, egy régi füzet bejegyzését: „Itten jártában Csokonai könnyezve azon jöven­dölést tette, hogy harminc esztendőket elszámolva dögvész tizedeli meg városunk né­pét. Akik életben maradnak, utána következőleg pernye lepi be azokat. Bételvén ez, 1831-dik esztendőben nagy kolera pusztított, rá 1834-ben Tűzi veszedelem.” (Szűcs 1965, 51-52.) Újtikosról (Szabolcs m.) 1973-ban Barta Géza levelében arról értesítette Vargha Balázst, hogy édesapja és keresztapja 1900 körül a hajdúböszörményi réten lebontottak egy sövényfalú, nádtetős házat, ahol a padláson, a nádtető alá dugva szép magyar írással egy Csokonai-jövendölést találtak. Több más mellett azt olvasták benne, hogy a kilencvenes években ugató kutya se szeretnék lenni, mivel akkor (az 1890-es években) vezették be az ebadót (Vargha 1975, 281). Mivel a kutyaadót később is szed­

Next