Limes - Tudományos szemle, 18. évfolyam (Tatabánya, 2005)

2005 / 3. szám - Csokonai-évforduló - Lukács László: Csokonai a néphagyományban

Lukács László 75 Csokonai-évforduló A pap azonban őrizte a hordót, várta a csapot, mit Csokonay azért nem hozott, mert a nagy tisztelet miatt végkép megfeledkezett a tiszteletes úrról, s az már néhány óra óta várja Csokonayt egész hiában, hisz most bujdosik a pohár, épen ajkához veszi,­­ de majd hanyatt vágja magát, mikor eszébe jutott, hogy tiszteletes gazdáját a pinczében feledte. Az egész társaság fölkerekedett a furcsa történetet bámulni, és csakugyan a pap még ekkor is a hordónál volt, s ujjával befogta a lyukat. (Vas 1856 .........................) Csokonaival ez a történet Hajdúböszörményben esett meg, Nagy István református lelkész lakásán. Kövér Pál (1829-1928) egy másik történetet is tudott a költő itteni tartózkodásáról, amely a furcsán kezdődő prédikáció másik változata. Csokonai egyszer szószéki szolgálatot is végzett Hajdúböszörményben. Már előző nap kiutazott, s az estét vidám társaságban kártyázva töltötték. Kedélyesen folyt a kár­tyázás, fűszerezve különböző tréfás megjegyzésekkel, mókákkal. Egyik játékos játék közben igaz a világ, tök a tromf’ felkiáltással kezdte meg a játékot. Csokonainak tet­szett a mondás, s elmosolyodott rajta. Ezzel azonban nem fejeződött be a tréfás mon­dás. A társaság egyik tagja odaszólt Csokonainak, hogy ezt a szólást vegye másnap textusnak, s erről prédikáljon, ha legény a talpán. Csokonai nem hátrált meg, szó szót követett, s fogadás lett belőle egy cseber borban. Másnap reggel az egész társaság ott volt a templomban. Csokonai a szokásos rend szerint elimádkozván, felvette a bibliát, s abból textusként felolvasott egy részt, amely a világ gonoszságairól szólt. Azután betette a szent könyvet, és letette; a gyülekezet helyet foglalt. Csokonai kevés szünetet tartva a férfiak padsora felé fordult, ahol a társaság is ült, s tekintetét reájuk irányítva egy kis versikével így kezdte meg a prédikációt: Gaz a világ, tök a tromf­­ó keresztyének, így mondják ezt azok, kik Tobzódva élnek! Azután folytatta a beszédet, s a mindennapi életből vett példákkal illusztrálva olyan prédikációt vágott ki az emberek szeretetlenségéről, a világ gonoszságáról, hogy az asszonyok zsebkendővel törölgették a szemüket a meghatottságtól. Az istentisztelet után a paróchián gyűlt össze a társaság a fogadás elbírálására, s a két lelkésszel is kibővülve egyhangú véleménye és döntése az lett, hogy Csokonai megnyerte a csebei bort, ame­lyet aztán a délutáni istentisztelet után pompás hangulatban el is fogyasztottak (H. Fekete 1958, 7-9). Kiskunhalasi legációját is anekdota őrzi, amely Nagy Czirok László gyűjtéséből így hangzik: 1795-ben... legációban járt Halason Csokonai­ Tormássy János lelkészt, a későbbi halasi püspököt segítette ki a húsvéti ünnepeken. Ez időben az egyház főkurátora Péter István főbíró volt, ki úri házához Csokonait is meghívta ebédre. (Abban az idő­ben a város és a református egyház vezetése mindig egy kézben volt.) A főbíró - mint akkoriban más alkalommal is, amikor hivatalos vendégei voltak - a város edényeiben tálaltatott. A tányérok belső fenekén ott volt a három égetett betű: K. H. V. (Kun Halas Város.) Az ebéd elköltése és néhány pohár gyöngyöző homoki bor bevételezése után a tré­fáskedvű főbíró kérdezi a neki nagyon megtetszett legátustól:

Next