Limes - Tudományos szemle, 24. évfolyam (Tatabánya, 2011)
2011 / 1. szám - Szemle - Kulcsár Beáta: Ifj. Niamessny Mihály és a temesvári Levente-per. Borsi-Kálmán Béla könyvéről
Limes ban kapcsolódó új eredményeit a szövegbe illesztette. Noha a betoldás és a kihagyás művelete nem mindig következetes - néha a tárgyhoz szorosan nem tartozó adatokat is beépít a szövegbe, máshol viszont hasznos szövegrészeket, fejezeteket mellőz -, ifj. Niamessay Mihály életútját és családjának történetét a korábbinál alaposabban, részletesebben ismerteti. Borsi-Kálmán Béla néha Manaszy Margit szavait idézve mutatja be a januári letartóztatás körülményeit, az azt követő napok idegtépő feszültségeit, a vizsgálati fogság nehéz időszakát (a vallatásokat, veréseket), a márciusban kezdődő tárgyalás menetét és szereplőit, a vád és a védelem érveit, az ellenérdekelt felek intervencióit, az áprilisi ítéletet, az összeesküvés vádja alól felmentett ifj. Niamessay Mihály szökését Budapestre és további sorsának alakulását. Noha a vádlottak az eljárás folyamán egyöntetűen elutasították a román állam ellen irányuló összeesküvés és a felségsértés vádját, illetve következetesen ragaszkodtak a bolsevik zavargások megelőzése érdekében történt állampolgári szervezkedés teóriájához, Borsi-Kálmán Béla a vád gyanúját megalapozottnak, a szervezkedés románellenes célzatát nyilvánvalónak tartja. Nézetével egyet kell értenünk,a körülmények,a közhangulat,az ellenérvek némelyikének teljesen abszurd volta arra utal, hogy a román hatóságok bizony jó nyomon jártak. A szerző elsősorban lélektani kérdéseket feszeget: Mi motiválta az összeesküvők tetteit, mi játszódott le a tudatukban és a lelkükben? Miért vitték vásárra a bőrüket? Mivel a feltett kérdések megválaszolásához elengedhetetlen a cselekvést döntő módon meghatározó közeg megismerése, a szerző felvázolja a Bánság, azon belül Temesvár társadalom-, gazdaság- és mentalitástörténetét, a Niamessny és a Manaszy család históriájának a válaszadás szempontjából lényeges fejezeteit. Borsi-Kálmán Béla szerint a 19-20. századi soknemzetiségű Temesváron több társadalmi folyamat (polgárosodás, nemesedés, magyarosodás) párhuzamosan haladt egymás mellett. Temesvár az 1860-as években szédítő iramú fejlődésnek indult, az iparosításból, a városfejlesztő tevékenységből a polgárság mellett a liberális nemesség is kivette a részét. A nemesség polgárosodására ad példákat a Niamessny család az ipar- és a városfejlesztés terén ifj. Niamessny Mihály apja és különösen nagyapja nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A görög eredetű Manaszyak számára a nemesség megszerzése és a nemesedés jelentette a kihívást, a nemesi társadalomba való beilleszkedésük pedig magyarosodásukkal is együtt járt. A magyarosodás különösen a konjunktúra évtizedeiben öltött nagyobb méreteket Temesváron. Ezzel egyidőben a nemesedés is zajlott; nemesedés nem a nemesi előjogok kivívását, hanem a nemességhez való közeledést, a nemesség viselkedési normáihoz, az „úriemberséghez” való hasonulást jelentette (/.e/z////e/--magyarok). A folyamatok hosszas bemutatása voltaképpen azt a célt szolgálja, hogy az olvasó megérthesse: a társadalom különböző eredetű, de magyar tudatú, polgárosodó, nemesedő tagjai elkötelezték magukat egy olyan fejlődési irány mellett, melynek végpontja a sokak által remélt, később azonban utópiának bizonyuló, az integer Magyarországra kiterjedő modern, magyar nemzetállam volt (lett volna). A háborút követő összeomlás, az impériumváltás éppen ezt a felemelkedésként megélt folyamatot akasztotta meg, ami sokak számára feldolgozhatatlan, traumatikus élménynek számított. Az összeesküvés különböző származású, de magyar tudatú, azonos érzés- és értékvilág tagjai tehát nem tudták és nem is akarták elfogadni világuk elvesztését, ábrándjaik szertefoszlását ezért a tettek mezejére léptek. Elszántságukat az is növelhette, hogy a 137 Szemle