Limes - Tudományos szemle, 25. évfolyam (Tatabánya, 2012)
2012 / 4. szám - I. kötet - Történetírás válaszúton - Gyáni Gábor: A nemzeti történetírás válaszúton. A transznacionális történelemről
Gyáni Gábor Történetírás válaszúton Emiatt beszélnek a bevándorlás amerikai kutatói manapság szívesebben incorporationről, ahelyett hogy az asszimiláció (vagy az integráció) kifejezést használnák ezeknek a folyamatoknak a leírására.40 A tengerentúli kivándorlás éppúgy kiváltja tehát a gyökértelenség, a gyökértelenné válás metaforája által kifejezni szokott dezintegrációt (ami valójában nemzeten kívüliség), mint a szűkebb körben ható interregionális vándorlás, vagy a rural-urban jellegű vándormozgalom; azt tehát, ami a modern korban tisztán nacionalista optikából tekintve - abnormis emberi állapotnak tetszik. Az emberi életet a térben szigorúan lokalizáló, közvetlenül és könyörtelenül a nemzeti térhez rendelő nacionalista érzület és gondolkodásmód, sőt politikai gyakorlat (állampolgáriság) komoly veszélyforrásként tudatosítja magában a vándorlást, a vándorló életformát, ami erodálja a „képzelt közösségként” ható nemzet kívánatos épségét. A migráns, amikor kilép a nemzet úgymond természetes, az egyént természeti erő módjára magához ölelő világából, e megítélés szerint menthetetlenül gyökértelenné lesz, mivel a nemzeti indetermináltság lesz rajta úrrá. Térbeli fixáltságának a szembeötlő hiánya társadalmon kívüliként határozza meg egész további életét. Ellentmondásokkal és feszültségekkel van persze teli a migráns élethelyzete is, közelebbről az, amit a helyváltoztatásával ebből átél.41 Miközben kikerül egy adott nemzeti integráció kötelékeiből, a „távolsági nacionalizmus”42 szálaiba kapaszkodva megpróbálhatja elhárítani magától a gyökértelenség szorongásra késztető érzését; ez a törekvése olykor, mint láttuk, akár még sikerrel is járhat. Ez történik akkor is, amikor a „diaszpóra nacionalizmus” (amilyen az amerikai szlovákok nemzeti öntudatosodása) jóvoltából a vándorlás, az elvándorlás teszi képessé az illetőt arra, hogy feltöltődjék a belőle addig hiányzó nacionalista éthosszal. Ez alkalommal azonban nem a bevándorlót ideiglenesen vagy tartós jelleggel befogadó új haza, hanem az elhagyott otthon, a szülőföldhöz kötött politikai haza „foglalja őt magába”. Nem kizárt ugyanakkor, hogy ebben is csupán az új helyen tapasztalt kívülállása, a dezintegráltság élménye jut kifejezésre, ami afféle kompenzációként tör a felszínre. Ez lehetett a helyzet az amerikai szlovák bevándorlókkal is. Nem látható át teljes mélységében a migráns-identitás ezúttal csak röviden felvillantott specifikuma, ha nem tesszük nyomban magunkévá a transznacionális történeti szemléletet. A transzferek, a kereszteződések és az egymásba bonyolódások (entagled) fogalmi eszköztárát kamatoztatva kaphatnak ugyanis valódi jelentőségüknek megfelelő hangsúlyt a kivándorlást megelőző társadalmi és mentális késztető (push jellegű) körülmények, amelyek a helyváltoztatásra vonatkozó döntést is már motiválták. Ela nem a nemzetiségi elnyomás vándorlásra kényszerítő erejével, vagy más, ehhez hasonló - szintén merőben külsődleges és mélyen átideologizált okokkal kívánjuk megmagyarázni a vándorlásra késztető push jellegű impulzusokat, és ha elvetjük a többségi nacionalizmusból fakadó történetszemléletet is, akkor elkerülhetetlen a transznacionális szemlélet adaptálása. Ezzel kerülhetjük el ugyanis, hogy beleerőltessük a modern kori vándorlást, az összes előzményével és következményével együtt a nemzeti történelem szűk fogalmi sémájába. Ez azért is kívánatos lenne, mert a vándorlás az a modern kori társadalmi fejlemény, amely olykor szembemegy a nemzeti integrációs folyamatokkal. A vándorlók szüntelenül határátlépést követnek el, amikor kívül helyezik magukat a nemzeti belefoglalás és kirekesztés közvetlenül adott kényszerítő mechanizmusain. Akik valahová távoznak, ezzel egyszersmind ki is zárják magukat az elhagyott (nemzeti) közösségből, amibe beleszülettek. Bár elvileg bármikor visszatérhetnek, hogy újból alávessék magukat a 13