Papp Ferenc: A Debreceni Thészaurusz - Linguistica, Series C. Relationes 11. (2000)
A DT mai meghatározása
nem a kártyákról az azokon érintetlen információval!) egy másolat készült, ez fölkerült Hell Györgyhöz a Műegyetem számolóközpontjába, ahol azután az ismert módon megtalálta őket, taxiba rakta és tovább szállította Komát - ezt nevezzük a továbbiakban BUT-nak; c) a teljes cédulaanyagból készült tételes és gyűjtött tablók bekötve, szépen sorban ott sorakoztak debreceni egyetemi tanári szobámban (NB: ezt hívtuk orosz nyelvi tanszéknek - volt ott sok minden más is, a japán ábécétől egyes magyar írók-költők számítógépes feldolgozásáig, itt volt a főhadiszállása a hetvenes évek elején a debreceni szemiotikai körnek stb.). d) ez az anyag Pestre helyezésemet követően rövid ELTE általános nyelvészeti tanszéki kitérő után felkerült az MTA Nyelvtudományi Intézetének lomtárába - előbb tehát a Szentháromság-, majd a Színház utcába. Ezt nevezzük tehát BUT-nak; d) az 1986-89-es években, amikor e változások-vándoroltatások nagy része végbement, összesen 22-szer feküdtem különféle kórházakban. A BUT (sajátos szófaji kódokkal, erről most ne essék említés) került 1991 őszén, Kiss Gábor jóvoltából személyi számítógépek memóriájába. Alább, ahol ez szükséges, utalni fogunk azokra a rendezésekre, melyek csak a DAT-ban vannak meg. (A BAT-rendezések megvannak minden azt óhajtó személyi számítógépen.) A fentiekből vonjunk le még egy tanulságot. Kezdetben nem tudtuk, hogy a hard copy semmit sem ér (azon kívül, hogy kézbe vehetjük és olvashatjuk - persze ez se semmi, de:), a korszerű adathordozón, számítógép memóriájában őrzött anyag a minden. Csak két példát erre. Az ÉrtSz. címszavainak jelentésszáma, és ezek kombinációja különféle egyéb kategóriákkal csak a DET-ben van meg, ezért ma már szinte használhatatlanok, bár természetesen részint olvashatók az alapjukon készült cikkek a korabeli folyóiratok, kongresszusi előadások-tézisek hasáb a Valamikor 1974-ben vagy az előtt előadásom volt a Nyelvtudományi Társaságban Ady Endre költői műveiről (azok fonémastatisztikájáról). Mint mindig, kevesen voltak. A kevésből is kivált egy anyóka, az megvárt végig, s amikor már egyedül maradtunk, még egyszer meggyőződvén arról, hogy a debreceni egyetem orosz nyelvészeti tanszékének vezetőjével áll szemben, inkább talán szempillantással, mint szóval buzdított: amíg ilyen orosz tanszékvezetőink lesznek addig nem veszünk el. Akkor értettem csak meg, mit akart mondani. Nem mindenki gondolkozott így. Már nem tudom, vagy nem akarom tudni ki, erősen hibáztatott azért, hogy nem vagyok igazi orosz nyelvi tanszékvezető, mert lám, a nagydoktorimat nem is orosz témából írtam (az a MFon volt). Még egy harmadik oldal, már napjainkban, 1995-ben, díszdoktorim átvételekor, hallottam, amint az egyik, újságíróként ott álldogáló egyetemi hallgató kb. ezt mondja: Hát igen, mindennel (még ezzel is ti. orosz nyelvvel is) sikert lehet elérni, csak makacsul kell csinálni. Országh László, persze a maga finom úri modorában, ellenezte a jelentések felvételét a kártyatervbe. Aztán ő örült a legjobban, mikor ezek az érdekes eredmények kijöttek. A KLTE elméleti-fizikai tanszékének kalkulátornője, aki itt számunkra a szükséges számításokat végezte az akkori hatalmas számológépeken, sírva jött hozzám: nem tudja a fenti görbe elméleti értékeit és az egyes mérési eredményeket külön-külön ábrázolni: összefolynak. (Ha e könnyek nem is voltak őszinték, jól mutatják: a kalkulátorő tudta, mit óhajt a főnök...)