Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-01-01 / 1. szám
3 riába teszik. — Ez pedig igen annyi, mint semmit mondani; mert a’ ki jót rosztól, helyest helytelentől meg ném különböztet, annak itelete abban a’ tárgyban, mellyel így bánik, kevés vagy semmi figyelmet érdemel. Végre 3 legrutabb oldala az illy egyoldalúságból származott szertelen buzgólkodásnak az idétlen és szükségtelen elmélkedés, melly a’mindentől méltán megkívánható illendőség’ határain túl menvén, a’ botránkozókat botránkoztatókká változtatja, és így őket tudtok ’s akaratjok ellen extra dominium helyhezteti. Azonban , mivel én nem ezeket tartom tulajdonképen botránkoztatóknak, szükség már e’ részben is értelmemet kifejeznem. Botránkoztatók , véleményen szerint, azok, a’ kik épen az újat akarják, ’s új ösvényt törnek, de az illendő mértéket és határt általhágván, erő-hatalommal űzik a mnkájokat, és méltatlan gúnyokkal ’s alacsony sértegetésekkel tapossák a’ más értelmen lévőket. Nem lehet eléggé fájlalnunk , hogy midőn botránkozóink, részint enyhülni, részint fogyni kezdenek, botránkoztatók álltanak elő, kik nem annyira az előmenetel’ gátlóinak, mint az előmenetelt más úton elősegéllők’ ellenségeinek mutaták magokat. Azonban a’ dolog egyre megy, és nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a’ botránkoztatás szintúgy, mint a’ botránkozás, egyoldalúságból származik, ha t. i. nem szánszándékos, melly utóbbi esetben a’ leggyalázatosabb dolog az, minden jó érzésű ember előtt, a’ Literátori nemes pályán. Nem tisztátalan szándék, vagy' személyes gyírlölség, hanem a’ kerülhetetlen szükség, t. i. a’ felvett tárgynak megvilágosítása, hozza azt magával, hogy' időkorunk’ némelly botránkoztatóit a’ literaturában , megemlítsem. Illy botránkoztatónak mutatá magát a’ nyelvbeli újításokra nézve Bugát Prof., kinek a’ Magyar Boncztudomány’ kidolgozása körül tett dicséretes iparkodását, és műszavainak egy részükről tett számadását a’ Tudományos Gyűjteményben, örömmel szemlélte és olvasta minden jó érzésű Hazafi, és a’ jó igyekezet ’s a’ szerencsésebben talált új kifejezések mellett, elnézte a’ kevésbbé szerencséseket, sőt a’ hibásokat is, mint emberi dolgot, — tudván, hogy az idő majd ki szórandja a’ polyvát a’ tiszta búza közzűl. De méltó bosszankodásra gerjesztett minden józanabbakat azon tette által, hogy a Magyar Conversations-Lexicon’ kijöttekor, a’ maga újításait általános kánon gyanánt kiváná tekintetni, és az Agyvelő czikk szerzőjét, nem csak megtámadá, hogy az ő általa készített műszavakkal nem élt, hanem ezt egyenesen nyelvbeli tudatlanságnak, literaturávali ismeretlenségnek, sőt, a’ mi több, kötelességelleni tettnek kiáltá, azt vitatván, hogy a’ mit ő magyarúl kitett, azt józan literatornak nem szabad többé másként kitenni. Igaz, hogy tudományos írónak, azon osztályban, mellyben dolgozik , az elébbi Írókat tekintetbe venni, ’s abban, a’ mi bennek helyes , követni , illendő dolog; de az elébbi Írónak erőhatalommal késztetni valakit arra, hogy az ő dolgozásait, csak azért, mert ő elsőbb dolgozott, mind helyeseknek vegye es mulhatlanúl kövesse, ’s ha ezt, Önöktői szerint tenni nem akarja, azért megtámadni és illetlenül sértegetni, ez már botlátkoztatás. Mi lenne úgy a’ nyelvből , ha azt mások is igy akarnák tökéletesíteni? — A’ dictátorkodás, valamint a’ Mohammedi téritó fanatismis is, a’ Literatúra’ országában nem kelendő portékák; itt mindent az idő érlel meg, ’s az viszen tökéletesség e. Itt mindennek szabadsága és köteleztetése van a munkálkodásra, és az elsőség, mint Fichte mondja, azé, ki szellemikép’ erősbb, de azonban mindenkor az idő és cultura’ elemente határozza el, kinek van igaza *). Legyünk hát a’ jövendő kornak elődolgozói, de annak ízlését ’s tetszését olly bízvást ne anticipálgassuk, mert sok olly' ingredientiák fogják még a’ jövendő kornak ítéletét módosítani, a’ mellyekről nekünk most még sejtésünk sincs, ’s nem is lehet. Miilyen hibát szült a’ magyar nyelvbeli előadásra nézve az, hogy Bugát Prof. a’ maga új szavait, minekelőtte azokat az idő megérlelte ’s kijavitgatta volna, teljesen megállapítottak gyanánt vétette, ’s mint ollyakat, tanítványára rátukmásta, mutatja az a’ csudálatos nyelv, mellyel fiatalabb orvos-iróink széltében élni kezdenek. Ki olvashatná hahota nélkül az illy neologiai okoskodásokat?. ,,Gyémánt. Nevét a’ göröglatin ada- ZHa.s-tól származott német Diamant-tól vette; magyarul, mivel szén, és pedig legtisztább szén-anyag, Heveny, vagy mivel legbecsesebb az ásványok’ országában , az arany (arany) példájaként becseny, vagy a’ becs és szén gyökereket összetéve, becse-szén nevet nyerhetne.“ (Lásd Közli: Esnier. Tára. V. Köt. 495. 1.) Puszta theoriai tudás koránt sem elég az igazi helyes újításokra, hanem a’ nyelv’ geniusát is tekintetbe kell venni; sőt ha bár theoria szerint nem volna is helytelen valamelly új formatio, de a’ nyelv’ geniusával ellenkeznék, nem érdemel elfogadást. ’S nekem legalább úgy látszik , hogy az illy szakadatlan dissonanzban zörgő barbarus hangokban, kamany-vasanykéklet, ibolygyulutsavacsos hamag ’s a’ t. ha bár a’ szokástól sanctionáltatnának is, soha sem fog született Magyar a’ maga nyelvének természeti kellemes hangjaira ismerni. Nem említvén a’ valódi grammatikai vétkeket némelly újításokban , p. o, fejfáj, csipfáj, kór (kórság helyett, mert kór magyar nyelvben beteget, nem betegséget jelent), killeg ’s a’ t. Sokkal tetemesebb botránkoztatást okozott ennél az ismeretes ’s kedvelt költő Bajza , a’ magyar kritikában, a’ kritika’ alapjává egy új párt’ formálását téve, mellyet keresztény felekezetnek nevezett, minden másokat pedig, kik clubjának tagjai nem voltak, bálványozóknak keresztelt. Titkos politikája e’ keresztény felekezetnek az volt, hogy az egész közönséget valósággal bálványozóvá tegye, de keresztény bálványozóvá, azaz, olly bálványozóvá, melly egyedül e’ clubot bálványozza, egyedül ennek írásmódját tartsa remeknek, ennek ítéleteit csalhatatlanoknak , ’s ennek tanításait sinór mértéknek. Jó czél’ elérésére eszközül vétettek: mindent, a’ kit, ő rajtok kivűl (mert ez a’ kifogás nálok alapszabály), valaki dicsérni vagy csak becsülni is merészkedett, a’ dicsérővel együtt megtámadni, ’s lehetségig lekarholni; a’ másképen értőket tudatlanoknak, vessző alá eső gyermekeknek kiáltani, ’s mint földön csúszó férgeket, kevély gőggel taposni; azokat, kik általok ok nélkül megtámadtatván , magokat védni, sőt csak mentegetni is merésztették, részint magoktól koholt, részint holmi durva íróktól lopogatott helytelen locus Communis-okkal lepisszegetni. Bebizonyításra itt nincs szükség, mert a’ Kritikai Lapok’ öt füzete hirdeti felszóval a’ mondottakat. — A’ mi kritikájok’ tudományos oldalát illeti:ók itt is, a’ bírálandó mun titie gelehrte Republik ibt eine absolute Demokratie , oder noch bestimmter, es gilt da nichts, als das Recht der geistig Stärkern. Jeder thut , vas er kann, und hat Recht, wenn er Recht behält. Es gibt 1иет keinen andern Richter , als die Zeit und den Fortgang der Kultur. lieh te s System der Sittenlehre nach d. Princip. der Л\ issenschaftslebre 8. Jena u. Leipz. 1798. 366. S. 4