Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-06-03 / 23. szám

181 182 soha sem leút ’s felkesülés előtte ismeretlen szó , ’s szerte dúlni fog ezen vár ’s mind az , a’ mit az idő szárnyain épített , idővel lehullani! ’s elenyész. Deinhardstein (a’ Wiener Jahrbücher der Literatur redactora) egyszersmind az udvari színház’ aligazgatója és censor, a több hatással teljes színdarabokat irt, amellyek nem csupán Bécsben, hanem a’ külföldön is tapsai fogadtattak. Deinhardstein Saphir’ barátja, Braun szellemmel és lélekkel bír, hanem meggyőződése ellen pályáját megváltoztatta, 's az óta alig vet a’ utusa reá kedvezőbb pillantatok Faust czímű költeményre sem azon reménynek, mellyet felőle a’ jobbak tápláltak, sem a’ koltészi követeleteknek meg nem felelt. Lembert és Curländer, versenyg e gyámnoki módra franczia szindarabokkal árasztják el a' színpadokat, ’s ők ezen munkálatokat szabad dolgozatoknak nevezik, 1.embert a’ uiedeni játékszín számára színdarabokat ir, ’s ezen tekintetben Birch-Pfeifer asszonyságban hatalmas versenytársra talált. 1.embert 1S36 év Február Isejétól „Telegraph“ czím alatt új folyóírást indított meg, mellynek bélyegzetét nehezen fogja valaki meghatározni. Ebersberg a’ „Zuschauert"* kiadója, többnyire után nyomásokkal tölti meg lapjait. Pitzing (Erwin) nem nagy világ, a’ bécsi Parnasszon csekély világosság. Parnasch több színdarabok mellett Alboint irta. Langer unalmas, Weidman idejét túlélte, hosszas és unalmas is volna egyszersmind Baphirnak majd nagyobb, majd kissebb tehetségű, de minden esetre számos szítójit felhozni. Castelli, magában különös tünemény a’ literatura körében , a’ regényes iskola, a’ szabadságháború’ lelkesedése, a’ restauratio utáni eltompulás, a’ művészetnek uj feléledése a' jelen korban, a’ jelen időnek ’s a’ jelennek mozgalmai, mind benyomás nélkül tűntek el mellette. Ő ugyan az maradt, a* mi volt. Költészete az austriai népbélyeg’ képviselője. Az elméncséget nem lehet tőle megtagadni ’s Castelli valóban vidám kedtű ’s eleven elméjű népköltő, ki az élet’ komolyabb oldalát is képes rózsaszínbe öltöztetni. Holtéi Bécsre nézve tünékeny jelenet. Dräxler-Manfred, úgy látszik, fonák ösvényt választott, ’s az idő szólitását nem hallja. Vogel saját módjában zeng, erős és ép természetessége mindig feltalálja a’ népcharactert. Frankl eddig úgy látszik mutatvány művekkel lépett fel, 's szép reményekkel biztat. Gróf Majláth, nem tudni, jó költő e’, vagy jó történetész; a’ költők történetírónak , a’ történetírók költőnek tartják. Bécsnek valamennyi lteratúrait felszánlásni fáradalmas lenne, említést érdemelnek azonban Schulmacher, Kuffner, Ziska, Veit, Frank, Straubea a’ t. A’ most mondottakból kitetszik, hogy Austriában , de nevezetesen Bécsben, a' literatúrai elemek eleven forrásban vannak, ’s gyalázat volna, ha a’ jó ügy’ emberei az itélkedők felett dicsőségesen nem győzedelmeskednének. Austriának fejedelme a’ legkegyesebb fejedelem, ki népének boldogulását erős kezekkelépolandja. Literatúrai világ. Lamartine az, a’ franczia költők közűl, ki legnagyobb felfuvalkodottsággal ’s önhittséggel bír, ’s a’ legnagyobb affectalt jelességet és különczséget mutatja. Macon szomszédságában szőlőhegyek’ közepette van kastélyja. Ott a’ látogatók minden nap terített asztalt találnak, ámbár a’ tulajdonos, vendégeinek legnagyobb részét maga nem látja. Gyakran szokott lovagolni ’s akkor két lovász követi, ha elmerülve 's gondolkozva üget a’ vidéken. Szellemi ügyeiben olly gyönge, hogy azon csekélység — egy falevél’ susogása — megzavarhatja. Tíz órakor ágyba megy, de reggel jókor szokott felkelni, ’s alig dolgozik, az illy kori zavarás és háboritás bűn. Napközben semmit sem tesz. Nyilvánlag inbeteg, ha ezen nyavalya 12 éves leányának halála által nagyobbitatott. Egy szóval: a’ francziák’ legvallásosb költője nem boldog. A’ párisi tudományok academiája a’ Montyon jutalmak’ egyikét a’ i. e. Vicomte de Villeneuve*Kargemontnak ítélte oda azon publicista-statistikai munkájáért, mellynek czíme: ,,Francziaországban is Europábani elszegényedés’ természetéről és okairól. Első nápolyi Johanna’ történetét Giacinto Battaglia egy történeti novella’ tárgyává választotta, melly a’ múlt évben Mailandban jelent meg. Ezen királynénak iszonyatos catastrophája valóban méltó volt, hogy kidolgoztassék. Marfuzzi, Andrásnak Johanna első férjének gyilkosát szomorjáték’ tárgyává választotta. Battaglia nagyobb szerencsével dolgozó Johanna történetét novella alakban , munkája több lapokban magasztaltatik. Az előtt az „Indicatore 41 folyóirat’ kiadója volt, ’s a’ myilandi Figaróban több becses értekezései nyomattak, többnyire hangászat’ theoriájáról. Vandermalen, Brüssel és vidékének abrosszát kilencz lapban szándékozik kiadni, ezek együtt véve 10,000 hüvelyknyi területet foglalnak el. A’ Dalmaták’literaturája „Milenko i Dobillar'* czímű történeti románnal is részben gazdagult, írója Marco Lasotti. Tárgya a’ 17i. századból vétetett, különösen dicsértetik characteristikája. Giovanni Rossini a’ ,,Monaca di Monza ’s Luisa Strozzi“ írója egy új drámai műveket adott ki, mellyek a’ színpad’ próbáját kiállották. Továbbá Jyrai költeményeiből is jelent meg gyűjtemény. Színdarabjai két kötetre vannak felosztva, az elsőben kötött, az utóbbiban kötetlen nyelvű munkái vannak. Ezek között legjelesb „Torquato Tasso.“