Literaturai Lapok, 1837 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1837-05-05 / 18. szám
90 d) több birtok, több birtokos: Mélyhangú: a-i-k; hangzó után i-k Magashangú : e-i-k ; hangzó után i-k. Ezen osztályzatról azt vélnék első szemre hogy a kérdés’ kettedik pontját, t. i. hol szükségen a ja je , egészen megfejti. Azonban koránsem ! Mert ez a kérdés nagyobb terjedelmű , mintsem azt ezen osztályzattal eldönthetnék. Nagy János azt javalja hogy az alighangzósvégű neveknél, hol csak lehetséges a’ kihagyván tiszta a és e-vel ragozzunk. Ezen javalat ellen azonban majd az euphonia, majd a nyelvdivat szegni. Alapszabályokat tehát, tökélyeseket, nem állíthatunk föl; hanem a’ j fölélesztetése vagy kihagyatása leginkább attól függend, miként a' magához birragot veendő szó, vastag vagy vékony hangzatú; rövid vagy hoszú szótag; egy tagú vagy több tagú; position vagy nem s. t. b. e’ féle *) Ámbár pedig tudatva már alőttünk, hogy a’ hangzóval végző név mindenkor felveszi birragozásnál a’ j betűt: mindazáltal az van még hátra; meghatároznunk, hol szükséges a, ja és jel Ugyan is: lször. Azon hangzón végződő, melynek többes névesetében a. o. u. vagyon , ja je ragasztékot vesz föl a’ harmadik személyben, például: lányka-------lányká-j'a orsó--------orsó-ja kapa —• — kapuba többesben: lánykáit — jobban : lányka-* lánykából vagy lánykáját s. t. h. uszor. Melynek többesében ez is, 07. je ragot kiván, mint: csemete--------csemete'-j'e szóló--------szóló-j'e V. szőleje gyeplő-------gyelü-je többesben. csemete» — csemetéjét v. csemetéjét stb. uuszor. Melynek egyesében i találtatik, ’s ha azon vegzaebek * előtt mélyhangú áll, ja-t kiván, mint: kocsi —--------kocsija lak/.* — — — lakzi-ja többesben. kocsi* — kocsi-ját v. jut. IVszer. Ha az i előtt i vagy gyöngébb hangzó áll, a’ je rag járul hozá, mint: tengeri-------— tengeri je többes. tengeri*' — tengerijét v. jük. Különös, hogy az ily i-vel végződő szavak', — melyeknek többese több birtokot ’s egy birtokost fejez ki — ugyan azon többese roszul hangzik, legyen az akar kocsi* — kocsi-j'a*', vagy kocsi-j'i, akar tengeri-j'e* stb. Alig hangzós végű neveink’ nagy száma j'vel veszi fel az a e ragot; először: széphangzat’ okáért; másodszor azért, hogy a’ ragasztékos többesek megkülönböztettesenek a’ ragatlan többesektől p. o. parancsolatot “ parancsolatjot, habot “ habjot. Ezt azonban a’ puszta í*-vali élés, parancsolatait, habot, egészen kiforgatta sarkából. Harmadszor : megkivántatik a’ s azért is, hogy az alighangzón kezdődő ragok annál világosabban hallassanak ki. Negyedszer: mindenek fölött szükségessé teszi a’ föléledését nyelvünknek azon tulajdonsága, mely szerint a’ szó’ közepén, hacsak lehet, mindenkor alighangzóval szeretjük kezdeni a’ szótagot; és ha valamely szó’ közepén levő két hangzó között nincs is, íratva, alighangzó ; a’ kimondásban még is csúsztatunk közé alig hangzót, nevezetesen pedig j'-t, p. o. ezen szavakat fill. leány (tulajdonképen csak lány) diák, igy mondjuk ki fi-j'-a, le-j'-ány, di-j'-ák, ’s kivált a’ pórnép hallhatólag ejti ezek közzé a’ jét, így néha két szó között is, p. o. mi atyánk — ejtünk gyönge j'-t, az idegenek azonban nem; ’s ezért kimondásukat azonnal megérzi a’ magyar fül. Az alighangzós végű nevekről átalában megjegyezhetni, hogy melyek’ többes névesetének végtagéban а áll (olyan alighangzón végződő név nincs, melynek utótagéban a’ többes névesetben и találtatnék) az mindenkor a’ tiszta a birragot veszi föl, például ur-afc--------ur-a hon-ot— — hon-a. Mely névnél a’ többes néveset’ végtagéban ez találtatik (# sohasem) az a’ harmadik személy’ ragai közül mindenkor e-t vészén föl az egyesben , p. o. gyermek-efc--------gyermek-e öröm-ei — — öröm-e. Vegyük elé már most mind azon neveket , melyeknek végtagaihoz alighangzó járul. 1) A’ sziszegő betűn végződő nevek' birragaiban soha sem éled fel a’ /', hanem csak magukban ; s. sz. z. zs. ez■ cs. ds. dz. Mert igen hoszan és bajjal esnék ezek után kimondatása, igy kalász-j'a, lakos-j'a, ujoncz-j'a s. t. b. A’ elmaradásét azonban rendszerint kiszokták pótolni az e’féle nevekben , ’s e’ végre a’ sziszegő betűt megkettőztetjük a’ kimondásban így: városra, tanácséba s. t. b. de ezt bátran nélkülözhetni , ’s a’ tiszta nyelvű írók nélkülözik is, ’s igy írják, parázza, városa, tanécs a s. t.b. Az egy tagú neveknél a’ kimondásban is elmarad a’ meg kettőztetés igyz, has-, váz-a, része. a) Jegyzék. Kivételt szenved a' többtagúakra nézve az öcsé szó, melyet igyz kellene írnunk; öcsé-je, de nyelvszokásunk szerént megrövidítetve, öccse. b) Az idegenekre nézve jónak látnám, ha azon szavaink, melyeknek végbetűje ez, ne csak a’ puszta a e birragot vennék föl, hanem benők a’ ez betű mindenkor meg is ketteztetnék a’ kétértelműség’ elkerültetése’ nézetéből , igy a’ különcz-e, ifjoncza, ujoncza s. t. b. szavakat kicsinyítő értelműeknek is gondolhatná a’ nyelvtanuló idegen . Írjuk tehát igy: kilöncz-cze, ifjoncz-cza, ujoncz-cza s. t. b. uszor. A’ b és p (majd ugyanazon hangú) betűn végződő nevek fölveszik a’ j betűt. a) ha rövid egytagúak ’s hangzójuk mély, p. o. bab, babj'a, hab, habj'a, lomb, lombj'a, gomb, gombj'a, lap, lapj'a, csap, csapj'a. Itt az egyetlen talp szó szenved kivételt, melynek harmadik birragos személye , talpa. b) ha több tagnak, de egészen rövidek, ’s minden hangzójok mély p. o. alap, alapja, kolomp, kolompja, galamb, galambja. Azonban az oly positiós hanguakat mint ezen három utósó a’ hoszúhanguakhoz is lehet számítani. Itt kivételt szenvad, oszlop, oszlopa, mely azonban j'-vel is ejtetik, igy: oszlopj a, ez ha hoszú egy'tagúak, ’s egyszersmind mély hang áll benők, p. o. búb, búlya, báb, bábj a, zsúp, zsúpj'a. Kivétel lába, d) ha hoszú többtagúak , ’s ha leginkább végtagukban mély hang áll p. o. hasáb, hasábj a, nyalábj a, tis.tábbja. A’ magashangú nevekben sohasem éled fel a’ j. p. o. képe, cserepe, szerepe, közepe, pépe, zseb-e, telep-e, geréb-e s. t. b. uuszer. F betűn csak három név végződik nyelvünkben: капа/ csú/) réf — a’ két első mint mélyhangú j'-t vesz fel kanalja, csúfja; az utósó, mint magashangi elveti a’ j'-t» réfe. * IVszer. Az m betűn végződő nevek elvetik a’ j'-t p. o. kéme, hímé, neme, szeme, terme, száma, nyoma, villáma, csilláma, czime ; mondjuk ugyan: vámja, hánya, számja, ronya, de mi okból csináljunk ott kivételt hol szükségtelen? Mert hiszen ha villáma jól hangzik, jól fog hangzani ez is: váma, háma, roma stb. Jegyzék: a) Nem szeretik a’ j‘-t a’ megröviditetett idomú alighangzók átalában. Ilyenek az m-be végződök; hatalom, hatalma, álom, álma, kegyelme, szerelme s. t.b. De *) A' latin és magyar prosodiában positiónak hívatik, midőn rövid hangzót egynél több alighangzó követ, és ez által a’ szótag hosszúvá lesz.