Lobogó, 1959. július-december (1. évfolyam, 13-39. szám)
1959-07-01 / 13. szám
grau««»« MADARÁSZ EMIL: $ »g KISS ZOLTÁN: g | Mmm a KmtebumM § | JCongjwuztu doit | 3% Jönnek egyenként, jönnek kettesbe. SS 15 Egy csűr-félében összeülnek este. *S ífc Féltette játékát a gyermek. JN , 55 ELj Az ember küzdött, fényre várt. Várnak. Pipáznak. S fel-felhangzanak ^ JJi A Hortobágyon idegen szavak: 51 Sz mint éjbe nyíló világos termek, Jj5 Érlelte érő tudatunk a Párt. g Omszk. Irkutszk. Fergán. Habarovszk. Csita. 52 tí Szibir és Kolcsák, a fehér bandita. [Jj ] j2 15 jjj Viszik az embert kanyargó utak Halkan az egyik megemlékezik g g heffyre /ÖI, völgyszorosba le, g! Hogy törtek a Dontól a Bajkál-vizsgátja s eltéved, hogyha nem mutat utat g Másik a taskenti frontról beszélt íjj egünkre gyúló lángjele. ß Frunze Mihail volt ott a vezér. i2S j*S S S S gíf Egy harmadik, hogy merre rohamoztak g Oszló sötét fellegeknek *5 *to Az Internacionális Zászlóaljak. «2 5* *6 J*j $i hasogatja ködfátyolát, Jj| *5 Majd felkel egy és azt mondja: — Lehet g hasztalan kelnek bősz regimentek ^ És előkerül egy gyűrött kis füzet. Jj| jj| elfogni a Nap fénylő sugarát. L Egy rongyos, egykor vérveres füzet ISjJ S ’Kj Valaki csendben szól: „Világ 5* Játékát hagyva, felnő a gyermek, 5 Proletárjai egyesüljetek.” to) 25 Sí JJjfc s követve Eszménk igazát — » Kint vastag, úri, éji Hortobágy ledőlnek benne glóriás szentek Odabent sárga pisla mécsvilág. Sí - Emberi rangra emeli Szolgalegények összehajolnak S JJ* a P(írt JB Lenint tanulnak... S S * ^'*\vvA'nw*A«.w«avs'»mMwv««.wAvvvJ CPobó István kardot ka- 5j ^ patt ajándékba. El!!? küldte Tinódi Lantos Sebes - 31 tgénihez, hogy írjon rá válást* mi találó hadi igét. te A költő azt írta a kardra: „Ha félsz, nem élsz!“ M A hadi ige talált: Nem ig sokkal később Dobó István gH maroknyi csapatával Eger falainál megverte a százeze 5 fős török sereget. Nem félt, itt győzött! Ugyancsak abban az idősvben Somoskő kapitánya — Modróczi Miklós — megijedt a törökök első ágyúszavától , és éjszaka elszökött a rábi- 3 zott erősségből. A török ne- 5 vetve foglalta el a várat. 1j Néhány év múlva azonban a török is megszökött Somosig kőről, mert megijedt attól a hírtől, hogy Pálffy visszafogja lajta Fülek várát. A gyáva Salságnak mindig kudarc és szégyen a bére. Ig Tinódi hadi igéje ma is igaz. A második világháborús csatái százszor, ezerszer igaZA FÉLSZ, NEM ÉLSZ! volták. Történt például, hogy egy magyar partizán mindig elsőinek jelentkezett, ha az ellenség aknamezőin át kellett menni. Úgy szaladt keresztül a halállal bevetett területeken, mint más ember a krumpliföldön. Elvtársai és parancsnokai csodálták a fiú bátorságát és nagyon megbecsülték. Egyszer megkérdezték tőle: — Mondd, nem félsz, amikor az aknamezőn szaladsz? A partizán mosolygott. — Ha félnék, bizonyosan megállnák. S az aknamezőn megállani: biztos halál!— felelte. Bajtársai megértették a nagy igazságot. A bátorság talajában terem a győzelem, a győzelem pedig élet. De nemcsak a harcban, hanem a termelésben, a tanulásban, a sportban is naponta igazolódik Tinódi hadi igéjének igaza. Minden sportoló jól tudja: a sportban is az nyer, aki mer. A gyáva, a határozatlan, az indulásig sem jut el. A bátorság végső soron a tapasztalások, a felkészültség és a tudás gyermeke. Csak az mer, aki biztos a dolgában. Aligha szorul bizonyításra, hogy ha az ejtőernyős fél kiugrani a gépből, soha nem szerez tapasztalatokat, felkészültséget és tudást. Tehát nem is győzhet. Az esztergapad, az épülő fal mellett is csak a bátrak győznek. Azok, akik szembe mernek szállni a nehézségekkel, s ha kell, a természettel is. Az ősember is — pedig csak a természet termő alkalmatosságait használta ki — harc árán szerezte meg élelmét, italát, ruházatát. A ma embere méginkább csak fig bátorsággal, csak tudása, tapasztalatai, begyakorlottsága teljes bevetésével győzheti le a természetet. Néhány évvel ezelőtt egyik fig üzemünkben magas gyárkötlményt akartak építeni, de a talaj oly laza volt, hogy az5 szakemberek már lemondtak j2£ az építésről, amikor előállt egy öreg munkás és azt ^ mondta: — A talaj valóban laza, de rÁ azért a kéményt fel kell épít † teni. Van itt egy betoncisztéma. Építsük annak a köjzepébe, de úgy, hogy alapul § szolgáljon, akkor a kémény ^ nem süllyedhet meg. 12 A kémény azóta felépült Sj és vígan pipálja a füstöt a laza talajú táj felett, és azt hirdeti: Látjátok, itt vagyok! iflg S csak azért épülhettem fel, gj mert alkalmatosságot talált k£ az emberi leleményesség és gj diadalmaskodott az építők (J* bátorsága.