Lobogó, 1960. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-06 / 27. szám
4 •A Gutt 1944. október 20-án egy magasrangú SS tiszt érkezett a vezéri főhadiszállásra. Az adjutánsok lefegyverezték a kitüntetésekkel teleaggatott katonát. Nem, szó sem volt semmiféle letartóztatásról, de a Führer színe elé csak fegyvertelenül lehetett lépni. Az SS tiszt néhány pillanat múlva már ott is állott a parancsnoki bunkerben Hitler előtt. — Jól hajtotta végre a feladatát Budapesten, Skorzeny — méregette Hitler az előtte álló embert. — Az ifjabb Horthy elfogása és a vár elleni támadás kitűnően sikerült. — S a Führer személyesen tűzte a fekete egyenruhára az Arany Keresztet. — Mindent megtettem, Vezérem — szerénykedett a kétméteres óriás. Hitler azonban már nem figyelt rá. Hátratett kezekkel idegesen járkált fel s alá. Szaggatottan beszélt. — Új feladatot kap... Életének legnagyobb és legizgalmasabb feladatát... Térdre kényszeríteni az angolszászokat... Kicsikarom a különbékét. Ebben az offenzívában öné lesz a döntő szerep. S a Führer kifejtette az egyik legvakmerőbb kalandorvállalkozás tervét, amely semmibe vette ugyan a nemzetközi hadijogot, de amitől rendkívül sokat reméltek a sarokba szorított nácik. A hazárdjáték főszerepét nem véletlenül bízták Otto Skorzeny SS Obersturmbannführerre. Ez a gátlás nélküli ember mindig sikerrel oldotta meg „speciális” feladatait. A dán, francia és olasz ellenállási mozgalom sokezer harcosát juttatta a vesztőhelyre. Az ő nevéhez fűződött Mussolini megszöktetése, a Hitler ellenes puccs megtorlása s a már említett magyarországi akció is. Amikor Hitler befejezte elképzelésének felvázolását, Skorzeny mindössze ennyit válaszolt: — Jawohl mein Führer! Ez a három szó jelentette a Griff hadművelet kezdetét. A Griff hadművelet vége: az amerikaiak kivégzik a német diverzánsokat Hogyan kell rágógumit rágni ! Friedenthalban lázasan gyülekeztek a náci hadsereg angolul beszélő katonái. Hamarosan megérkeztek a titkos kiképző táborba a zsákmányolt Sherman harckocsik, angol páncélosok és amerikai jeepek is. Megindult a kiképzés, amely német alapossággal nemcsak a harci gépek kezelésére terjedt rá, hanem arra is, hogyan kell amerikai módra káromkodni, rágógumit rágni s szakszerűen feltépni a Camel cigaretta dobozát. Megszűnt a bokacsattogtatás, a porosz fegyelem minden külső jele, hisz ezek ismeretlenek az amerikai hadseregben. Nyelvtanárokból álló vizsgabizottság ellenőrizte a németek angoltudását s többszáz katonát hadifogolytáborba zártak, hogy ott sajátítsák el az igazi amerikai jóejtést. A kiképzés már a vége felé közeledett, de még egy katona sem sejtette, hogy milyen szerepet szán nekik a felső hadvezetés. Egyedül parancsnokuk, Skorzeny tudta, hogy a terv, amit kidolgozott és végrehajt az embereivel, egyenlő azok halálos ítéletével. De hát mi is volt a terv? Angol-amerikai egyenruhában és felszereléssel, egy páncélos ezrednyi erővel átszivárogni a fronton, a szövetséges hadak hátában elfoglalni a Meuse folyó hídjait s mindaddig tartani azokat, amíg a VISS páncélos hadsereg meg nem érkezik oda... Amikor végre már vázolni kellett a feladatot, Otto Skorzeny akkor is elhallgatta katonái előtt, hogy a hamis egyenruhában elfogottakat — a hadijog alapján — kémekként kezelik és kivégzik. „Sajnáltam ezeket a fiúkat — írja emlékiratában cinikusan Skorzeny —, mert tudtam, hogy a vágóhídra küldöm őket!" . 1944. december 16-án, a szövetséges hadifoglyokról és halottakról lehúzott egyenruhákban 3300 német katona a legnagyobb titokban elindult a vágóhídra, a luxemburgi frontra. A front mögött December 16-án, hajnali öt órakor több ezer német ágyú nyitott tüzet az amerikai állásokra. Az Ardennekben három fasiszta hadsereg indult támadásra s több helyen áttörte a frontot. Ekkor kapta meg az alezred az arcvonal három szakaszán a beszivárgási parancsot. A visszavonuló angolszász hadseregek zűrzavarában senkinek sem tűnt fel, hogy az utóvédek mögül is saját katonák bukkannak elő. Leszakadt csoportoknak képzelték őket. Hamarosan új rádióadók jelentkeztek az éterben. Adataik alapján a német tüzérség hatalmas pusztítást végzett a visszavonulók soraiban. A fürgén futkosó jeepek legénysége telefondrótokat vágott el és fontos utakat aknázott alá. — Itt vannak a nácik! Rengeteg tankkal jönnek! — harsokta itt is, ott is egy „amerikai". Sok egység megfutamodott, már csak azért is, mert „híre ment". — Az SS minden hadifoglyot legyilkol! A támadást követő negyedik napon Malmedynél egy amerikai tüzérosztag parancsnoka kétségbeesve rádiózott segítségért: „Amerikai tankok tüzelnek ránk!” Mire a segítség megérkezett, a szétrombolt ágyúk mellett csak halottak hevertek. Alattomosan és csendben működtek Skorzeny emberei. Gyanútlanul menetelő egységekben ágyúztak bele s a kisebb csoportokat méterekre bevárva géppuskázták le. Ennek ellenére kilenc osztaguk közül csak egy érte el a Meuse folyót. Milyen zátonyon akadt fenn ez az aljasságában példátlan vállalkozás? Járt már Texasban ! Még december 18-án történt. Egy tábori rendőrosztag két amerikai katonát igazoltatott. Papírjaik rendben voltak, ám valamelyik rendőrnek szemet szúrt, hogy az egyik katona felelgetés közben kezét nadrágvarrására szorítja s egyébként is rendkívül feszes. Egyik sem volt jellemző az amerikai hadsereg tagjaira, s a rendőrt nem hagyta nyugodni a megmagyarázhatatlan gyanú. Ismét szemügyre vette az iratokat, amelyek szerint a katonák a Camp Hood-i táborban kapták kiképzésüket. — Járt már Texasban? — vetette oda a rendőr a kérdést a feszesen álló katonának. — Nem, még soha! — Letartóztatom! Camp Hood Texasban van! Rövid kihallgatás után a két fogoly mindent bevallott a Griff-akcióról. A vonalak mögött megindult a hajtóvadászat. A tábori rendőrség ezer és ezer amerikai katonát bombázott a kérdésekkel: „Ki az alelnök? Melyik szigeten áll a Szabadságszobor? Mikor halt meg Al Capone?" S a kérdésekre kapott válaszok eldöntötték, ki a valódi amerikai és jó a német. Pár nap alatt 250 diverzánst tartóztattak le. A hadbíróság valamennyit halálra ítélte és kivégeztette. Az akció kudarcot vallott. A hátulról irányító Skorzeny a luxemburgi rádió adásából értesült a balsikerről. Végighallgatta a kivégzettek névsorát, majd mint aki megtette a kötelességét, otthagyta a frontot. Közvetlen főnökéhez, Himmlerhez sietett, jelentette ezrede pusztulását és új feladatokat kért. Kapott is. Eléeset és Berlint védte az „utolsó emberig", aki természetesen nem ő volt. Még a kapituláció után is kísérletezett s csak egy hét késéssel jelentkezett hadifogolynak. Hitler bizalmi terroristájának ügyét „hosszan és alaposan" vizsgálták, s a dachaui amerikai hadbíróság 1947. szeptember 8-án „bizonyítékok hiányában" felmentette. Két és fél év alatt egyetlen vádat tudtak felsorakoztatni ellene: „Harc közben az ellenség egyenruháját viselte ..." Arról nem esett szó, hogy akciója többezer szövetséges katona és vágóhídra hajtott német halálát okozta. Néhány hónappal később új barátai „szökni” is hagyták az internálótáborból. Ma huszonhat szobás írországi kastélyában éli világát s reménykedve várja, hogy majd csak rábíz eey újabb „akciót” Bonn, vagy azóta szövetségessé vált Washington ... Ottó Skorzeny, amikor még letartóztatásban várta ügye kivizsgálását Befejeződött a Lobogó Történelmi Csillagtúrája. Több száz versenyző, sok-sok héten keresztül küldte be megfejtéseit. A döntőbe került 40 versenyzőnek három kérdéscsoportból álló feladatot kellett megoldani, s háromtagú bizottság bírálta el. A döntőbizottság elnöke Hegedüs Géza egyetemi tanár, író, tagjai: Gerelyei Ede, a Legújabbkori Történeti Múzeum Főigazgatója és Vajda Pál író voltak. A döntő „élmezőnye” a következőképpen alakult: I. helyezett: Juhász Erzsébet, Kisújszállás, Rákóczi út 8. Nyert kéthetes utazást a Szovjetunióba, n. helyezett: dr. Pogány György, Bp. Vill., Népszínház u. 30. Nyert: televíziós készülékeket, vn. helyezett: Boda Ferenc, Szolnok, Család u. 15. Nyert: 1 db Szonett táskarádiót, IV-VI. helyezett: Lengyel Judit, Bp., XV., Pestújhely, Petur u. 32., Komlós Sándor, Bp., I. Fő utca 28. Kiss Sándorné, Székesfehérvár, Ady Endre u. 24. Nyertek: „Ismerd meg hazádat” IBUSZ- utazáson való részvételt. A döntő valamennyi résztvevője nyert értékes nyereményeket, amelyeket 1960. július 8-án pénteken adnak át az MHL Ellátó Vállalat kultúrermében, V., Engels tér 14. alatt.