Lobogó, 1960. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-06 / 27. szám

4 •A Gutt 1944. október 20-án egy ma­gasrangú SS tiszt érkezett a ve­zéri főhadiszállásra. Az adju­tánsok lefegyverezték a kitünte­tésekkel teleaggatott katonát. Nem, szó sem volt semmiféle letartóztatásról, de a Führer színe elé csak fegyvertelenül le­hetett lépni. Az SS tiszt néhány pillana­t múlva már ott is állott a pa­rancsnoki bunkerben Hitler előtt. — Jól hajtotta végre a felada­tát Budapesten, Skorzeny — mé­regette Hitler az előtte álló em­bert. — Az ifjabb Horthy elfo­gása és a vár elleni támadás kitűnően sikerült. — S a Führer személyesen tűzte a fekete egyenruhára az Arany Keresz­tet. — Mindent megtettem, Vezé­rem — szerénykedett a kétméte­res óriás. Hitler azonban már nem fi­gyelt rá. Hátratett kezekkel idegesen járkált fel s alá. Szag­gatottan beszélt. — Új feladatot kap... Életé­nek legnagyobb és legizgalma­sabb feladatát... Térdre kény­szeríteni az angolszászokat... Kicsikarom a különbékét. Eb­ben az offenzívában öné lesz a döntő szerep. S a Führer kifejtette az egyik legvakmerőbb kalandorvállalko­zás tervét, amely semmi­be vette ugyan a nemzetközi hadijogot, de amitől rendkívül sokat re­méltek a sarokba szorított nácik. A hazárdjáték főszerepét nem véletlenül bízták Otto Skorzeny SS Obersturmbannführerre. Ez a gát­lás nélküli ember mindig sikerrel oldotta meg „speciális” feladatait. A dán, francia és olasz ellenállási mozgalom sok­ezer harcosát juttatta a vesztő­helyre. Az ő nevéhez fűződött Mussolini megszöktetése, a Hit­ler ellenes puccs megtorlása s a már említett magyarországi ak­ció is. Amikor Hitler befejezte el­képzelésének felvázolását, Skor­zeny mindössze ennyit vála­szolt: — Jawohl mein Führer! Ez a három szó jelentette a Griff hadművelet kezdetét. A Griff hadművelet vége: az ame­rikaiak kivégzik a német diver­­zánsokat Hogyan kell rágógumit rágni ! Friedenthalban lázasan gyüle­keztek a náci hadsereg angolul beszélő katonái. Hamarosan megérkeztek a titkos kiképző táborba a zsákmányolt Sherman harckocsik, angol páncélosok és amerikai jeepek is. Megindult a kiképzés, amely német alapos­sággal nemcsak a harci gépek kezelésére terjedt rá, hanem arra is, hogyan kell amerikai módra káromkodni, rágógumit rágni s szakszerűen feltépni a Camel cigaretta dobozát. Meg­szűnt a bokacsattog­tatás, a po­rosz fegyelem minden külső jele, hisz ezek ismeretlenek az amerikai hadseregben. Nyelvta­nárokból álló vizsgabizottság ellenőrizte a németek angol­tudását s többszáz katonát hadi­­fogolytáborba zártak, hogy ott sajátítsák el az igazi amerikai jóejtést. A kiképzés már a vége felé közeledett, de még egy katona sem sejtette, hogy milyen szere­pet szán nekik a felső hadveze­tés. Egyedül parancsnokuk, Skorzeny tudta, hogy a terv, amit kidolgozott és végrehajt az embereivel, egyenlő azok­ halá­los ítéletével. De hát mi is volt a terv? Angol-amerikai egyenruhában és felszereléssel, egy páncélos ezrednyi erővel átszivárogni a fronton, a szövetséges hadak há­tában elfoglalni a Meuse folyó hídjait s mindaddig tartani azo­kat, amíg a VI­­SS páncélos hadsereg meg nem érkezik oda... Amikor végre már vázolni kel­lett a feladatot, Otto Skorzeny akkor is elhallgatta katonái előtt, hogy a hamis egyenruhá­ban elfogottakat — a hadijog alapján — kémekként kezelik és kivégzik. „Sajnáltam ezeket a fiúkat — írja emlékiratában cinikusan Skorzeny —, mert tudtam, hogy a vágóhídra kül­döm őket!" . 1944. december 16-án, a szö­vetséges hadifoglyokról és ha­lottakról lehúzott egyenruhák­ban 3300 német katona a leg­­­­nagyobb titokban elindult a vágóhídra, a luxemburgi front­ra. A front mögött December 16-án, hajnali öt órakor több ezer német ágyú nyitott tüzet az amerikai állá­sokra. Az Ardennekben három fasiszta hadsereg indult táma­dásra s több helyen áttörte a frontot. Ekkor kapta meg az al­­ezred az arcvonal három szaka­szán a beszivárgási parancsot. A visszavonuló angolszász had­seregek zűrzavarában senkinek sem tűnt fel, hogy az utóvédek mögül is saját katonák bukkan­nak elő. Leszakadt csoportok­nak képzelték őket. Hamarosan új rádióadók je­lentkeztek az éterben. Adataik alapján a német tüzérség hatal­mas pusztítást végzett a vissza­vonulók soraiban. A fürgén fut­kosó jeepek legénysége telefon­drótokat vágott el és fontos uta­kat aknázott alá. — Itt vannak a nácik! Ren­geteg tankkal jönnek! — har­­sokta itt is, ott is egy „ameri­kai". Sok egység megfutamo­dott, már csak azért is, mert „híre ment". — Az SS minden hadifoglyot legyilkol! A támadást követő negyedik napon Malmedynél egy ameri­kai tüzérosztag parancsnoka kétségbeesve rádiózott segítsé­gért: „Amerikai tankok tüzel­nek ránk!” Mire a segítség megérkezett, a szétrombolt ágyúk mellett csak halottak hevertek. Alattomosan és csendben mű­ködtek Skorzeny emberei. Gya­nútlanul menetelő egységekben ágyúztak bele s a kisebb cso­portokat méterekre bevárva géppuskázták le. Ennek ellenére kilenc osztaguk közül csak egy érte el a Meuse folyót. Milyen zátonyon akadt fenn ez az aljasságában példátlan vállalkozás? Járt már Texasban ! Még december 18-án történt. Egy tábori rendőrosztag két amerikai katonát igazoltatott. Papírjaik rendben voltak, ám valamelyik rendőrnek szemet szúrt, hogy az egyik katona fe­lelgetés közben kezét nadrág­­varrására szorítja s egyébként is rendkívül feszes. Egyik sem volt jellemző az amerikai hadsereg tagjaira, s a rendőrt nem hagyta nyugodni a megmagyarázhatat­lan gyanú. Ismét szemügyre vette az iratokat, amelyek sze­rint a katonák a Camp Hood-i táborban kapták kiképzésüket. — Járt már Texasban? — vetette oda a rendőr a kérdést a feszesen álló katonának. — Nem, még soha! — Letartóztatom! Camp Hood Texasban van! Rövid kihallgatás után a két fogoly mindent bevallott a Griff-akcióról. A vonalak mö­gött megindult a hajtóvadászat. A tábori rendőrség ezer és ezer amerikai katonát bombázott a kérdésekkel: „Ki az alelnök? Melyik szigeten áll a Szabadság­szobor? Mikor halt meg Al Ca­pone?" S a kérdésekre kapott válaszok eldöntötték, ki a valódi amerikai és jó a német. Pár nap alatt 250 diverzánst tartóztattak le. A hadbíróság valamennyit halálra ítélte és ki­végeztette. Az akció kudarcot vallott. A hátulról irányító Skorzeny a luxemburgi rádió adásából értesült a balsikerről. Végig­hallgatta a kivégzettek névsorát, majd mint aki megtette a köte­lességét, otthagyta a frontot. Közvetlen főnökéhez, Himmler­­hez sietett, jelentette ezrede pusztulását és új feladatokat kért. Kapott is. Elé­eset és Ber­lint védte az „utolsó emberig", aki természetesen nem ő volt. Még a kapituláció után is kísér­letezett s csak egy hét késéssel jelentkezett hadifogolynak. Hit­ler bizalmi terroristájának ügyét „hosszan és alaposan" vizsgál­ták, s a dachaui amerikai had­bíróság 1947. szeptember 8-án „bizonyítékok hiányában" fel­mentette. Két és fél év alatt egyetlen vádat tudtak felsora­koztatni ellene: „Harc közben az ellenség egyenruháját visel­te ..." Arról nem esett szó, hogy akciója többezer szövetsé­ges katona és vágóhídra hajtott német halálát okozta. Néhány hónappal később új barátai „szökni” is hagyták az inter­nálótáborból. Ma huszonhat szo­bás írországi kastélyában éli világát s reménykedve várja, hogy majd csak rábíz eey újabb „akciót” Bonn, vagy azóta szö­vetségessé vált Washington ... Ottó Skorzeny, amikor még le­tartóztatásban várta ügye kivizs­gálását B­efejeződött a Lobogó Történelmi Csillagtúrája. Több száz ver­senyző, sok-sok héten keresztül küldte be megfejtéseit. A döntőbe került 40 versenyzőnek három kérdéscsoportból álló fel­adatot kellett megoldani, s háromtagú bizottság bírálta el. A döntő­bizottság elnöke Hegedüs Géza egyetemi tanár, író, tagjai: Gere­lyei Ede, a Legújabbkori Történeti Múzeum Főigazgatója és Vajda Pál író voltak. A döntő „élmezőnye” a következőképpen alakult: I. helyezett: Juhász Erzsébet, Kisújszállás, Rákóczi út 8. Nyert­ kéthetes utazást a Szovjetunióba, n. helyezett: dr. Pogány György, Bp. Vill., Nép­színház u. 30. Nyert: televíziós készülékeket, vn. helyezett: Boda Ferenc, Szolnok, Család u. 15. Nyert: 1 db Szonett táskarádiót, IV-VI. helyezett: Lengyel Judit, Bp., XV., Pestújhely, Petur u. 32., Komló­s Sándor, Bp., I. Fő utca 28. Kiss Sándor­né, Székesfehér­vár, Ady Endre u. 24. Nyertek: „Ismerd meg hazádat” IBUSZ- utazáson való részvételt. A döntő valamennyi résztvevője nyert értékes nyereményeket, amelyeket 1960. július 8-án pénteken adnak át az MHL Ellátó Vál­lalat kultúrermében, V., Engels tér 14. alatt.

Next