Lobogó, 1961. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-17 / 20. szám
A HUNGARISTA LÉGIÓ 1939. február 3-án bomba robbant a Dohány utcai zsidó templomból távozó emberek között. A szemközti ház tetejéről dobtak közéjük két kézigránátot, a robbanást követő pánikban a merénylők egy része elmenekült, három egyént azonban őrizetbe vett a rendőrség. Tizenhárom sebesültet kórházba szállítottak. A felháborodás hatására a kormány rendkívüli minisztertanácsot tartott és az egész ország területére kihirdették a statáriumot. A nyomozás holtpontra jutott, a rendőrség mindössze annyit tudott megállapítani, hogy a merényletet a nyilas pártok szervezték, akik terrorakciók sorozatával nyugtalanságot és bizonytalanságot akartak kelteni az országban. A kormánynak erre semmi szüksége sem volt, tudtak elég jobboldaliak lenni ők is, nem kívántak újabb szálakat odaengedni a húsosfazék mellé. A merényletet hat nagy letartóztatási hullám követte. A kistarcsai internálótábort megtöltötték nyilasokkal, a benfentesebb nemzetiszocialistákat pedig értesítették: kívül tágasabb. Jelszó a Csillagbörtönból A disszidens nyilasokat Bécsben a Gestapo fogadta szárnyai alá. Politikai menekültnek nyilvánították valamennyit s ellátták őket bőségesen pénzzel is. A bécsi nyilas emigráció hamarosan megerősödött a Soistarcsaiakkal. Magasrangú rendőrtisztek közreműködésével ugyanit több tucat vezető nyilas szökött meg az internálótáborból, köztük Nesz Károly volt képviselő, Rothen Ferenc „külügyi széktartó"” és Maczák János „munkavezető". Bécsben a Gestapo komoly feladatot bízott rájuk. Fegyveres szervezetet kellen alakítaniuk az emigránsokból, előbb Ausztriában, majd később Magyarországon is, hogy alkalmas időben a német hadsereggel együttműködve vonulhassanak majd hazájuk ellen. A német zsoldon élő hazaárulók csapatát Hungarista Légiónak keresztelték el. Első lépésként feleskették őket Száláéira, aki a szegedi Csillagbörtönből küldte meg a Jelszót: a Hungarista Légió előre, a Kárpát-Duna Nagyháza felszabadítására! Mosonyin kitör az elmebaj Létrejött hát az ellenforradalmi rendszer egy újabb fegyveres szervezete. Jónéhányat bemutattunk már lapunk hasábjain, ez nem volt „méltatlan" elődeihez... Német tisztek irányítása mellett folyt a kiképzés. Magyar és német fegyverekkel gyakorlatoztak a nyilasok, mert „nem tudhatták, milyen körülmények között kerülnek bevetésre". Közben a vezetőség elérkezettnek látta az időt, hogy Magyarországon is munkához lássanak. Kozarev László és Mosonyi Győző volt századosokat hamis útlevelekkel Budapestre küldték, hogy megszervezzék a Hungarista Légió házzal egységeit. Ekkor ütött be az első krach. Mosonyin előtt vett régi elmebabája s az utcán kiüvöltötte a Légió féltve őrzött titkait. Schweinitzer rendőrtanácsos detektívjei néhány óra múlva már mindent megtudtak tőle. Mosonyi másnap már Lipótmezőn elmélkedett a hatalomátvételről, társaival szemben azonban ismét elnéző volt a kormány, viszoszadugták őket Eletárcsára. Az elnéző politika hamarosan meg is hozta gyümölcsét. A Teleki miniszterelnök kiírta képviselőházi választásokon negyvenöt náci képviselőt választottak be a parlamentbe. Amit elrontottak a nyilas bűnözők és elmebetegek, azt helyreütötte a Hitlertől özönlő márka, a jobboldali demagógia, s a kormánynak a fasizmust bátorító politikája, a szerencse mindössze annyi volt, a nyilasok között nyomban megindult a hagyományos koncért való marakodás. Ez folyt Bécsben is. A Nesz-féle disszidens csoport ráunt a Schwabbauer Oszkár vezette első garnitúra uralmára, s mindent elkövetett, hogy befeketítse őket a Gestapónál. Az uszítás eredményesnek bizonyult, a bécsi Gestapo-főnök magához rendelte a volt postatisztviselő Schroabbauert. Egy milliós rablás terv* - Mi tetteket akarunk! — handabandázott a főnök magyar híve előtt. - Maguk régiek, semmivel sem segítettük a budapesti ügyek alakulását, csak veszekszenek az újakkal. Tegyenek valamit, mert így nem mehet tovább. Schroabbauer a tettek mezejére lépett s ő is behívatta beosztottjait. - Olyan dolgot csinálunk, ami az egész világ figyelmét ránk irányítja. A szegedi gondolat is úgy indult 1919-ben, hogy Gömbösék elrabolták a bankgassei magyar követség milliós pénztárát. Mi is azt tesszük? - De hogyan? - kérdezték izgatottan a társai. - Fegyverünk van. Leütjük az éjszakai portást és kirázzuk Borbik Arnor követ úrból a milliókat. Ez egyszerű, nem? S ha meglesz a pénz, masírozunk Budapestre! Még jóformán be sem fejeződött a megbeszélés, amikor már két helyen is tudtak a tervről: a bécsi Gestapónál és a budapesti politikai rendőrségen. A Gestapo azonnal megtiltotta az akciót, mivel azonban a magyar külügyminisztérium feltárta a tényeket, egy időre az egész Légiót „ejtették" a németek. A legtöbb légionista katonai behívót kapott, s néhány nap múlva már munkaszolgálatosokként, filléres órabérért dolgoztak a hadiüzemekben. Ez lett a milliókból. S még azok jártak jobban, akik megbékéltek a változással, mert az elégedetlenek egy szép napon koncentrációs táborban találták magukat. Rájöhettek, hogy fasisztákban is lehetnek alsóbbrendűek. A fegyelmezett munkaszolgálatos nyilasok azonban ígéretet kaptak. - Adott pillanatban huszonnégy órán belül bevetik önöket Magyarország ellen, csak várakozzanak türelmesen. S a szavukat oly könnyen megszegő hitleristák ez esetben igazat mondtak: 1944. március 19-én, a német csapatok nyomában, náci egyenruhában, a megszállók zsoldosaiként, a Hungarista Légió kitartó fiai is bemasírozták Budapestre, a összeölelkeztek hazai testvéreikkel, akik Itthon „védték az eszmét", hogy milyen eszközökkel - erről legközelebb szólunk. ›*a· Az utolsó hazatérés: Hubay Kálmán és Baky László háborús főbűnös hungaristák SMS. október 10-én rendőrök kíséretében a repülőtéren. Nem így képzelték el „hazatérésüket” 1944. október 13-én a Várban. Hungarista vezetők, akik hatalomra segítették Szálasit — háttérben egy német katona, aki segítette hatalomra jutni a hungaristákat Nesz Ferenc, volt nyilas képviselő, Hungarista Légió egyik vezetője