Lobogó, 1967. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-26 / 17. szám
A megtisztelő mesterlövész címmel általában a sportpuskásokat illetik. Közülük is azokat, akik első lövésre kilyukasztják a tízes kör közepét, s aztán már nincs is más gondjuk, csak azon a bizonyos kis lyukon ismét és ismét átlőnnek. Egyszerű, nem ...? De, hogy válhat mesterlövésszé egy labdarúgó csatár, vagy egy kézilabdázó ...? Ez már bonyolultabb egyenlet, de megoldható! A jobblábas balösszekötő Nagy meccs, igazi rangadó. Jó ötvenen állnak a partvonal mellett, harsányan szurkolva a Juta és az Építők kölyökcsapatának. Porfelhőben fut el az Építők fürge balszélsője, lapos beadása a kaputól öt méterre találja a középcsatárt: miniatűr bombagól...! — Na, ebből a kis centerből sem lesz Toldy Géza — jegyezte meg egy szurkoló. Tichy Lajos lett belőle, öt méterről lőtte az első gólt. A legnagyobbat hány méterről és mikor? — Talán a chilei világbajnokságon, az angoloknak. Flóritól kaptam a félpályánál a labdát, sikerült két angol játékost leráznom. Egy lövőcsel... Felnézek, keresem a kaput Pokoli messze van. Negyven méter...? Talán több? Mindegy, lőni kell. Amikor a többiek már a csontjaimat ropogtatták, volt időm „lemérni’’ a távolságot Nem negyven, „csak” huszonöt méter... Tichy Lajos, a Budapesti Honvéd jobblábas balöszszekötője azelőtt és azóta is lőtt néhány bombagólt. Egyszer — erre ma is borzongva emlékeznek az MTK-drukkerek — akkora gólt ragasztott a kék-fehérek hálójába, hogy a labda a hálótartó vasról a tizenhatosig pattant vissza. Az NB I-ben kétszázhúsz alkalommal keserítette meg a kapusok szívét, hetven válogatott mérkőzésén negyvennégy gól szerzett. A fenti statisztika alapján joggal ruházták fel mesterlövész címmel. — Hogy válhat egy csatár mesterlövésszé? — Nincs különösebb recept. Edzés után plusz lövőedzés, jó kondíció, helyzetfelismerés a legnehezebb körülmények között is; játékostársak, akiktől jó labdákat kap az ember. És kell egy dinamitlábú csatár, aki időnként feltűnik a kapusok rossz álmaiban, mint Tichy Lajos is... Modern Teli Vilmosok. Első látásra könnyű a dolguk. Kifeszítik a húrt, céloznak és a fürge nyílvessző máris a céltáblába fúródik. Gyerekjáték — mondják a beavatatlan nézők. Ez azonban élénk tévedés. Ki gondolná például, hogy lessényi Éva, kiváló íjászversenyzőnk, egy-egy verseny alkalmával húsz tonnát húz ki. Sőt, ehhez még hozzáadhatjuk azt a tizennégy kilométert is, amit apránként, minden sorozat után, a lőállás és a céltábla között tesz meg. Akárhogy ,is számoljuk, szép kis fizikai erőkifejtés! Pedig a versenyzés könnyebbik része az íjászsportnak — állapítja meg a többszörös magyar bajnoknő. — Amíg idáig eljut a sportoló — sportnyelven: kifutja magát —, addig elszalad öt év. Ezalatt a súlyemeléstől az expander gyakorlatokig minden elképzelhető mozgásformát végigizzadunk. Tessényi Éva hat éve versenyez. Bejárta a fél világot. Az NDK-val kezdte, majd Indonézia, Mongólia és még jó néhány ország következett Mégis, számára legemlékezetesebb verseny az 1965-ös Országos Bajnokság volt. Egy héttel a bajnokság előtt Lengyelországban versenyzett, harminckilenc fokos lázzal, szédülten, fejfájósan. Az utolsó körökben már találomra lőtt, ezért „csak” a második helyen végzett. Itthon is a láz volt a legnagyobb ellenfele. Végül — többek szerint —használt a nátha hiszen nyolc éves világrekordot döntött meg a hatvan méteres távon. Azóta mesterlövész! No, és az egyik edzés óta. Kedvenc nyílvesszőjét — amely a kör közepébefúródott — a következő vesszővel szétlőtte. Pedig... — Esküszöm, hogy nem a céltábla közepébe céloztam ... akartak belőle faragni, mert csak úgy, próbaképpen átrúgta a félpályát. Szovjetuniótól Izlandig 113 ezer kilométert utazott. Bajnoki meccseken kétszázhatvan gólt dobott — igazságosan elosztva a jobb és bal felső, illetve alsó sarkokba. Moszkvában a legutóbbi Európa Kupa mérkőzésen olyan bombával zörgette meg a vendéglátók hálóját, hogy a szovjet játékosok gratuláltak neki. Balszélen játszott. Beugrott a hetes Rosszul kezdődött a wiesbadeni világbajnokság Kisgyörgy Lajosnénak. Útközben egy speciál rugó eltört a pisztolyában és így kétes lett az indulása. Egy svájci cég azonban segített. Napközben felajánlották a kirakatban díszelgő prototípust. A pisztoly a napi munka után minden este visszakerült a helyére. A sors iróniája, hogy egy tréfás kedvű betörőnek éppen ez a pisztoly tetszett meg, és mire eljött a verseny kezdete, volt pisztoly, nincs pisztoly. Nagy ijedtség, majd egy csodás véletlennek köszönhető kölcsönfegyver. Tizedik helyen végzett Baba néni, Baba néni? Először csak egyszerűen Babának szólították, majd mikor legyőzte kisöbű vonal mögé és Kovács László ejtett labdáját repülő fogással a kapuba vágta. Még az újrakezdés után is percekig tapsolták. Legnagyobb gólját — szerinte — Győrben az Ukrán válogatott ellen érte el. A labda, mind a két kapufát érintette és úgy vágódott a hálóba. A kapus hosszú másodpercekig nem tudta, hol keresse a labdát. Azóta mondják Fenyő Andrásra, hogy dinamit van a kezében — persze a balban, sportpuskában a férfiakat, hozzátették a nénit. Huszonöt éve lövöldözget. És, hogy mesteri módon, azt bizonyítja 58 egyéni, 100 csapatbajnoki és 112 egyéni rekordja. Még összeszámolni is nehéz. Tavaly a két országos bajnoki szám közül mindkettőt megnyerte. Idén? — A szovjeteknél már hagyomány, hogy a favorit lövész csak akkor hagyhatja abba a versenyzést, ha egy fiatal sportolót jól megtanít lőni. Ha ezt követném, akkor már nem neveznék az idei országos bajnokságra. A lányom Magda és fiam, Lajos is az utánpótlás válogatott keret tagjai. Vajon hány bajnoki éremmel lesz több a vitrinben? Náthás világcsúcs Baba néni és a betörő Mesterlövészek. Sok éves munka, önmegtartóztatás után joggal mondják rájuk: Dinamit van a kezükben, lábukban, kinek-kinek a „szakmája” szerint. ANDRÁS EMIL Hihetetlenül ügyetlen... ? A jobb keze. Tíz éve kézilabdázik és azóta csak két gólt dobott ezzel a kézzel, azt is véletlenül. Persze a bal... Néhány nyugat-európai országban használnak egy különleges gépet, amely méri a kézilabdázók lövéseinek erősségét. Nekünk nincs ilyen masinánk. Többen hangoztatják, hogy felesleges valutakiadás lenne a beszerzése, mivel a huszonhat éves, nyolcvanhat kilós, száznyolcvannégy centiméter magas Fenyő András balkezes bombái egyhamar szétszaggatnák. Gólt dob minden helyzetből, minden távolságból, a kapu minden részében bal kézzel. Évekkel ezelőtt focistát