Lobogó, 1967. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-26 / 17. szám

A megtisztelő mesterlövész címmel általában a sportpuskásokat illetik. Közülük is azokat, akik el­ső lövésre kilyukasztják a tízes kör közepét, s az­tán már nincs is más gondjuk, csak azon a bizo­nyos kis lyukon ismét és ismét átlőnnek. Egyszerű, nem ...? De, hogy válhat mesterlövésszé egy labdarúgó csatár, vagy egy kézilabdázó ...? Ez már bonyolultabb egyenlet, de­­ megold­ható! A jobblábas balösszekötő Nagy meccs, igazi rang­adó. Jó ötvenen állnak a part­vonal­­ mellett, harsányan szurkolva a Juta és az Építők kölyökcsapatának. Porfelhőben fut el az Épí­tők fürge balszélsője, lapos beadása a kaputól öt mé­terre találja a középcsatárt: miniatűr bombagól...! — Na, ebből a kis cen­terből sem lesz Toldy Gé­za — jegyezte meg egy szurkoló. Tichy Lajos lett belőle, öt méterről lőtte az el­ső gólt. A legnagyobbat hány méterről és mikor? — Talán a chilei világ­­bajnokságon, az angolok­nak. Flóritól kaptam a fél­pályánál a labdát, sikerült két angol játékost leráz­nom. Egy lövőcsel... Fel­nézek, keresem a kaput Pokoli messze van. Negy­ven méter...? Talán több? Mindegy, lőni kell. Amikor a többiek már a csontjai­mat ropogtatták, volt időm „lemérni’’ a távolságot Nem negyven, „csak” hu­szonöt méter... Tichy Lajos, a Budapesti Honvéd jobblábas balösz­­szekötője azelőtt és azóta is lőtt néhány bombagólt. Egyszer — erre ma is borzongva emlékeznek az MTK-drukkerek — akkora gólt ragasztott a kék-fehé­rek hálójába, hogy a labda a hálótartó vasról a tizen­hatosig pattant vissza. Az NB I-ben kétszázhúsz alkalommal keserítette meg a kapusok szívét, hetven válogatott mérkőzésén negyvennégy gól szerzett. A fenti statisztika alap­ján joggal ruházták fel mesterlövész címmel. — Hogy válhat egy csa­tár mesterlövésszé? — Nincs különösebb re­cept. Edzés után plusz lö­vőedzés, jó kondíció, hely­zetfelismerés a legnehe­zebb körülmények között is; játékostársak, akiktől jó labdákat kap az ember. És kell egy dinamitlábú csatár, aki időnként feltű­nik a kapusok rossz álmai­ban, mint Tichy Lajos is... Modern Teli Vilmosok. Első látásra könnyű a dolguk. Kifeszítik a húrt, céloznak és a fürge nyíl­vessző máris a céltáblába fúródik. Gyerekjáték — mondják a beavatatlan né­zők. Ez azonban élénk téve­dés. Ki gondolná például, hogy lessényi Éva, kiváló íjászversenyzőnk, egy-egy verseny alkalmával húsz tonnát húz ki. Sőt, ehhez még hozzáadhatjuk azt a tizennégy kilométert is, amit apránként, minden sorozat után, a lőállás és a céltábla között tesz meg. Akárhogy ,is számoljuk, szép kis fizikai erőkifejtés!­­ Pedig a versenyzés könnyebbik része az íjász­sportnak — állapítja meg a többszörös magyar bajnok­nő. — Amíg idáig eljut a sportoló — sportnyelven: kifutja magát —, addig el­szalad öt év. Ezalatt a súly­emeléstől az expander gya­korlatokig minden elkép­zelhető mozgásformát vé­gigizzadunk. Tessényi Éva hat éve ver­senyez. Bejárta a fél vilá­got. Az NDK-val kezdte, majd Indonézia, Mongólia és még jó néhány ország kö­vetkezett Mégis, számára legemlékezetesebb verseny az 1965-ös Országos Baj­nokság volt. Egy héttel a bajnokság előtt Lengyelországban ver­senyzett, harminckilenc fo­kos lázzal, szédülten, fejfá­jósan. Az utolsó körökben már találomra lőtt, ezért „csak” a második helyen végzett. Itthon is a láz volt a legnagyobb ellenfele. Vé­gül — többek szerint —­­használt a nátha hiszen nyolc éves világrekordot döntött meg a hatvan mé­teres távon. Azóta mesterlövész! No, és az egyik edzés óta. Kedvenc nyílvesszőjét — amely a kör közepébe­­fúródott — a következő vesszővel szétlőtte. Pe­dig... — Esküszöm, hogy nem a céltábla közepébe céloz­tam ... akartak belőle faragni, mert csak úgy, próbakép­pen átrúgta a félpályát. Szovjetuniótól Izlandig 113 ezer kilométert utazott. Bajnoki meccseken két­százhatvan gólt dobott — igazságosan elosztva a jobb és bal felső, illetve alsó sarkokba. Moszkvában a legutóbbi Európa Kupa mérkőzésen olyan bombával zörgette meg a vendéglátók hálóját, hogy a szovjet játékosok gratuláltak neki. Balszélen játszott. Beugrott a hetes Rosszul kezdődött a wies­­badeni világbajnokság Kisgyörgy Lajosnénak. Út­­közben egy speciál rugó eltört a pisztolyában és így kétes lett az indulása. Egy svájci cég azonban segített. Napközben felajánlották a kirakatban díszelgő proto­típust. A pisztoly a napi munka után minden este visszakerült a helyére. A sors iróniája, hogy egy tréfás kedvű betörőnek ép­pen ez a pisztoly tetszett meg, és mire eljött a ver­seny kezdete, volt pisztoly, nincs pisztoly. Nagy ijedt­ség, majd egy csodás vélet­lennek köszönhető kölcsön­­fegyver. Tizedik helyen végzett Baba néni, Baba néni? Először csak egyszerűen Babának szólították, majd mikor legyőzte kisöbű vonal mögé és Kovács László ejtett labdáját re­pülő fogással a kapuba vágta. Még az újrakezdés után is percekig tapsolták. Legnagyobb gólját — sze­rinte — Győrben az Ukrán válogatott ellen érte el. A labda, mind a két kapufát érintette és úgy vágódott a hálóba. A kapus hosszú másodpercekig nem tudta, hol keresse a labdát. Azóta mondják Fenyő Andrásra, hogy dinamit van a kezében — persze a balban, sportpuskában a férfiakat, hozzátették a nénit. Huszonöt éve lövöldöz­­get. És, hogy mesteri mó­don, azt bizonyítja 58 egyé­ni, 100 csapatbajnoki és 112 egyéni rekordja. Még össze­számolni is nehéz. Tavaly a két országos bajnoki szám közül mind­kettőt megnyerte. Idén? — A szovjeteknél már hagyomány, hogy a favorit lövész csak akkor hagyhat­ja abba a versenyzést, ha egy fiatal sportolót jól megtanít lőni. Ha ezt kö­vetném, akkor már nem ne­veznék az idei országos bajnokságra. A lányom Magda és fiam, Lajos is az utánpótlás válogatott keret tagjai. Vajon hány bajnoki éremmel lesz több a vitrin­ben? Náthás világcsúcs Baba néni és a betörő Mesterlövészek. Sok éves munka, önmegtartóz­tatás után joggal mondják rájuk: Dinamit van a kezükben, lábukban, kinek-ki­nek a „szakmája” szerint. ANDRÁS EMIL Hihetetlenül ügyetlen... ? A jobb keze. Tíz éve ké­zilabdázik és azóta csak két gólt dobott ezzel a kézzel, azt is véletlenül. Persze a bal... Néhány nyugat-európai országban használnak egy különleges gépet, amely méri a kézilabdázók lövé­seinek erősségét. Nekünk nincs ilyen masinánk. Töb­ben hangoztatják, hogy fe­lesleges valutakiadás lenne a beszerzése, mivel a hu­szonhat éves, nyolcvanhat kilós, száznyolcvannégy centiméter magas Fenyő András balkezes bombái egyhamar szétszaggatnák. Gólt dob minden helyzet­ből, minden távolságból, a kapu minden részébe­n bal kézzel. Évekkel ezelőtt focistát

Next