Lobogó, 1968. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-10 / 2. szám

JANUÁR 10. SZERDA MELANIA JANUÁR 11. CSÜTÖRTÖK ÁGOTA JANUAR 13. SZOMBAT VERONIKA JANUAR 14. VASÁRNAP BÓDOG JANUAR 15. HÉTFŐ LÓRÁNT JANUÁR 16. KEDD GUSZTÁV ALEX­EJ NYIKO­­LAJEVICS TOLSZ­TOJ (1893—1945) szov­jet-orosz író, a szov­jet irodalom egyik kiemelkedő egyéni­sége, nyolcvanöt év­vel ezelőtt e­ napon­­született. Előbb ver­seket írt, majd a próza mellett dön­tött. Elbeszéléseiben érződik a kor nyug­talan intellektuális szelleme. Haditudó­sítóként a fronton is volt. SZÁZHUSZONÖT Éve ezen a napon halt meg Francis Scott Key amerikai költő, az észak-ame­rikai néphimnusz írója. Bár a világ­­irodalomban kevéssé ismert, s Európában nem értékelt mun­kásságáról kevesen tudnak, az amerikai nép számára neve verseket, örökéletű dalokat és a himnusz nemes veretű sorait idézi. MOLNÁR FERENC (1878—1952) író, a XX. századi magyar pol­gári irodalom is­mert alakja, kilenc­ven évvel ezelőtt ezen a napon szüle­tett. A nagyvárosi szegénység életét be­mutató novelláival tűnt fel igen fiata­lon. Utóbb a pesti polgári élet ábrázoló­ja. Színművei révén világhírűvé vált. A NAGY OLASZ OPERAKÖLTŐ, Pietro Metastasio (1698—1782) valódi ne­vén Trapassi, két­százhetven éve, ja­nuár 13-án született. A rokokó egyik leg­jellegzetesebb és leg­termékenyebb kép­viselője volt. Nevé­hez fűződik az opera seria típusának ki­alakítása, mely egé­szen Gluck reform­jáig egyeduralkodó volt Európa színpa­dain. ötven évvel EZELŐTT kezdődött meg az osztrák mun­kások sztrájkja, amely elindította az egész monarchiára átterjedő munkás­­tün­tetések sorozatát. Fél évszázada, ami­kor a fél feudális despota-rendszer tel­jes erejével uralko­dott az osztrák és a magyar munkásság felett, ez az esemény történelmileg is igen jelentős volt. GANAL ABDEL NASSZER, az Egye­sült Arab Köztársa­ság elnöke, ma ün­nepli ötven éves szü­letésnapját. 1952-ben Nagib tábornok mel­lett jelentős szerepe volt Faruk király le­­mondatásában, majd egy évre rá, a köz­társaság létrehozásá­ban. A közel-keleti nehéz helyzetben ő az egyiptomi nép ve­zetője. Kím i'Hfiiii—iiiiiiiiiiiinii. Az Érzelmes DALJÁTÉK kialakí­tója, Nicolo Piccini olasz zeneszerző (1728—1800), kétszáz­­negyven éve ezen a napon született. Ő volt az opera buffa kiváló képviselője, Párizsban Gluck ri­válisa. A vígoperát szentimentális hang­gal párosította. Ter­mékenységére jel­lemző, hogy száznál is több daljátékot írt. L­iszkay Juditot és Bo­gár Richárdot nehe­zen lehet szóra bírni, legszívesebben válaszaikat is a mozdulatok nyelvén fe­­jeznék ki. Akkor viszont bizonyára megkívánnák, hogy táncoljam el kérdései­met. Így talán érthető, hogy maradt a már bevált „pró­zai” riport. A beszélgetés színhelye a Kamara Varieté volt, ahol rekordot javít a Helló Dolcsi című műsor: a kétszázadik előadásnál tartanak. A könnyű műfajnak e „legkönnyebb” ága, valljuk be, hazánkban nem sok ba­bhét aratott eddig; sem mű­vészi színvonalában, sem kiállításában nem tudott versenyezni a híres külföl­di revüszínházaikkal. A Hello Dolcsi talán az első olyan műsor, amely igazi revü. S ebben fő részei a kitűnő táncosnő, Liszkay Judit és a koreográfus, Bo­gár Richárd, akik melléke­sen házastársak is. A Tarka Színpadon is­merkedtek meg évekkel ez­előtt. („Judit először szak­mai szempontból érdekelt, csak később magánember­ként” ...) Így lett belőle Bogár Richárdné, s vált a kitűnő táncszakember segít­ségével kartáncosnőből szóló táncosnővé, akit nem­csak nálunk „jegyeznek”, hanem híres külföldi revü­­színházakban is. Az előző években a két művész fellépett a brüsz­­szeli televízióban, s hosszú időt töltött a Német Szövet­ségi Köztársaságban: két és fél évig szerepeltek Frank­furtban egy műsorban olyan „nevekkel”, mint Vico Tom­­ám, s a Kessler-nővérek. S hogy milyen sikerrel, an­nak bizonyítéka: több más világhírű revűszínház imp­resszáriójától is komoly ajánlatokat kaptak. — Felkeresett bennünket öltözőnkben a világ egyik legnagyobb revűszínházá­­nak, a libanoni Casino du Libannak impresszáriója is, de nem írtunk alá már több szerződést. Két és fél év hosszú idő odakint. Nem mondom, Frankfurt csoda­szép város és Libanonba sem juthat el mindennap az ember , de már na­gyon vágyódtunk haza. Fia­tal házasok vagyunk, csa­ládot szeretnénk alapítani, no és Pest, az mégiscsak Pest, nagyon hiányzott ne­künk. Nehéz szavakban le­festeni, milyen csodás ez a város, s hogy mit jelent vé­gigsétálni a Nagymező ut­cában, ahol lépésenként szólítják meg az embert: „Mi van Ricsi, min dolgo­zol mostanában?” — Valóban, mi is követ­kezik a Helló Dolcsi után? — A Helló Dolly. A Fő­városi Operettszínház feb­ruárban mutatja be a világ­hírű musicalt, s engem kér­tek fel a táncok tervezé­sére. Ahogy Bogár Richárdot ismerjük, ott is sikere lesz, mint a Kamara­ Varietében Pedig szerinte: — A magyar közönséget nehezebb meghódítani, mint a külföldit. A hódítás sikerült, legfő­képpen a Helló Dolcsi mo­toros táncának nagy a kö­zönségsikere. — Ennek a táncképnek külön története van. Ami­kor Frankfurtból hazajöt­tünk, még távol volt a pre­mier, s mivel nagyon fárad­tak voltunk, a Balatonhoz utaztunk. Az egyik nap te­lefonon hívtak a Motelben, ahol laktunk. Karádi Béla, a Varieté művészeti veze­tője keresett: „Kicsi, köze­leg a bemutató, meg kell csináltatnom a jelmezeket. Van már valami ötleted a táncképhez? „Még csak nagy vonalakban képzel­tem el” — válaszoltam. „Akkor mondjad.” „Most?” „Most!" „Hát...” — kissé megizzadtam, de nem a kánikulától. Hirtelen, ahogy kinéztem az ablakon, meg­pillantottam egy motorke­rékpárt. „Érdekes moto­ros táncot képzeltem el” — mondtam kapásból. Ko­rdásnak tetszett az „ötlet”. „Érdekes, és hogy gondo­lod?” Elmondtam nagyjá­ból, ami hirtelen eszembe jutott, így lett a mentőöt­­letből siker. A Kamara Varieté kicsiny színpadán motor még csak elképzelhető. De mi lett volna, ha a Motel előtt ak­kor mondjuk éppen egy turista­busz áll... ? K. Gy. Eredményhirdetés Vetélkedő a budapesti megfejtők részére, január 14-én .Jó ötlet volt ennek a múzeumi pályázatnak a beindí­tása, már régóta vártam, hogy ez a téma is sorra kerül. Úgy érzem, minden olvasó örömére szolgált. A kérdések nehezek voltak, néhányra a válaszadás bizony sok munkát igényelt. Talán nem vesztem el esélyemet, ha azt írom, hogy a bu­dapesti olvasók előnyben vannak az ilyen rejtvénypályáza­toknál, hiszen a kiállítások, múzeumok megtekintésével ket­tős élvezethez jutnak.” Ezeket a sorokat Poór István egy házasdaróci olvasónk leveléből idéztük, aki egyike azoknak, akik a decemberi há­romhetes múzeumi rejtvénypályázatunk helyes megfejtéseit beküldték. A beérkezett válaszokból kiderült, hogy a vidé­kiek is kitették magukért: fáradságot nem kímélve böngész­tek a szakanyagban, jártak múzeumba vagy éppen a Mú­zeumi Magazinból igyekeztek újabb ismereteket szerezve he­lyes megfejtést beküldeni. Reméljük, a rejtvényfejtés nyúj­totta hasznos szórakozáson túl valamennyien arra a követ­keztetésre jutottak, hogy ha Budapesten járnak, érdemes időt szakítani egy-egy fővárosi múzeum megtekintésére is. Az alábbiakban röviden közöljük a helyes megfejtése­ket: ELSŐ HÉT: A véres vasárnap 1905 januárban volt. A Finnlandi­ pályaudvar nem Helsinkiben van, mint néhányan írták, hanem Pétervárott, a mai Leningrádban. Kerenszkij Amerikában él, nemrégen nyilatkozott a saj­tónak. Lenin a Razsiv-tó mellett élt illegalitásban. MÁSODIK HÉT: A Makarenko vezette gyermekotthonok közül egyet Gor­kijról, egyet pedig Dzserzsinszkijről neveztek el. Rabindranath Tagore írta az ősz ünnepe című drámát, és valóban járt hazánkban. Micsurin az északi kajszifajtát keresztezéssel állította elő. Solohov a második világháborúban haditudósító is volt és egyik filmjét, az Emberi sorsot Bondarcsuk rendezte. HARMADIK HÉT: A Vastaps sorozat olyan hanglemezeket jelöl, amelyeken kiváló színészek drámarészleteket, monológokat adnak elő. A moszkvai egyetemet Lomonoszov alapította. A szovjet tudományos dolgozók száma fél milliónál, a diplomás mérnököké pedig másfél milliónál több. Nobel-díj­­jal azt­nban nem öt, hanem hét szovjet tudóst tüntettek ki. David Ojsztrah már karmesterként is bebizonyította ki­váló művészi képességeit. KÖNYVJUTALMAT a beküldött megfejtések alapján a következők nyertek: Poór István Egyházasrádóc, Peszeki Ádámné Bp., Szi­geti János Bp., Burián Ferenc Bp., Hollós Attila Bp., ifj. Hoffer János Bp., Geszti Pál Bp., Vágó István Békés, Kiss János Bp., Fáy Lászlóné Bp., Erdődy Kálmán Mezőkövesd, Bajnok Lászlóné Bp., Visnyovszki László Bp., Iványi Béla Pápa, Farkas Lajos Bp., Gábor Albin Gyöngyös, Farkas La­jos Bp., Balogh József Bp., Praznovszky Mihály Salgótarján, Ladányi György Bp. A könyvjutalmakat címükre postán küldjük ki. Egyben értesítjük Olvasóinkat, hogy a FINIS-be beju­tott budapesti megfejtőknek postán küldünk meghívót a ja­nuár 14-én délelőtt fél 11 órakor rendezendő vetélkedőre, ahol a fődíjakat ítéljük oda a legjobbaknak. A vetélkedő helye: Hadtörténelmi Múzeum, Budapest, I. Kapisztrán tér 2. A meghívott versenyzőkön kívül a nézők a helyszínen is be­nevezhetnek a vetélkedőbe és egy-egy helyes válasszal is jutalmat nyerhetnek. Éppen ezért erre a vetélkedőre ezúton is meghívjuk minden kedves rejtvényfejtőnket és olvasónkat.

Next