Lobogó, 1969. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-01 / 1. szám
— Eltelt megint egy esztendő! — öregebbek lettünk egy évvel ! — Sajnos, repül az idő! Nosztalgiával színeződött mondatok, de bennük a belenyugvás is: nem kell e megváltoztathatatlan tényt a szükségesnél komolyabban venni. Régi szokás a múlandóság felett meditálni, hiszen a panaszkodókat már Seneca korában azzal nyugtatták: „Emiatt már őseink panaszkodtak, panaszkodunk mi is, és panaszkodni fognak késő utódaink”. Az óévtől könnyen vehetünk búcsút, ha arra gondolunk, hogy 1968 nem annyira megoldásokat, mint inkább tennivalókat hagyott ránk. Az év első napján tehát arra fordítsuk figyelmünket, amire az évet temető és esztendőt nyitó óraütéskor koccintottunk, mint időt tekintsük, ahogy Geetge tanácsolja: Fiacskám, vedd fontolóra. Módot mennyi tettre ad. Ő figyelmeztet arra is, hogy „Aki előrelátó, az ura a napnak." Önként adódik a kérdés: Hogyan lehetünk urai az esztendőnek? A felelet kész. Előrelátás által! S erről sokat, sokat beszéltünk már 1968-ban is, hiszen az új gazdasági mechanizmus előrelátás, tudományos tervezése és szervezése azoknak a tetteknek, amelyek a kiválasztott célhoz visznek és az óhajtott eredményt adják. A jövendőlátásnak — úgy gondoljuk — soha nem volt olyan jelentősége, mint éppen korunkban. Régen inkább csak az egyén érdeklődött a várható események után. Ma sokkal többről van szó, mert két társadalmi rendszer léte és harci színhelye a Föld. Emiatt az előrelátás a világ mindkét felén a rendszer érdekeit szolgáló cselekedetek irányát határozza meg. A jövőkutatás társadalmi igény, szükséglet világszerte, és különböző tudományok együttműködésének területévé vált. Mi magyarok bátran elmondhatjuk: egész népünket, hazánk legjobb szellemi erőit komolyan foglalkoztatják társadalmi rendünk továbbfejlesztésének, a jövő tudatos alakításának és világméretű győzelmének útjai, módjai. Vitéz Jánosról maradt fenn az a legenda, hogy esztergomi palotájában nemcsak a régi magyar uralkodókat, hanem az eljövendő néhány magyar királyt is ráfestette ebédlőtermének falára, s e képek „megjósolták" Ulászló tunyaságát, a Dózsafelkelés tüzeit és nyársalásait, Szapolyai és Ferdinánd marakodását a magyar koronáért, de még azt is, hogy János király csecsemő fiát egy haragos oroszlán tartja majd „két első lábának körmeiben”, vagyis a török szultán. Vitéz János tehetséges „jós” volt, legalább is ezt állítják a történészek, s hihetünk nekik, különösen ezidőben, amikor a jövendölés és jókívánás napirenden van —, bár Samuel Butler sem tévedett, amikor kijelentette: „Isten nem tudja megváltoztatni a múltat, de a történetírók igen.” Mi megváltoztatjuk a jelent és formáljuk a jövőt, jobbá, szebbé akarjuk tenni, mint amilyenné passzív magatartás vagy ösztönös cselekedetek alapján lenne. Éppen ezért a jövőlátás nekünk nagyon fontos. Tudománnyá tettük, ami nem apró óhajokon, hanem a természet és a társadalom törvényein alapul. Prognózisa annyira biztos, amennyire ismerjük e törvényeket. Hihetünk benne, mert éppen korunk nemzedéke az, amely elmondhatja Lenin szavait: „Mi abban a boldog időben élünk, amikor a nagy szocialisták... jóslata megvalósulóban van.” A korábbi korosztályok előrelátásának teljesülése ,biztatás, tudományosan megalapozott cselekedeteink pedig feltételei prognózisaink megvalósulásának. Az emberiség legjobbjaitól tehát - ahogyan Gorkij mondotta — „a jövő előrelátásának ritka adományát” is megkaptuk. Juhász Gyulának az volt a véleménye, hogy „Könnyebb történelmet csinálni, mint történelmet írni”, de azért mégis igaz Babits intelme: „Nem játék a világ. Látni, teremteni kell.” A teremtés igényéről nem mondhatunk és nem mondunk le, hiszen ebben a vonatkozásban nagyon igaz a szállóigévé lett másik figyelmeztetése: „Minden lemondás egy kis halál.” S éppen mi, élők, jövőt formálók tudjuk a legjobban — cselekvéssel le lehet gyűrni a halált Mi tettekkel írjuk a történelmet, mégpedig megmásíthatatlanul, s minden szakasz után társadalmunk „bírói széket ül önmaga felett”: ítéletet mond a jóra, a tévesre, az előrevivőre, az utat nehezítőre, a jövőt építőre és a mulasztásra. S ez a számvetés is jövőlátással történik. 1969 elkövetkezett — függetlenül akaratunktól, de hogy milyen lesz — az már tőlünk is függ. A jövő, mint álomkép olyan, amilyenre múltunk, jelenünk előkészít és feljogosít —, valóságosan olyanná lesz, amilyenné csináljuk! A tettek a jelentősek! Most, 1969 első napján ehhez a világot, jövőt formáló munkához kívánunk egész népünknek, minden kedves Olvasónknak, az MHSZ tagjainak, a velük együttműködőknek erőt, egészséget, az új esztendőben leljék örömüket munkájukban, erőfeszítéseikben és azok gyümölcsözzenek a maguk és szép hazánk javára. Amely MEGRENDÜLÉST KELTETT országszerte a december 28-én, vasárnap 17.05 órakor, Mende és Sülysáp állomások között történt vasúti katasztrófa. Mint ismeretes, a nyílt pályán összeütközött egy személy- és egy tehervonat. A karambol következtében az utasokat szállító szerelvény első három kocsija súlyosan megrongálódott és benne negyvenhárom ember életét vesztette. Jelentős a sebesültek száma is, akik állapotáról azonban a kórházi jelentések egyre kedvezőbb híreket közölnek.A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI MOZGALOM megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, ünnepi ülést tartott az Újvárosháza dísztermében a KISZ Budapesti Bizottsága. Az egykori KIMSZ tagok, mint Csendes Károly is (képünkön) régi emlékeket elevenítettek fel. A fél évszázados jubileum köszöntésére megjelentek az MSZMP Budapesti Bizottsága, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a KISZ vezető funkcionáriusai. Több mint egy hétig tartott a gigászi küzdelem az algyői olajfáklya eloltásáért. A majd százméteres tűz -és füstoszlop emberfeletti munkát követelt meg a 168-as kút lángjainak elfojtásáért harcba szállt budapesti, szegedi, szolnoki, orosházi és debreceni tűzoltók és katonák százaitól. A Szovjetunióból érkezett szakemberek speciális berendezések segítségével végül kioltották a tűzoszlop lángját. A DNFF MEGALAKULÁSÁNAK 8. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL nagygyűlést rendezett a Csepel Vas- és Fémművekben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Béketanács. Részt vett az ünnepi megemlékezésen és az elnökségben foglalt helyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Dinh Ba Thi, a DNFF budapesti állandó képviseletének vezetője és Hoang Luong, a VDK magyarországi nagykövete. Az ünnepségen Kállai Gyula mondott beszédet, majd Dinh Ba Thi szólt a szolidaritási gyűlés részvevőihez, tolmácsolta a vietnami nép hálás köszönetét az MSZMP-nek, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, a magyar népnek a testvéri támogatásáért és segítségéért. Képünkön: Kállai Gyula ünnepi beszédét mondja. ROMIKO SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER az Egyesült Arab Köztársaságba látogatott és ott megbeszéléseket folytatott a kormány vezetőivel. A Pravda a két ország, kölcsönös bizalomra épülő, baráti kapcsolatait méltatja. A decemberi tanácskozásokat értékelve, a szovjet lap hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az arab országok igazságos harcát az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért. Képünk Gromikót és Nasszer elnököt baráti eszmecsere közben ábrázolja. ilAz ORSZÁG HÁZÁBAN az idén is, mint minden esztendőben felállították az ifjúság díszes fenyőfáját. Az impozáns ünnepi műsort és a sok szép látnivalót a meghívott úttörők és ifjú vezetők nagy tetszéssel fogadták. si LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. — Főszerkesztő: GÁL ANDRÁS, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: BARTAT GYÖRGY, tördelőszerkesztő: VERASZTÓ GYULA, belpolitikai szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: MAGYARI PÁL, sportszerkesztő: PÉTER RÓBERT, vezető fotoriporter: KOMLÓS TIBOR. — Szerkesztőség: Bp. V., Beloiannisz u. 16. Telefon: 121—780. — Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: TÓTH LÁSZLÓ. Kiadóhivatal: Bp. VI., Révay u. 16. Telefon: 116—600. — 68.09013/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE. Terjeszti a Magyar‘’Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a POSTA Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1. sz.) Előfizetési díj: havi 10 forint. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. — INDEX: 25 503