Lobogó, 1969. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-02 / 27. szám

NUMEIRI TÁBORNOK, a szudáni Forradalmi Ta­nács elnöke mondta nekem Khartumban,­­ a hadsereg főhadiszállásán. „A május 25-i forradalmi akció oka az volt, hogy országunk helyzete minden téren leromlott: az úgynevezett hagyományos pártok vezérei nem a néppel, hanem saját pozícióikkal és meggazdagodá­sukkal törődtek, nem tudták megoldani a gazdasági problémákat. A kormány válságról-válságra értekelt. A hadsereget mélyen sértette Szudán eladósodása, nemzetközi tekintélyének csorbulása, a hazai állapo­tok lezüllése, a korrupció, a pazarlás. A hadseregben szervezkedő szabad tisztek cselekvésre határozták el magukat és cselekedtek is. Az új kormány haladó útra akarja terelni országunk kül- és belpolitikáját. Mo­dern, progresszív , végső soron szocialista Szu­dánt akarunk felépíteni! A nép hatalmas tömegtün­tetéseken támogat minket. De az ellenforradalmárok is megértették, miről van szó. Készen állunk, hogy le­küzd­j­ük őket.” A szudáni szabad tisztek, akiknek már nagy szere­pük volt az 1964-es októberi forradalomban, Abbád diktatúrájának megdöntésében, nem tették le a fegy­vert az új rendszer előtt sem. A diktatúra megszün­tetése után az új vezetők fokozatosan eltértek a meg­hirdetett céloktól: demokráciát ígértek, de megtagad­ták a demokráciát, amikor a nép több kommunista képviselőt küldött a parlamentbe. A korábbi kormá­nyok alkotmányellenes rendeletekkel betiltották a kommunista pártot és megszüntették parlamenti man­dátumaikat. Abadallah főbíró, a kádik kádija, alkot­mányellenesnek ítélte a kormány eljárását, de a kor­mány fütyült a törvényességre. A főbíró erre tiltako­zásul lemondott tisztéről. A kormány a korrupció fel­számolását is megígérte, de valójában ott folytatta, ahol elődje abbahagyta. (Most Fekete Könyvet készí­tenek elő Khartumban, a volt miniszterek korrupció­­­iról, nepotizmusáról. Volt olyan eset, hogy egy minisz­ter ajánlatára egy család nem kevesebb, mint 13 fiú és unoka nevére kapott japán importengedélyeket! Egyébként a japán behozatali engedélyek többségét parlamenti képviselők kapták ...) Az államadósság elérte a 100 millió fontot. A nép nem tudott kiemelkedni a gyarmatosítástól örökölt nyomorúságból, de az imperialistákkal összefonódott tőkések megsokszorozták vagyonukat. A szabad tisz­tek, akik kapcsolatot tartottak fenn a haladó erőkkel, elhatározták, hogy az 1964-es október útját járják: ennek folytatására készítették elő azt a fordulatot, amely a május 24-ről 25-re virradó éjszakán követ­kezett be. MI IS TÖRTÉNT EZEN AZ ÉJSZAKÁN? Mamun őrnagy, a Forradalmi Tanács tagja mondta el az ese­Akikre a reakció számít: a fanatikus szekták, az anszárok és a törzsi harcosok (jobbra) Az első forradalmi hadbíróság tagjai leteszik a hi­vatali esküt a Koránra (balra lent) És akik a haladó kormány legbiztosabb támaszai: a szudáni dolgozók. Képünk: a kormány melletti rokonszenvtüntetésen az egyik felirat: „A szakszer­vezeti szövetség a forradalom védőpajzsa.” (jobbra lent)­mények hiteles történetét. A szabad tisztek látták, hogy az országos elégedetlenség a hadseregben is tük­röződik. Gondos szervező munkájukkal, lényegében a vértelen hatalomátvételt készítették elő. Röplapjaik megmagyarázták a katonáknak, miért kell újra a ha­ladó irányba vezetni az országot; illegális vezérkart szerveztek, és megragadták a kedvező pillanatot. A kormány gyakorlatilag megbénult, mert a koalíció fel­bomlott és a két elnökjelölt, Azhari és az UMMA párt vezére, a Mahdi-család feje egymással hadakozott Ugyanakkor a szokásos tavaszi hadgyakorlatokra elve­zényelték a csapatok zömét a fővárosból. A szabad tisztek mozgalmát vezető Numeiri, a gyalogsági tiszti iskola parancsnoka az ejtőernyősök és a gyalogos egy­ségek műveleteit hangolta össze; az ejtőernyősök hiva­talosan a hadgyakorlatokra indultak, de nem a Khar­­tumtól mintegy 14 kilométernyire lévő táborba vonul­tak, hanem a főváros stratégiai pontjait szállták meg. Letartóztatták a kormány tagjait, a fegyveres erők vezetőit és egyetlen puskalövés nélkül átvették a ha­talmat. De azért voltak forró pillanatok ezen az éjszakán. Man­un őrnagy így mondta el a maga tapasztalatát: „Parancsot kaptam a hadsereg egyik vezető táborno­kának letartóztatására. Kopogtattam ajtaján. A tábor­nok ajtót nyitott, de kezében revolvert tartott. Tiszte­legtem és közöltem, milyen parancsot kaptam. Az el­képedt tábornok felemelte fegyverét Tudtam, hogy egy pillanaton múlik, mi lesz. Ezért üdvözlésre nyújtot­tam kezemet a tábornoknak. Zavarában elfogadta: az történt, amire számítottam. Áttette a fegyvert a másik kezébe, hogy kezet nyújthasson. Ezt használtam ki: kicsavartam baljából a revolvert. Megmondtam neki, hogy megmentettem az életét, ugyanis azt a parancsot kaptam, hogy ellenállás esetén lőjem le”. A meglepetés teljes volt. A fordulat sikere után a Forradalmi Tanács annak a főbírónak adott kormány­alakítási megbízatást, aki annak idején alkotmányelle­nesnek ítélte a kommunisták üldözését. Abadallah kádi hű maradt elveihez és kormányát olyan szemé­lyekből állította össze, akik a haladó erők összefogá­sának és a szocializmusnak hívei. A miniszterek nem a betiltott pártokat képviselik, de tömörítik az ország valamennyi haladó erejét: vannak köztük független nacionalisták, demokraták, szocialisták, kommunisták. A HALADÓ KORMÁNY mellett hatalmas, az ország történetében példátlan tömegtüntetések zajlottak le Khartumban, majd a vidéki városokban. A nép bizal­ma és támogatása érthető: a kormány első lépései ha­tározottak, az imperialista befolyás és a reakció ellen irányulnak. Szudán azonnal elismerte az NDK-t és ünnepélyesen fogadta első nagykövetét. Katonai kül­döttséget indított Moszkvába, hogy a Szovjetuniótól vásároljon korszerű fegyvereket. Baráti delegációk in­dultak Szíriába, Irakba, Algériába és elsősorban az EAK-ba, hogy megerősítsék Szudán és a haladó arab rendszerek együttműködését A szudáni küldöttek el­látogattak a Szuezi-csatorna frontjára is, ahol szudáni katonák vesznek részt az agresszor elleni harcban. Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke, a legendás Abu Ammar Khartumba látogatott, hogy megbeszélje a palesztinaiaknak nyújtott támogatást: mint Abdallah mondta, Szudán ezentúl nem szavakkal, hanem tettekkel támogatja a Palesztinai nép törvényes jogait. A belpolitikában is a haladás útjára lépnek. Elrendelték az összes munkaügyi törvények felülvizs­gálását és módosítását a munkások javára. A munkába bevonják a szakszervezeteket is. Ugyancsak a szak­­szervezetek részvételével alakítják újjá a vállalatok igazgatóságait. De talán a legfontosabb döntés: a déli országrész autonómiájának elismerése. A Dél, ahol afrikai pilóta törzsek élnek, elmaradt a fejlődésben az arab Északtól. A két országrészt a brit kolonializmus tudatosan osztotta meg: a „divide et impera” gyakorlatára Dél-Szudán is szomorú példa volt. A szakadár mozgalmat a déli határokon át be­csempészett angol, amerikai, nyugatnémet és izraeli fegyverekkel szították. A véres polgárháborúra Szu­dán 1964 óta havi egy millió fontot költött! Ez a hatal­mas összeg most felszabadul: iskolákat, gyárakat, kór­házakat lehet építeni a három elhanyagolt déli tarto­mányban is. A haladó kormány az autonómia előkészítésére Joseph Garang déli származású politikust nevezte ki déli miniszter-rezidenssé. Ez a választás sem véletlen: Garang kommunista és a kommunisták dolgozták ki a Dél önkormányzatának tervét. Dél-Szudán tehát auto­nómiát kaphat az ország integritásának keretében. A szudáni Biafrát el lehet hárítani... A HADSEREGRE ÉS DOLGOZÓKRA fontos feladat vár: meg kell védeniük a forradalmi rendszert, el kell hárítani a belülről fenyegető ellenforradalmat, le kell küzdeni a reakció által kézben tartott vallási fanatikus szekták, így a Mahdiakat követő anszárok ellenállását, elő kell segíteniük a gazdasági stabilitást és a déli ha­tárok védelmét. Mert nyilván igaza van Numeiri tá­bornoknak, amikor azt mondja: „A déli autonómiát, vagyis a probléma politikai rendszerezését a demokra­tikus és a szocialista Szudán oldhatja meg. Az imperi­alista erők ellenakciójára, sőt beszivárgására számít­hatunk, Ort kell tehát állnunk integritásunk védel­mére”. RUDNYÁNSZKY ISTVÁN Dzsafar Mohamed Numeiri tábornok, a szudáni Forradalmi Tanács elnöke (balra) Khartum, május 25. A forradalmár szabad tisztek páncélkocsijai bevonulnak a szudáni fővárosba (fent)

Next