Lobogó, 1970. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-08 / 15. szám

képek. . .hi^ek.. .képe shirek.. .képek.. .hírek.. .képek.. .hi^ek. . .képe shi ! Egy­ újabb negyedszázad f­elé Huszonöt év, történelmünk eredmények­ben és tanulságokban egyaránt leggaz­dagabb korszaka - ezt tudhatjuk magunk mögött mi, akik a minap jubileumot, a felszabadult haza negyedszázados évfor­dulóját ünnepeltük. Visszatekintettünk a megtett útra, s mint ilyenkor szokás, el­végeztük a nagy számvetést: sokat vagy keveset tettünk-e népünk boldogulásáért. Volt mit számba vennünk, s büszkeségünk reális alapokra épült. A nagy jubileumon felszabadult hazánk társadalmának min­den egyes tagja, aki munkájával, tudásá­val hozzájárult az immár történelemmé vált negyedszázad eredményeihez, népünk hosszú történelme során először érezhette igazán: mindaz, ami létrejött, ami új szü­letett, érte, neki készült, és mind meg­annyi mérföldkő a szebb holnaphoz vezető úton. Az emberiség saját, belső érzelmeiben tükröződő, időtlen törvényektől irányítva, egyre csak előre igyekszik. A társadalmak elveket hirdetnek meg, hogy biztatást ad­janak a holnapokhoz, de ugyanezeknek a társadalmaknak a vezetői felelősek azért, hogy mi valósul meg a szép tervekből. A jövővárás, a színekben gazdag remény - hajtóerő, amely előre visz, de csak akkor, ha szilárd, teherbíró az alap. Népünk negyedszázaddal ezelőtt egy tör­ténelmileg új, céljaiban minden eddiginél humánusabb, az ember és a társadalom javát szolgáló rend felépítésére vállalko­zott Huszonöt év alatt az útnak csak egy rövid részét járhattuk be. Az utókorra vár, hogy megítélje, mennyit haladtunk. Az év­fordulón felmértük eredményeinket, elkö­vetett hibáinkat, s közben már előre tekin­tettünk, mert tudtuk: a jövendő nemzedé­kek minket fognak megmérni, s amit létre­hívunk, egy újabb negyedszázadra s még hosszabb időre szól. Sok volt a kitüntetett. Egykor fiatal emberek, akik negyedszáza­don át a harc nehezét vállalva, tettekkel szolgálták a hazát. Az elismerésben né­pünk egészének megbecsülése fejeződött ki. Manapság sokan fogalmaznak így: „Be­széljünk a jövőről!" Igen, beszéljünk, de ne feledjük: nincs jövő múlt és jelen nél­kül. Népünkben az évszázados méltány­talanságok szülte türelmetlenség halmo­zódott fel. Sokan sietni szeretnének, hogy mielőbb megvalósuljanak kitűzött céljaink, s elérjük a szocialista eszme döntő fon­tosságú alapelvének megvalósulását, az ember teljes felszabadítását, az anyagi és társadalmi javak bőségét. Aic nyitott szem­mel jár a mi szocialista hazánkban, ugyan­akkor előre is lát, tudja: minden tégla, amit lerakunk, minden új juttatás, előny ezt a célt szolgálja, de felelősséggel kell sáfárkodnunk, s nem meríthetünk többet a nemzet bőségszarujából, mint amennyit előzőleg beletettünk. A világ, amelyben élünk, különösen bo­nyolult. A nemzetközi helyzetet, amely a mi sorsunkat is befolyásolja, számtalan ellentmondás jellemzi. Utunkon csak úgy haladhatunk tovább, ha közben állandóan gondoskodunk eddig elért eredményeink védelméről. Fegyveres erőink szüntelen fejlesztése történelmi szükségszerűség, ami a nemzetközi imperializmus kolondorter­­veiből adódik. Ezek az erőfeszítések olykor áldozatot kívánnak, s látszólag nem gaz­dagítják a nemzeti javakat, de mindany­­nyian tudjuk: szavatosságot jelentenek arra, hogy megvédhessük, amit elértünk. De nemcsak nemzeti feladataink és köte­lezettségeink vannak. A proletár inter­nacionalizmus, amely összefűzi a szocia­lista népek nagy családját, arra kötelez, hogy a magunk törekvéseiben a közös cé­lokat is szem előtt tartsuk. Az első negyedszázad elmúlt. Újabb év­tizedek állnak előttünk, a maguk felada­taival, tanulságaival. Az új, amit mi épí­tünk, amiért a hétköznapok munkájával harcolunk, az egész emberiség boldogabb jövőjét jelenti. Egy újabb negyedszázad már az ezredforduló küszöbéhez vezet, s az ifjú nemzedékek - ha sikerül végle­gesen elhárítanunk az emberiséget fenye­gető nukleáris háború veszélyét­­, bíz­vást mondhatjuk: jóval gazdagabb jubi­leumot ünnepelhetnek majd. A beteljesü­lés tőlünk, azoktól függ, akik a mai java­kat létrehozzák. NÉMETH TIBOR L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Parlament szónoki­­ emelvényén ,AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI ÜLÉST tartott felsza­badulásunk 25. évfordulóján. A bensőséges hangulatú ün­nepi eseményen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. A Parlament üléstermében a képviselők és más meghívottak mellett a földszinti páholyokban foglaltak he­lyet a testvéri szocialista országoknak a felszabadulási ün­nepségekre hazánkba érkezett küldöttségei. Kádár János meleg szavakkal méltatta negyedszázados szocialista törté­nelmünk eredményeit, népünk sikereit. Szólt arról a mély, soha el nem múló háláról, melyet népünk érez a felszaba­dító Szovjetunió iránt, melynek fiai közül sokan az életüket adták hazánk felszabadulásáért. Megemlékezett a bolgár, ju­goszláv, román harcosokról és azokról a magyarokról is, akik a szovjet hadsereg oldalán harcolva, vérüket ontották az új Magyarországért. „A mi ünnepi fogadalmunk az legyen — mondotta Kádár János, beszéde befejező részében —, hogy huszonöt éves munkánk eredményeire, vívmányaira támaszkodva, erőnket nem kímélve, mindent megteszünk szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság további felvirágoztatásáért.” Kádár János ünnepi beszéde után elsőként Leonyid Il­­jics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára emelkedett szólásra, és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány és az egész szovjet nép forró testvéri üdvözletét tolmácsolva, köszöntötte hazánk minden polgárát. L. I. Brezsnyev után sorra szólásra emelkedtek a testvér­pártok küldöttségeinek vezetői: Walter Ulbricht, Gustáv Husák, Józef Cyrankiewicz, Fadilj Hodzsa, Emil Bodnaras, akik az NDK, a csehszlovák, a lengyel, a bolgár, a jugoszláv és a román nép, valamint azok testvérpártjai nevében továb­bi sikereket kívántak népünknek a jubileum alkalmából. MREGINDULT a METRO! Április 2-án délután az új, sokak kulturáltabb, gyorsabb közlekedését szolgáló létesít­ményt Fock Jenő, a kormány elnöke avatta fel, amikor a Fehér úti állomá­son (képünkön) az avatószalagot elvág­va, utat nyitott az első metró­szerel­vénynek. MAGYAR honvédelmi szö­vetség különböző szintű szerveze­teiben országszerte megünnepelték ha­zánk felszabadulásának 25. évforduló­ját. Az MHSZ Országos Központjában rendezett ünnepségen Kiss Lajos vezér­őrnagy, az MHSZ főtitkára mondott ünnepi beszédet, melyben méltatta szövetségünk negyedszázados fejlődését, tagjainak és vezetőinek helytállását a honvédelmi feladatok végrehajtásában, az országépítő munkában. Az ünnepsé­gen Kiss Lajos vezérőrnagy kitünteté­seket és jutalmakat adott át az Orszá­gos Központ, valamint más MHSZ- szervek dolgozóinak. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, ünnepi beszédét mondja A MAGYAR NÉPHAD­SEREG néhány alakulatánál név­adóünnepségek voltak. Az érin­tett alakulatok laktanyáinak egyike Szalvai Mihály altábor­nagy nevét vette fel. Az ünnepsé­gen a laktanya parancsnoka mél­tatta a névadó Szalvai Mihály al­tábornagy­nak, a munkásmozgalom régi harcosának, a néphadsereg leg­első tábornokai egyikének hősi helytállását, adták az Állami és Kos­suth DÍJAKAT. Hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulója alkalmából, az Országház kupolacsarnokában, ünnepé­lyes külsőségek között, Ilku Pál műve­lődésügyi miniszter adta át szellemi és művészeti életünk kiválóságainak az 1970. évi Állami és Kossuth-díjakat. LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. — Főszerkesztő: SZEBESKÓ IMRE, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: TURÁN ISTVÁN, tördelőszerkesztő: VERASZTÓ GYULA, belpolitikai szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: DR. NÉMETH TIBOR, katonai kommentá­tor: M­AGY­ARI PÁL, sportszerkesztő: VITÁR RÓBERT, vezető f­otoriporter: KOMLÓS TIBOR. — SZERKESZTŐSÉG: Bp. V., Beloiannisz u. 16. Telefon: 121—780. — Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: TÓTH LÁSZLÓ. Kiadóhivatal: Bp. VI., Révay u. 16 Telefon: 116—060. — 70.2560/2 — Zrínyi Nyomda, Bu­dapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Köz­ponti Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér X.). Előfizetési díj: havi 10,— Ft. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. — INDEX: 25 503.

Next