Lobogó, 1971. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-12 / 19. szám

A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG SZILÁRD A CSEHSZLOVÁK szocialista köztársaság május hónapban már három jelentős eseményt is ma­gáénak mondhat. Az ország felszabadulásának 26. évfordulója, Csehszlovákia Kommunista Pártja meg­alakulásának 50. évfordulója és a CSKP közelgő XIV. kongresszusa az, amely különböző aspektusokból azo­nos történelmi lényegre, a Csehszlovákia életében végbement átalakulásra vetít reflektorfényt. A szomszédos testvérnépünk életében bekövetkezett történelmi változások, amelyek a szocializmust építő népek nagy családjába vezérelték Csehszlovákiát, a kommunisták tevékeny közrehatása, illetve vezető szerepe nélkül elképzelhetetlenek lettek volna. A fel­szabadulás évfordulóját és a CSKP jubileumát mél­tatva kiemelten kell szólnunk erről a tényről, mivel a csehszlovák nép a kommunista párt vezetésével cselekvő részt vállalt a hitleri fasizmus elleni harc­ból és az országon belül kibontakozott ellenállás fő szervezői, irányítói is a kommunisták voltak. A felszabadulás után, az új társadalom felépítéséért vívott harc, az abban elért sikerek a kommunista párt vezette csehszlovák nép sikerei voltak, de ezen az úton adódtak sajnálatos buktatók is, amelyek ne­hezítették a fejlődést. Az 1968. januári változásokat megelőző szektás idők hibái, melyek következtében megbomlott a szocialista társadalom vezető osztályai, a munkásság és a parasztság, valamint a szövetséges értelmiség közötti összhang, vezettek többek között azokhoz a fejleményekhez, melyeknek tanúi lehettünk és amelyek több figyelemmel, a szubjektív tényezők visszaszorításával talán elkerülhetők lehettek volna. AZ 1968-BAN AZ ORSZÁG ÉLÉRE KERÜLT gyenge pártvezetés hibájából a szocialista-ellenes, jobboldali erők fokozottan aktivizálódtak. A pártvezetés erély­­telensége következtében a kezdeményezés kicsúszott a kommunisták kezéből és a CSKP időlegesen meg­szűnt a társadalom vezető erejeként funkcionálni. Ez pedig magával hozta az államapparátus, a szocialista gazdaság bomlását és reálissá vált az ellenforradalom veszélye, amely immár a szocialista társadalom létét, annak alapjait fenyegette. Ebből a válságos helyzet­ből csak a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri, internacionalista segítsége révén lehetett ki­utat találni. Segítségünket, amelyre 1968 nyarán ke­rült sor, a gyenge pártvezetés hibájából a belső szo­cialista-ellenes erők és a nyugati propaganda szándé­kosan félremagyarázta és ezzel tovább bomlasztotta a párt sorait, dezorganizálta a közvéleményt, amely a kommunistáktól várta leginkább, de éppen tőlük nem kapta meg a világos szót, hogy mi is történik valójában Csehszlovákiában. A szocialista országok testvéri lépését követő belső átrendeződés, a szocializmus következetes híveinek ak­tivizálódása 1969 tavaszára teremtett olyan helyzetet, hogy a párt erős kézzel hozzákezdhetett a normalizá­­lódási folyamat meggyorsításához, amely az élet egyes területein még feltehetően hosszabb ideig tart, de már meghozta a kezdeti eredményeit. DR. GUSTAV HUSÁK, A CSKP ELSŐ TITKÁRA az MSZMP X. kongresszusán elmondott felszólalásá­ban már mindannyiunk örömére jelezhette, hogy Csehszlovákia ismét a szocialista közösség szilárd tag­jává vált és folytatja szocializmust építő munkáját, jóllehet nehézségei még korántsem szűntek meg. Ez a felszólalás egyben válasz volt a nyugati világ hiú reményeire is, amelyek a kapitalizmus visszaállí­tása körül szövögettek rózsaszínű álmokat. A szocia­lista közösség védelmének oldaláról közelítve e kér­déshez, ma már napnál világosabb, hogy­­a Nyugat, benne a NATO, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kiszakításával szerette volna meggyengíteni védelmi szövetségünket. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és annak néphadserege ma már ismét biztos pontja a szocialista közösség védelmi rendszerének. Ennek tanúbizonysága az NDK-ban 1970 őszén lebonyolított „Fegyverbarát­ság” hadgyakorlat, ahol a csehszlovák néphadsereg egységei a gyakorlat elnevezésének megfelelő szel­lemben, magas színvonalon oldották meg harcfelada­taikat, kifejezve ezzel hűségüket a szocialista eszme iránt. A csehszlovák kommunisták — mint azt dr. Gustáv Husák, a már említett felszólalásában elmondotta —, a válságos időszak tanulságait levonva, a kommunista és munkáspártok nemzetközi egységének erősítését, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködés fokozását, barátságunk elmélyítését tartják ma fő feladatuknak és ennek szellemében ké­szülnek XIV. kongresszusukra, amely a következte­tések összegezését, a jövő további formálását tekintve mindenképpen mérföldkő lesz szomszédos testvérné­pünk életében. NÉMETH TIBOR TAGJAKÉNT A szocialista építés visszatér a normális kerékvágásba. Nyitrán 1970 végére a tervezettnél több lakás készült el határidő előtt. Képünkön: az egyik Új lakónegyed A Fegyverbarátság hadgyakorlaton részt vett cseh­szlovák egységek magas fokú felkészültségről tettek tanúságot A­z emberiség, ha olykor hajlamossá is lesz a borúsabb jövőszemléletre, alapjában véve mindenkor bizakodással tekint előre. Ez, a jobb jövőt remélő optimizmus éltet és nevel évezredek óta generációkat, hogy egymás helyére lépve cselekvő akarattal próbálják formálni a jövendőt maguk és utódaik javára. A mi, mai világunkban, ahol a kétfajta társadalmi világrendszer egyben az emberiség jövendőjének két mérlegserpenyőjét is jelképezi, az emberekben ősidők óta meglévő természetes békevágy és a pusztítás őrülete néz egymással farkasszemet. Az emberi fejlődés útja a kőbaltától a nukleáris rakétáig halottak és áldozatok milliárdjaival van kikövezve, s ha ránkszakadna egy nukleáris világ­háború, mindannyian az eddig volt civilizációk romjai alá temetkeznénk. Az egye­temes emberi fejlődés, a jövőnk iránti felelősség ösztönöz tehát minden józan gon­dolkodású embert, hogy elhárítsuk ezt a szörnyű lehetőséget és időben lefogjuk a tébolyultak kezét, akik az általános pusztulás kockázatával való játszadozást akarják meghonosítani korunkban. A nemzetközi imperializmus, élén az Egyesült Államok agresszivitása, mint tudjuk — mostanában megnövekedett. Az USA-nak az indokínai népek ellen viselt embertelen háborúja, a Közel-Kelet haladó arab rendszerei ellen végrehajtott közvetett agressziója, Afrika és Dél-Amerika népei ellen előkészített, s a nap minden órájában fenyegető beavatkozási tervei, valamint az európai népek egy­ségtörekvéseit bomlasztó politikai manőverei világosan mutatják: csak az egész emberiség cselekvő egysége, közös fellépése képes gátat szabni az agresszió apos­tolainak és megteremteni a világ békéjét. Korunk emberisége tisztában van azzal, hogy a katasztrófa eddigi elhárulását elsősorban a szocialista világrendszer következetes békepolitikájának, a Szovjet­unió erőfeszítéseinek köszönheti a világ. Mi, akik politikánk alapelvévé tettük a világbéke megteremtésén való munkálkodást, örömmel üdvözöljük azokat a lépése­ket, amelyek e cél érdekében igyekeznek mozgósítani az egész emberiséget. Ennek szellemében köszöntjük a Béke Világtanács május 13—16 között Budapesten össze­ülő közgyűlését, amely minden bizonnyal új kezdeményezésekkel igyekszik majd aktivizálni a világ békemozgalmát az emberiség egységének megteremtése, az imperialista politika elleni fellépés érdekében. A nemzetközi imperializmus, amely egyre súlyosabb vereséget szenved a maga provokálta háborúk küzdőterein, egyben kitermelte saját belső ellenzékét is. Amerika, és más nyugat-európai államok tömegei egyre hangosabban, s egyre látványosabb formában követelik kormányaiktól a háborúk megszüntetését, s világ vitás kérdéseinek békés rendezését, a tömegpusztító fegyverekre és más harcesz­közökre fordított milliárdok humánus célokra történő felhasználását. Mi, európai népek, különleges felelősséggel tartozunk az emberiség sorsáért, mert ha bekövetkezne egy nukleáris világháború, a mi kontinensünk, ahol a leg­nagyobb katonai erők összpontosulnak, általános pusztulásnak lenne kitéve. Ten­nünk kell tehát e veszély ellen a szocialista országok hivatalos politikai kezde­ményezésén túl is, amellyel az európai biztonsági rendszer megteremtésén mun­kálkodnak. A fentiek szellemében, a béke világmozgalom új, reményteljes hajtásaként értékelhetjük az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront budapesti bizottsá­gának közös kezdeményezését, melynek alapján 1971. május 17-én Budapesten rendezik meg az európai fővárosok békemozgalmai képviselőinek találkozóját. A gon­dolatban közös felelősségünk felismerése és Európa népeinek tenniakarása rejlik, ami remélhetőleg pozitív befolyást gyakorol majd kontinensünk jövőjére, mint ahogyan a Béke Világtanács közgyűlésétől is új tavaszt remél az emberiség.N. T. FELELŐSSÉG A LÖVŐÉRT A háború befejezését követelő amerikaiak eddig példátlan méretű tömegtünteté­seken tiltakoztak a kormány indokínai politikája ellen Romes Csandra, a BVT főtitkára tájékoztatja az újságírókat a szervezet budapesti közgyűléséről

Next