Lobogó, 1971. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-05 / 18. szám

KÓNYA LAJOS: Hullócsillag-darabokból rakom össze azt az évet Röppályák ive borul rám keresztboltozatú csarnok hadisten véres temploma szilánk pereg a­ szószékről borongó bazilikában tűzzel Írott törvény dörög Állok térdig hóban-sárban sisakos fejfák feketédnek Elcsattogott huszonöt év vas síneken futó idő­s várlak kereslek Varjú Pál emlékeim gránáttermő fái közül s a nyomtalan aknamezőkről lépsz elő bölcsesség sebezhetetlen köpenyében közeledsz gulyásillat száll az estben mert lassacskán este lesz tűz körül katonák ülnek lobog lángvörös daluk sziporkázó ég a sátruk útjuk már úttalan út - úgy jelensz meg köztük mintha kapaszkodnánk szavaidba megállsz a tűz fényudvarában szemedből pattog a szikra arcod föllobog a lángban Testté vált ige anyagi erővé változott eszme — karszti patakként fut a szó meg-megcsillan karcsú teste valahányszor felszínre tör megunván bujkáló sorsát partot szakit sziklát mállaszt lángba vesző Magyarország melegítő mentségére vallató vigasztalására — északi hegyekbe térő katonák vezérlő lángja fegyvercsövet megfordító rohanók halvány reménye hajnalok harmathullató felfakadó fehérsége — íme nyelved alatt hordtad fogaid közt dédelgetted holnapok aprócska magját világot fordító terved Átkelsz zúgó folyóvízen osonsz erdei ösvényen érted izzó álom izén álmodott sugaras éden meghúzódsz valahol addig megvárod a katonákat ígéretes fény iramlik kinyújtja karját utánad de nyugtatón veregeted táltosod remegő nyakát tudod a próba hátravan át kell mentened magadat s ez nem lesz könnyű feladat Látlak a padlás felszakitott cserepei között messze tekintő szemedben úsznak tanyák harckocsik katonák De a ház elé egyelőre azok hajtanak akiktől meg szeretnél szabadulni és akik fegyverük csövét a derengésre igazítják s kemény szavakkal tördelik a kiskert vedlett léceit belegázolván a szagos rozmaringba rezedálta Vér-virágoskert odalenn vas-szegfűt tűz-rózsát terem kinyílik a gránát-rózsa töviseit szerteszórja A zuhogásban elmerülsz darabos rögök dübörögnek a tető mint óriási koporsó kopog fölötted Kezedben a kibiztosított kézigránát szived heves ütései közt elhajítod szemed a borzolt képre les az odalenti vérbehullt jajszóbafúlt tombolásra - igy látlak így volt? Csakis igy illik hozzád­­ a képzelet végzetes pillanataid hány változatát termi meg Majd újra látlak lángoló arccal futsz a hajnal elé — vagy véres végzeted elé? — sorozatlövés fogai­­ rágnak beléd földreomló testedre teríti szárnyát s vijjogva önti könnyeit a lobogó tollú madár akit oly sokat idéztél hogy szinte már azonosult a mesék csodákra képes jóságos griffmadarával Hová merültél Varjú Pál milyen ítélet lángjai emésztettek el? Vártalak sok éven át daloltalak versben megmentettelek csöndes szavakban mondtalak és vártalak várlak ma is legjobbik énem lesben áll sírjaid feltételezett sosem látott halmainál A tudatos nyiltsisakú gyűlölet pusztított-e el vagy a ködösített tájon bolyongó tévedés - ki tudja? Sok utó-kardú a halál A földosztás cölöpein minden ütés szárnycsapásként csattogta egyszerű neved s ember és ember közt emelt falak leomló kövei álmaid szerint gördültek sorsunknak pontos terveid szerinti állomásai hiányodat kiáltották hangodra hallgató fülembe s arcod faragott síkjait rakták szemem előtt össze­­ nagyon hiányoztál nekem Kölcsön vettem éles szemed de ez sem támaszthatott föl nem vezetett vissza végtelen bolyongásod földjeiről Bele kell-e hát törődnöm hogy rengeteg évek sűrű szálfái közt már hiába lesem kibukkanó arcod elhiggyem-e hogy már csak a képzelet kaptatóin át közeledsz s az emlékezet lépcsőfokain lépsz elém? A nemlét ólmos ege föd hogy ne tehessek mást többé bólogatva idézzelek szőjelek gondolataimba hívjalak igazolásul s tisztelegjek emléked előtt Varjú Pál kemény katona A Kossuth-díjas költő e verset a Honvédelmi Minisztérium egy pályázatára írta, s dijat nyert. Most jelenik meg először nyomtatás­ban, belekerül Kónya Lajos ősszel megjelenő kötetébe. A szövetségben folyó munka eredményességének alapja az, hogy dol­goznak a szervezetileg legkisebb egységekben, a klubokban. S minthogy így van, esetenként szükségessé válik a menet közben felvetődő gondok tisztázása, jó irányba terelése, az alkalmazott módszerek helyességé­nek megállapítása, a további feladatok megjelölése. E célt szolgálta a Budapesten tartott, az üzemi klubokkal foglalkozó tanácskozás, valamint a te­rületi klubok jelenlegi helyzetét tárgyaló székesfehérvári és gyöngyösi értekezlet. Maradjunk ez utóbbinál! A Zalka Máté nevét viselő tartalékosklub látta vendégül a tanácskozás — or­szágosnak is mondható, hiszen csak néhány megyéből nem érkeztek — képvise­lőit, s mint megtudtuk, a választás nem véletlenül esett Gyöngyösre. Olyan munka folyik itt — hangoztatták az előkészítésben részt vevők —, amely példa lehet mindenki számára. V­alóban példa, de nem hibától mentes. Bár igaz, ez esetben olyan gond­ról esett szó, amelynek másutt igencsak örülnének. Nevezetesen: — Kétszáz tagunk várt — mondotta Körtvély József, a klub titkára. — A létszám tovább is növekedne, de mivel több helyet már nem tudunk biztosítani, kénytelenek voltunk zárlatot elrendelni. — Így adódhat az a paradox, bár valós szituáció, hogy a munkát kérő, a klubba belépni szándékozó fiatal tartalékos előtt széttárja a kezet, és bánkódva mondja a titkár: „Sajnos,­­ nem lehet... Talán később.” Kétségtelen, Gyöngyösön nagyon jól ötvöződik az MHSZ, a munkásőrség és a néphadsereg munkája, de nem helyes elzárkózni az új tagok felvétele elől. A megoldás kézenfekvőnek tűnik: alapítsanak új klubot! Hiszen, az értekezleten is többen boncolgatták a fiatalok szövetségi életbe kapcsolásának lehetőségét és­­ szükségességét, s alapjában gondot okoz — főleg kisebbb városokban — a létszámhiány. Igaz, ennek magyarázata is adott: sok a passzív, sértődött tarta­lékos még, akinek bevonása, meggyőzése komoly társadalmi feladat. De mivel szükségszerű, a munka eredményesebbé tétele megköveteli, a tanácskozás is célul tűzte ki ennek napirenden tartását. egyen tartalmasabb a klubélet! — hangoztatta az egyik felszólaló. Az itt végzett politikai és kulturális munka hatása legyen érezhető a községekben és üzemekben! Valós, sőt, nagyon is mai probléma. Kü­lönösen a nagyvárosi területi klubok kerülnek ha nem is válságos, de­­ sok fejtörést okozó helyzetbe, ha nem biztosítják, nem fordítnak kellő gondot a szervezeti életre. Hiszen az ilyen helyeken még annyi más érdeklődési alap — színház, mozi, hangverseny, sportrendezvények, kiállítás — van, nem be­szélve a televízió „elszívó” hatásáról. S­ok kérdés felvetődött még, kivált az egyik legfontosabb, a vezetés problémáival foglalkozó. Nem mindenütt sikerült még hozzáértő, gondos gazdákra bízni a klubok ügyét, s ebben — mint a többiekben is — mihamarább határozni kell! Mert csak így, időt nem halasztva lehet elérni, hogy a részvevők ötleteinek, tanácsainak felhasználásá­val, a megkérdőjelezett módszerek tisztázásával nyerjen még szabadabb utat a szövetségi munka. S ha az alapokkal nincs baj, úgymond, nyugodtan építhetjük a házat! — karácsony — S Szabó Gyula alezredes megnyitja az értekezletet „Beszéljük meg!” Ifj. BOHANEK MIKLÓS felvételei

Next