Lobogó, 1971. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-05 / 18. szám

N­em ok nélkül verték félre a vészharangot. Se szeri, se száma a közelgő katasztró­fát sejtető jeleknek, ijesztő adatoknak. A levegő lassan mérgező, az élő szervezetre pusztító hatású gázzá változik a fej­lett ipari országok nagyvárosaiban. A statisztika kíméletlen: több száz halálos áldozat Los Angelesben, négyezer Londonban, s a többi met­ropolisban is egyre előkelőbb helyet foglal el a halálozási ranglistán a nyálkahártyák, hörgők, légutak sú­lyos, végzetes megbetegedése. Ennyit a levegőről. No és a víz? Naponta érkeznek a hírek a tengerek olaj-, idegbénítógáz-, nukleáris szennyeződéséről. Franciaország egyes területeire katonai harckocsik­kal hordták az iható vizet, mert a felszíni vizek a szennyeződéstől fo­gyasztásra alkalmatlanná váltak. A Német Szövetségi Köztársaságban a Spree folyót szennyvízzé nyilvánítot­ták. Sorolhatnám még a példákat ol­­dalszám. H­ol vannak azonban a tengerek, a Saar- és a Ruhr-vidék ipari szennyezői Magyarországtól? Miért fájjon a fejünk valami, időben és térben távoleső veszély miatt, amikor úgyis van elég bajunk? Mire ránk kerül a sor, majd csak kitalá­lunk valamit! Csakhogy már ránk került a sor! Példák: a Sió egyik mellékága, a Nádor-csatorna menti Malomárok szennyvízzé vált, a Sajó az évek se- IRTA: MÜLLER TIBOR FOTÓK: NAGY Z. IMRE ÉS MTI A Hatvani Konzervgyár medencéje A békásmegyeri vízmű a fővárosiak számára teszi élvezhetővé a Duna, olykor bizony zavaros vizét A laboratóriumban Egy bonyolult Bonyolult analízis alapján állapítja lombik-labirintus meg a legcélszerűbb víztisztítási technológiát

Next