Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-15 / 37. szám
411 ! 6 teljet Honvédelmi nap Visontán Gyönyörű időt kaptunk vasárnapra. Napfényesebbet, az újabb egűt nem is kívánhattunk volna magunknak. Legfeljebb egy kicsit hűvösebbet. Visontán a közelmúltban honvédelmi napra invitált plakát, levél, hangosbemondó. Rendhagyó módon, de példás rendben szervezték meg ezt a kétségkívül jól sikerült akciót. A két főrendező: Hacsavecz Béla, a visontai Reménység Tsz elnöke és Siska András, az MHSZ helyi lövészklubjának titkára. Jó dolog, ha a jobb kéz tudja, mit csinál a bal. Még jobb dolog, ha együtt dolgoznak a kezek. Siska András úgy kezdett a hagyományos honvédelmi nap szervezéséhez, hogy előbb beszélt a tsz elnökével: adjanak segítséget a program lebonyolításához. Az elnök készségesnek bizonyult, s a vezetőséggel — köztük a szervező munka oroszlánrészét magára vállaló Molnár Tibor párttitkárral együtt úgy döntött, hogy ünnepélyes, vidám kirándulássá varázsolják az egész falu számára az MHSZ összetett honvédelmi versenyét. Hihetetlenül sok szervezési feladatot kellett megoldaniuk a rendezőknek. Aki nem vett ilyenben részt, nem is hinné el. De csak így érdemes csinálni! Csak ilyen előkészítés után születhet olyan sikerült nap, mint ez a visontai volt. Vasárnap reggel az egri katonazenekar ébresztette a falu népét. Héttől kilencig kocsikaravánok ontották magukból a vendégeket. A tsz mikrobuszai, teherautói „ingáztak” a falubeli brigádgyülekező-helyek és a kilométerekre fekvő Borhy-tanya között. Nyolcszázan éltek a meghívással. Pontosan a kitűzött időben, féltízkor, megkezdődött a honvédelmi verseny. A vetélkedők a legnagyobb rendben folytak, nagy segítséget adtak ehhez a meghívott katonatisztek és sorkatonák. A feladatokat végül is negyvennyolcan tudták megoldani. Teljesítményük értékelése és a termelőszövetkezet által adományozott versenydíjak kiosztását követően, már az egész nap a szórakozásé volt. Sokan még ezután is a katonai technikai bemutatósátor körül nézelődtek. Osztatlan sikere volt a katonák cselgáncs-produkciójának. Hangos vidámság közepette zajlottak a több mint száz versenyzőt számláló, mókás vetélkedők. Egyik sikerük „műsorszám” volt az ebéd is. Az ebéd utáni, jóleső „elpilledésből” kultúrműsor ébresztette a kirándulókat. Úgy érzem, végképpen a falu szívébe lopta magát a Reménység Tsz „Röpülj páva” menyecskekórusa. A színpompás népviseletbe — ami egyébként teljes egészében a tsz ajándéka volt — öltözött asszonyoknak remek hátterül szolgált a festői környezet. A közönség, mint természetes nézőtérről, a fűvel borított ligetes dombról hallgatta erőteljesen csengő, érzelmektől árnyalt népdalaikat. A KISZ-fiatalok Farkas Edit óvónő vezette tánccsoportjának műsorából a lányok bájos matróztánca kapta a legnagyobb tapsot. Hat óra tájban aztán, a park egyik sarkában „munkálkodni” kezdett a cimbalmos, odébb pedig tánczenekar csalogatott. Sokan voltak itt a környékbeli falvakból is. Markazi, abasári, halmajugrai szomszédok beszélgettek, szórakoztak együtt. Vendégünk volt Meruk Vilmos, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője is. Szép volt, jó volt a visontai honvédelmi nap. Sportszerű, nemes versenyt láttunk. A hat korcsoportot megmozgató honvédelmi erőpróba kapcsán több minden kiderült. Egyebek között az, hogy a Borhy-tanyak egyébként szeretnének valami szép, új nevet adni neki — értékes idegenforgalmi kincs a termelőszövetkezet kezében. Bebizonyosodott, hogy a különböző szervek közös összefogásával színvonalas programot lehet alkotni. Ezt a felismerést szeretnénk a jövőben is hasznosítani. TÓTHNÉMÁNYI JUDIT ,aligha volt boldogabb nő Dunakeszin, dr. Vimmerné Sántha Anikónál, a szocialista országok nemzetközi vitorlázórepülő-versenyének eredményhirdetésekor. A csaknem kéthetes, nagyszabású viadalon a nők egyéni versenyében a Csepeli RK kitűnő sportolója bizonyult a legjobbnak. Legyőzte — többek között — a világrekorder lengyel Majewskát és a két évvel ezelőtt Dreiben győztes szovjet Manosovát is. Sportpályafutása kiemelkedő sikerét, a különböző távú háromszög és törtvonalú hurokrepülésben nyújtott nagyszerű teljesítményével érte el. Anikó már 13 éve repül. — Annak idején a férjemmel, egyben a repülést is választottam. Lacia révén ismerkedtem meg a vitorlázás megannyi szépségével, ő már akkor is repült. Utólag bevallom: nem volt nehéz rábeszélnie — mondta, és mosolygott. — Gondolt-e arra, hogy eddigi legjobb sporteredményét éppen az utóbbi versenyen éri el? — Megmondom őszintén, nem. Az első számú esélyes — érthetően — a nagyszerű géppel rajtoló Majewska volt, és a már szintén rangot kivívott szovjet kislány. A hat versenynap mindegyike, az összesen 1200 kilométeres, fárasztó repülés, a részfeladatok megoldása sok-sok buktatót rejtegetett. Boldog vagyok, hogy sikerült kikerülnöm azokat. — Az egyéni győzelem felemelő érzésén túl mire emlékszik a legszívesebben ? — Életemben először repültem a Hortobágy felett. Izgalmas és gyönyörű volt. Arra gondoltam, mi lenne, ha a végtelennek tűnő pusztán leszállni kényszerülnék? Akkor már csak a délibábot kergethettem volna. Szerencsére, nem került rá sor. De a Mátra és a Bükk felett átrepülni!... Dr. Wimmerné szenvedélyesen beszélt a repülésről. Pedig a csinos, törékeny, barna fiatalasszonyról csak kevesen tudják, hogy foglalkozása és választott sportja igencsak távol esnek egymástól. Anikó, az egyik budai zeneiskola igazgatója. — Nyugodtan mondhatom: a repülés sokban egyezik a zenével. Mindkettő munkát, gyakorlást és szeretet igényel. Külön-külön nagyszerű villámhárítók, jól kiegészítik egymást. A repüléssel piheni ki az ember az iskolai fáradtságot. De fordítva is igaz: egy-egy kemény edzés, verseny fizikai fáradtságajól feloldódik iskolai tevékenységemben. — Úgy tudom, évente éppen a vizsgaidőszakban edzőtáboroznak a válogatottak. Ezt hogyan oldja meg a vitorlázórepülő-iskolaigazgató? — Örülök, hogy ezt megkérdezte — kapott a szót Anikó. — Nos, a II. kerületi oktatási osztály megértése és főleg segítsége nélkül bizony nem menne a dolog. De a feletteseim is szeretik a repülést... Az egyetemi adjunktus apuka motoros gépen is repül, anyuka vitorlázik. De vajon mit szólnak a Wimmer kislányok mindehhez? Kettőjük közül melyik lesz, aki követi szüleit? — Mindkét kislány szereti a repülést. De ... a zene és a képzőművészet közelebb áll hozzájuk. Látják, hogy a mi sportunkért sokat kell áldozni. És ugye... a mai gyerekek többsége inkább a kényelmet nézi. Hát... lehet, hogy a Nagy Kék Országút évek múltán Wimmer lányok nélkül marad, de egy biztos: büszkék lehetnek a már-már gyémántkoszorús, nemzetközi versenyt nyert, magyar válogatott vitorlázórepülő anyukája. UGHY TIBOR Boldogan a győzelmi emelvényen Az idei „Barátság” könynyűbúvár-versenyeket az NDK-ban, Berlintől 160 kilométerre, Neubrandenburgban rendezték. Úszószámok nem szerepeltek a programban, az érmekért tájékozódási búvárúszásból, lövészetből és kézigránátdobásból álló összetett számban küzdöttek meg a versenyzők. A férfiak három, a nők egy korcsoportban indulhattak. A magyar csapat nem volt teljes, hiányoztak belőle a juniorok. Sajnos, mert mint Mohácsi Ferenc, a küldöttség vezetője mondta, ekkora előnyt nem adhatunk a többieknek a pontversenyben. Magyarország így a negyedik helyet szerezte meg, mindössze 4,5 ponttal lemaradva a bronzérmes Bulgáriától. A első helyet az idén is mindegyik korcsoportban szovjet versenyzők szerezték meg. Fölényük imponáló volt. Legalább két-három évvel előbb járnak a korszerű, intenzív edzésmunkát tekintve, mint a többi szocialista ország versenyzői. Meglepően jól szerepeltek a házigazdák, az NDK versenyzői. Második helyüket csak egy teljes magyar csapat veszélyeztethette volna. A magyarok közül a fiatalok szerepeltek jól. A férfi ifjúsági korcsoport egy MOHÁCSI FERENC felvételei nj versenyének második helyét a szegedi Kertai Péter szerezte meg. Csapatban szintén ezüstérmet szereztek az ifik. A felnőttek közül Czakó Péter állta meg legjobban a helyét: ötödik lett. A nők versenyében az idei magyar országos bajnokság üdvöskéje, a pécsi Bányai Rózsa ismét remekelt. Élete első nemzetközi versenyén ötödikként ért a célba. MÓNUS A FIATALOK SZEREPELTEK JÓL Kertai Péter, az ifi ezüstérmes, és a teljes ifi csapat — Kertai, Skultéti, Ács, Koszprim — szintén a dobogó második fokán