Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-29 / 52. szám

— Júliusban rendezték Pécsett, Európa egyik leg­korszerűbb, frissen felavatott pályáján a körrepülő modellek Európa-bajnokságát. Az év elejétől készül­tünk a versenyre, hogy a rendezésben senkii­e talál­hasson kifogásolni valót, és hogy a magyar csapat is­mét megszerezze a „Victor Bein” kupát, amelyet a kontinens legjobb csapata mondhat magáénak, egyé­niben pedig társammal azt reméltük, hogy dobogóra kerülünk. Ismerve a nemzetközi mezőny erőviszonyait, azt hiszem, nem kívántunk magunktól lehetetlent. — Az utóbbi, sajnos, mégsem sikerült, a verseny rendezésével kapcsolatos gondok miatt a kelleténél idegesebbek voltunk. A kupa viszont ma is a magyar csapat vitrinét díszítheti. És ennek elérése volt a ver­seny legfontosabb célja. — Ami az iskolákban folyó honvédelmi oktatást il­leti, én azt vártam a szeptemberben kezdődött iskolai évtől, hogy az az előzőekben kialakult jó gyakor­lattal folytatódik, sőt, tovább fejlődik. Májusban, az MHSZ érintett szerveinek segítségével, az úttörőház­ban olyan nagy sikerű haditechnikai bemutatót tar­tottunk, amilyet addig sohasem. Nagyszerűen egészí­tette ki a honvédelmi nevelés keretén belül a képzést. A tanulók szinte mindegyik bemutatott technikai esz­köz működését megismerték.­­ A fejlődés érdekében most már arra van szükség, hogy a katonai ismereteket ne elszigetelten, hanem a polgári tárgyakkal párhuzamosan, azokba beépítve és jól oktassuk. Ennek, természetesen, rengeteg feltétele van. Ha mindent nem is, de jó néhányat közülük — és ebben az MHSZ klubjai nagy segítségünkre voltak — sikerült 1971-ben teljesítenünk. — Az év utolsó előtti hónapjában tartottuk mi, rá­diósok, országos aktívaértekezletünket, amelyen szó esett a rádiós sportolók eredményeiről is. Büszkeséggel töltött el, amikor idei eredményeinket is megemlítet­ték. 1971-ben két országos bajnoki címet, egy második helyet, az­­Európa-bajnokságon pedig két ezüstérmet szereztem. — Nem reméltem, hogy ilyen jól sikerül ez az év. Tíz éve hobbym a rádiózás, és a jubileum tiszteletére az volt a célom, hogy stabil tagja legyek a válogatott keretnek, és az országos bajnokságon dobogóra kerül­jek. Ennek érdekében, hetente háromszor technikai ed­zést tartottam, és mindennap lefutottam tizenöt kilo­métert. — A versenyévad végén sem engedélyeztem magam­nak pihenőt. Alapozó edzéseket végeztem, de ezt már 1972 érdekében. Egy új év első napjaiban mindenkiben megfogalmazódik, hogy mit vár az elkövetkező 12 hónaptól. S év végén, leltárba véve az eredményeket, kiderül, hogy mi valósult meg az elképzelésekből. 1971 gazdag év volt az MHSZ életében, s talán — jelentőségét tekintve — a többi fölött is áll. Az esztendő szereplői közül kerestünk fel egyet-egyet, s meg­kértük őket, válaszoljanak körkérdésünkre MOHAI ISTVÁN modellező, Team­ Racing: CRISTE REZSŐ tanfelügyelő, pedagógus: VENCZEL MIKLÓS aranyérmes, Nyíregyháza: ILIA TUDOROV (Bulgária) többszörös csúcstartó: — A lövészet mellett az ÖHV mozgatja meg — ta­lán — a legnagyobb tömegeket a honvédelmi szövet­ségek versenyei közül. Reprezentatív seregszemléjét, a hat szocialista ország csapatainak versenyét, 1971 au­gusztusában Magyarországon, az Egri Dózsa stadion­jában tartották meg. Több ilyen versenyen vettem már részt, mondhatom: a magyarok nem bizonyultak rossz rendezőnek. — Bulgáriában nagyon támogatják a honvédelmi sportokat. Az edzéslehetőségek kitűnőek, felszerelé­sünk is első osztályú. Az iskolás fiatalok közül pedig állandóan jön az utánpótlás. Az eredménylistából ki­tűnik, reményeink valóra váltak, a szovjet csapatot is megelőzve, elsők lettünk a pontversenyben. — Elégedettek lehetünk az 1971. évvel. JÓZEF ZAPECZKI (Lengyelország) olimpiai bajnok: — Örömömre szolgált, hogy az MHSZ KSK októ­berben megrendezett idényzáró nemzetközi sportlövő­versenyén elindulhattam. Ismerem és nagyra tartom az MHSZ sportlövőit, vártam a velük való találkozást. A mieink után elsősorban mindig nekik szurkolok. — Az 1971. évtől én csak egyet vártam, hogy zavar­talanul készülhessek a müncheni olimpiára. Még a gondolataimat is ennek rendeltem alá. Szeretném, ha ismét eljátszanék a lengyel himnuszt hazám zászlajá­nak tiszteletére. Ezért foglalkoztam kevesebbet két fiammal, ezért jártam ritkábban moziba, színházba, s ezért jöttem el most Magyarországra is. Azt vallom, hogy a Marcibányi tér nekem szerencsét hoz. Lehet, hogy ez babonának tűnik, pedig nem az. Itteni ver­senyzéseim után a formám mindig felfelé lendül. — Így lesz ez most is? Remélem. Münchenben majd minden kiderül. összeállította: MÓNUS MIKLÓS és NAGY Z. IMRE BEDŐ LÁSZLÓ ezredes, a Zrínyi Kiadó parancsnoka. — Az elmúlt tizenkét hónap során számos öröm érte a kiadót: né­hány könyvünk — hogy úgy mondjam — orszá­gos figyelmet keltett. El­sősorban azokra a kiad­ványokra gondolok, amelyek munkánk ge­rincét alkották, mint pél­dául a Haditechnikai Kislexikon, vagy pedig az Oroszország nagy há­borúja, Alexander Werth angol újságíró tollából. Mégis, tulajdonképpen december hozta szá­munkra az óév ajándé­kát, hiszen akkor dőlt el, hogy átvesszük az MHSZ kiadványaival kapcsolatos munkákat, így a Lobogó megjelen­tetését is. Úgy érezzük, a Zrínyi Kiadó minden munkatársa nagy oda­adással készül arra, hogy a lapot — s az MHSZ minden kiadványát — gyorsan, pontosan, köz­­megelégedésre juttassa el a kedves Olvasóhoz, akinek ezúton is boldog új évet kívánok.

Next