Lobogó, 1971. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1971-12-29 / 52. szám
— Júliusban rendezték Pécsett, Európa egyik legkorszerűbb, frissen felavatott pályáján a körrepülő modellek Európa-bajnokságát. Az év elejétől készültünk a versenyre, hogy a rendezésben senkiie találhasson kifogásolni valót, és hogy a magyar csapat ismét megszerezze a „Victor Bein” kupát, amelyet a kontinens legjobb csapata mondhat magáénak, egyéniben pedig társammal azt reméltük, hogy dobogóra kerülünk. Ismerve a nemzetközi mezőny erőviszonyait, azt hiszem, nem kívántunk magunktól lehetetlent. — Az utóbbi, sajnos, mégsem sikerült, a verseny rendezésével kapcsolatos gondok miatt a kelleténél idegesebbek voltunk. A kupa viszont ma is a magyar csapat vitrinét díszítheti. És ennek elérése volt a verseny legfontosabb célja. — Ami az iskolákban folyó honvédelmi oktatást illeti, én azt vártam a szeptemberben kezdődött iskolai évtől, hogy az az előzőekben kialakult jó gyakorlattal folytatódik, sőt, tovább fejlődik. Májusban, az MHSZ érintett szerveinek segítségével, az úttörőházban olyan nagy sikerű haditechnikai bemutatót tartottunk, amilyet addig sohasem. Nagyszerűen egészítette ki a honvédelmi nevelés keretén belül a képzést. A tanulók szinte mindegyik bemutatott technikai eszköz működését megismerték. A fejlődés érdekében most már arra van szükség, hogy a katonai ismereteket ne elszigetelten, hanem a polgári tárgyakkal párhuzamosan, azokba beépítve és jól oktassuk. Ennek, természetesen, rengeteg feltétele van. Ha mindent nem is, de jó néhányat közülük — és ebben az MHSZ klubjai nagy segítségünkre voltak — sikerült 1971-ben teljesítenünk. — Az év utolsó előtti hónapjában tartottuk mi, rádiósok, országos aktívaértekezletünket, amelyen szó esett a rádiós sportolók eredményeiről is. Büszkeséggel töltött el, amikor idei eredményeinket is megemlítették. 1971-ben két országos bajnoki címet, egy második helyet, azEurópa-bajnokságon pedig két ezüstérmet szereztem. — Nem reméltem, hogy ilyen jól sikerül ez az év. Tíz éve hobbym a rádiózás, és a jubileum tiszteletére az volt a célom, hogy stabil tagja legyek a válogatott keretnek, és az országos bajnokságon dobogóra kerüljek. Ennek érdekében, hetente háromszor technikai edzést tartottam, és mindennap lefutottam tizenöt kilométert. — A versenyévad végén sem engedélyeztem magamnak pihenőt. Alapozó edzéseket végeztem, de ezt már 1972 érdekében. Egy új év első napjaiban mindenkiben megfogalmazódik, hogy mit vár az elkövetkező 12 hónaptól. S év végén, leltárba véve az eredményeket, kiderül, hogy mi valósult meg az elképzelésekből. 1971 gazdag év volt az MHSZ életében, s talán — jelentőségét tekintve — a többi fölött is áll. Az esztendő szereplői közül kerestünk fel egyet-egyet, s megkértük őket, válaszoljanak körkérdésünkre MOHAI ISTVÁN modellező, Team Racing: CRISTE REZSŐ tanfelügyelő, pedagógus: VENCZEL MIKLÓS aranyérmes, Nyíregyháza: ILIA TUDOROV (Bulgária) többszörös csúcstartó: — A lövészet mellett az ÖHV mozgatja meg — talán — a legnagyobb tömegeket a honvédelmi szövetségek versenyei közül. Reprezentatív seregszemléjét, a hat szocialista ország csapatainak versenyét, 1971 augusztusában Magyarországon, az Egri Dózsa stadionjában tartották meg. Több ilyen versenyen vettem már részt, mondhatom: a magyarok nem bizonyultak rossz rendezőnek. — Bulgáriában nagyon támogatják a honvédelmi sportokat. Az edzéslehetőségek kitűnőek, felszerelésünk is első osztályú. Az iskolás fiatalok közül pedig állandóan jön az utánpótlás. Az eredménylistából kitűnik, reményeink valóra váltak, a szovjet csapatot is megelőzve, elsők lettünk a pontversenyben. — Elégedettek lehetünk az 1971. évvel. JÓZEF ZAPECZKI (Lengyelország) olimpiai bajnok: — Örömömre szolgált, hogy az MHSZ KSK októberben megrendezett idényzáró nemzetközi sportlövőversenyén elindulhattam. Ismerem és nagyra tartom az MHSZ sportlövőit, vártam a velük való találkozást. A mieink után elsősorban mindig nekik szurkolok. — Az 1971. évtől én csak egyet vártam, hogy zavartalanul készülhessek a müncheni olimpiára. Még a gondolataimat is ennek rendeltem alá. Szeretném, ha ismét eljátszanék a lengyel himnuszt hazám zászlajának tiszteletére. Ezért foglalkoztam kevesebbet két fiammal, ezért jártam ritkábban moziba, színházba, s ezért jöttem el most Magyarországra is. Azt vallom, hogy a Marcibányi tér nekem szerencsét hoz. Lehet, hogy ez babonának tűnik, pedig nem az. Itteni versenyzéseim után a formám mindig felfelé lendül. — Így lesz ez most is? Remélem. Münchenben majd minden kiderül. összeállította: MÓNUS MIKLÓS és NAGY Z. IMRE BEDŐ LÁSZLÓ ezredes, a Zrínyi Kiadó parancsnoka. — Az elmúlt tizenkét hónap során számos öröm érte a kiadót: néhány könyvünk — hogy úgy mondjam — országos figyelmet keltett. Elsősorban azokra a kiadványokra gondolok, amelyek munkánk gerincét alkották, mint például a Haditechnikai Kislexikon, vagy pedig az Oroszország nagy háborúja, Alexander Werth angol újságíró tollából. Mégis, tulajdonképpen december hozta számunkra az óév ajándékát, hiszen akkor dőlt el, hogy átvesszük az MHSZ kiadványaival kapcsolatos munkákat, így a Lobogó megjelentetését is. Úgy érezzük, a Zrínyi Kiadó minden munkatársa nagy odaadással készül arra, hogy a lapot — s az MHSZ minden kiadványát — gyorsan, pontosan, közmegelégedésre juttassa el a kedves Olvasóhoz, akinek ezúton is boldog új évet kívánok.