Lobogó, 1972. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-15 / 11. szám
Hazánk szép tájai A DUNÁNTÚL A Bakony faóriásai kopaszon állnak, a dús lombokat felfalta a TéL Csend van — szinte hallható —, tavaszra, napfényre várnak az ágak, a csupasz bokrok. Tapolcafőnél vagyunk. Innen szinte percek alatt Pápára ér az utazó. Minden városnak megvan a maga sajátos szellemi arculata. Pápa képét iskolái alakították ki, s ezek, valamint nyomdája miatt méltán nevezték el a reformkor idején a „Dunántúl Athénjének”. A kis városkát jelentős kulturális centrummá avatta az öreg kollégium — a „félistenek iskolája”, mint régen hívták — amelynek falai között Petőfi Sándor, Jókai Mór, Orlai Petrich Soma és mások tanultak. (Az itteni önképzőkörben kezdődött a költő és Jókai barátsága, amelyet a pályadíjként nyert aranyakon vásárolt jóféle somlai borral pecsételtek meg a From-féle kocsmában.) Ezekről az időkről az ország későbbi „nagy mesemondója” így emlékezik meg: „A pápai nagy kollégium mellett volt egy kicsiny ház, abban egy még kisebb fehér szoba. Ennek a háznak kis szobájában szokott összejönni ezelőtt sok-sok esztendővel három diák, kiknek kicsiny volt ez az egész világ. Az egyik Orlai Soma, a másik Petőfi Sándor, a harmadik én voltam ... Mindenikünknek volt saját kedvenc szenvedélye. Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, az enyém a festőecset...” Kicsiny ház a nagy kollégium mellett... Petőfi utca 11. Zöldajtós, földszintes épület. Rajta emléktábla: „Itt lakott Petőfi Sándor 1841 októberétől 1842 augusztusáig.” Az udvarban két kis cica őrködik a dézsában ázó, mosásra váró ruhák mellett. Odabent két idős embert találunk: Katona Károly cipészmestert és feleségét. — Híres házban lakunk — mondják —, gyakorta jönnek hozzánk látogatók. Mindenkinek szívesen megmutatjuk a szobát, ahol valamikor a költő lakott. Most a kislányunk, a férje és a két gyerek él abban a helyiségben. — Állítólag ez volt a legelső ház Pápán — mondja Katona néni, aki e város szülöttje. — Gyermekkoromban sokat sétáltunk erre a pajtásaimmal, s nem hittem volna, hogy egyszer majd magam is itt lakhatom.Szép dolog műemlékházban élni, de — mint mondják — „nem fenékig tejföl”. Beáznak az öreg falak, rossz a tető. — írja meg — kér az öreg cipész —, hogy ne csak ígérgessen a városi tanács, de tegyen is valamit. Viselje nagyobb gondját ennek a műemléknek, amelyben élő emberek laknak. Aki nem tudná: Pápán található az ország egyik legszebb, legkorszerűbb húsipari üzeme. Nevezhetnénk a dobozsonka „fellegvárának” is (ez a fő profiljuk), ebből az áruból exportálják a legtöbbet. A termelés gyors, gépesített. Mondhatnám: egyik oldalon bemegy a sertés, a másikon kijön a dobozolt sonka. — Közben azért van még egy kis munka — nevet a termelési osztály vezetője —: csontozás, pácolás, főzés, mérés, dobozolás. Az üzem tiszta, mint egy patika, mennyezetig mosható csempeburkolat, a hűtőház meg festő ecsetjére kívánkozik. Ingerlő sonkahegyeivel, csillogó jégcsapjaival olyan, akár valami mesebeli cseppkőbarlang — ehető „kövekkel” kirakva. — Százhúszféle húst és húsárut készítünk — mondja kísérőnk, miközben egy nagy kemence mellett vezet bennünket, ahol óriási lángok között — akár valami tisztítótűzön — kerülnek át a sertések. — Készül nálunk virsli és szafaládé, sonka és krinolin, olasz szalámi és kolbász. Az exportlistán olyan messzi országok nevét olvasom, mint Málta, Panama, Görögország és Kuba. Utunk végső állomása a városi tanács volt. Először a helység nevének eredetét kutattuk dr. Boros Miklós elnökhelyettesnél. A feltevések szerint I. István feleségével Magyarországra érkezett egy Popo nevű német lovag, aki a királytól kapott e területen birtokot. Neve az idők folyamán a nép ajkán Pápává alakult. Ez a család tekinthető a város névadójának. Pápának ma 28 ezer lakosa van, dolgos, tevékeny emberek. — Az utóbbi évtized nagy vidéki ipartelepítése elkerülte a várost — mondja az elnökhelyettes —, de büszkélkedhetünk néhány fontos létesítménnyel. Itt található a híres Elekthermax (háztartási készülékei még Afrikába is eljutnak), és nem kevésbé ismert a textilgyárunk, húsüzemünk sem. S végül egy vallomás: megkedveltem Pápát. Városukat szerető lakóit, öreg házait, „szélmalomkerék alakú” Főterét. Megcsodáltam az Esterházy-kastélyt, az egykori, Kluge-féle kékfestőműhelyt (ma múzeumi gondnoka, aki végigvezetett, maga is Kluge lány), a napórát, a kéttornyú plébániatemplom gyönyörű kupolafreskóit, a régi malmokat. Visszafelé a Bakony fáit langyos márciusi szél borzolja, s a korai este sötétbe burkolja a hajladozó, pőre ágakat... KÁRPÁTI GYÖRGY DR. BOROS MIKLÓS TANÁCSELNÖK-HELYETTES: „MA 28 EZER LAKOSA VAN VÁROSUNKNAK” EGYKOR PETŐFI LAKOTT EBBEN A SZOBÁBAN SZÉKELY TAMÁS és MTI FOTÓ felvételei ELLENŐRZIK A VASALÓK ÜZEMBIZTONSÁGÁT A HÍRES PÁPAI ELEKTHERMAX GYÁRBAN NAPSÜTÉSBEN... PÁPAI LÁTKÉP A TEMPLOMTORONYBÓL