Lobogó, 1973. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-28 / 13. szám
Ajkán él a vers SGIde poéták, bikficek, Ugyan ne csiripeljetek A szerelemről ! kérlek szépen Az emberiség szent nevében, Melyet kinpadra vonni vétek, Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek, Tudjátok, melyik fán terem, Milyen madár a szerelem? A kotyvaszték, mit fejetek Rossz bögréjében főztetek, A sóhajtások galuskája Pityergések levébe hányva, Epedéssel megsáfrányozva Vagy kakasdühhel megborsozva, Oh én szerelmes istenem, Ez még koránsem szerelem ! Még várjatok, kis bikficek, Kissé nagyobbat nőjetek, Hogy a szerelmet ismerjétek És azt megénekelhessétek. Viselni hosszú éven át A szivber? a kétség nyilát, Teremteni legmelegebb Vérünkből szép reményeket, Csak azért, hogy meghaljanak, Hogy minden istenadta nap Legyen egy-egy kedves halottunk, Kit kínosan kell megsiratnunk, A rágalomnak óriási Kigyófarkával szembeszállni, Eltűrni oly bántalmakat, Mit megtorolni nem szabad, Mert kedvesünk azé, ki bánt, Aztán elvenni a leányt, Eldobni érte szabadságunk, Mely legimádottabb sajátunk, S fölvenni a könnyű szabadság Helyett az élet súlyos gondját, Dolgozni napok s éjeken, Hogy ételünk s ruhánk legyen; S ha feleségünk tán szeszélyes, Magunkat szabni szeszélyéhez, Hogy már ha kell örömtelennek Lenni egyik vagy más életnek Miénk legyen örömtelen ... Lássátok, ez a szerelem ! (Petőfi Sándor: Mi a szerelem?) \f Vit/A J NAGY Z. IMRE és SZALAY ZOLTÁN felvételei