Lobogó, 1975. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-23 / 43. szám

sára küldték. Ennek elvégzése után minisztériumi főelőadó­nak nevezték ki. Ám őt von­zotta a gyár, s ott szívesen is fogadták vissza. A puhagumi és műszaki vegyesüzem veze­tője lett, azóta is ez a beosz­tása. Hívták más helyekre dol­gozni, de ő mindig azzal tért ki, ha dolgozni indul, léptei csak a gumigyár felé viszik... A gumigyárban dolgozik Zá­ramba Jánosné is, méghozzá a férje beosztottjaként. Nem irigylésre méltó a munkaköre, hiszen több száz termékért fe­lelős, és itt nincs számára ke­gyelem, a férj igen szigorú fő­nök. Mégis magabiztosan vég­zi a dolgát, mert a család többi tagjától sok segítséget kap. A Zaramba család tagjai gyakran találkoznak. Minden­ki mindent tud arról, mi törté­nik a gyárban. Hetenként egy­szer amolyan „tapasztalatcse­rét” tartanak. A második ge­neráció tagja, Zaramba Éva (Krén Gyuláné) az eladási és értékesítési osztály vezető munkatársa. Többet tud a gyárról, mint a család bárme­lyik más tagja. Ő az, aki kró­nikásként jegyez meg minden olyan eseményt, ami a csalá­dot és a gyárat összeköti, így nyilatkozott: — Apám, Zaramba István csupaszív ember volt. Ismer­te minden beosztottja családi körülményét. Tudta, kinek be­teg a gyereke, kinek van bá­nata, öröme. Nem csoda, hogy beosztottjai szerették. János bátyám él-hal a gumigyárért, ahol 16 éves kora óta dolgo­zik. Jómagam, amikor a gim­náziumban leérettségiztem, a vegyészmérnöki karra jelent­keztem. Nem vettek fel. A gu­migyár dolgozójaként beirat­koztam a vegyipari techni­kumba. Furcsa dolog volt, az apámmal együtt jártam az es­ti tagozatra. Ő egy évvel előt­tem végzett. Az igazság az, hogy az iskolában is­­úgy sze­rették az apám, mint a gyár­ban ... Most íróasztal mellett dolgozom, komoly munkát bíz­tak rám, többek között a vi­lágpiaci árak figyelemmel kí­sérése a feladatom. — Izgalmas munka. A vál­lalat mindent megtesz azért, hogy jól képzett szakemberei legyenek. Én jelenleg árszak­értői tanfolyamra járok. A családi tradíció — úgy tű­nik — nem szakad meg. Az „ükunoka” még csak tizenéves, ám orvos, pilóta és főleg ve­gyészmérnök szeretne lenni. PÁSZT RÓBERT K­öltségvetésünk Az országgyűlés őszi ülésszakán a kormány munkaprogramjának megvitatása és egyönte­tű jóváhagyása után hangzott el Faluvégi La­jos pénzügyminiszter jelentése az 1974. évi költségvetés teljesítéséről. „Az előző évről, szóló számadásokat már hónapokkal ezelőtt lezártuk, azóta is gondo­san elemeztük, ezért felelősen jelenthetjük, hogy a népgazdaság fejlesztésének és a tár­sadalmi ellátásnak 1974. évi tervét teljesítet­tük, noha a népgazdaság egyensúlyviszonyai a kívánatosnál kedvezőtlenebbül alakultak” - mondta a miniszter. A pontos szavak mögött az ország érzi és értékeli azt a hatalmas erőfeszítést, amelyet a múlt év gazdasági tevékenysége követelt. Az 1974. évi költségvetés megalkotásakor sen­ki nem láthatta előre azokat a kedvezőtlen folyamatokat, amelyek tavaly világszerte le­zajlottak. Az energiahordozók, a nyersanya­gok világpiaci árának emelkedése, a tőkésva­luták páratlan mértékű értékcsökkenése, a ke­reskedelemben alkalmazott megkülönböztető intézkedések begyűrűzése újabb és újabb döntések elé állították a kormányt. A kapitalista gazdálkodás válságjelenségei a nyugati, iparilag fejlett államok számára sú­lyos problémákat jelentenek: a növekvő mun­kanélküliség, a reáljövedelmek csökkenése az NSZK, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok lakossága életszínvonalának 18—22 százalékos rosszabbodáshoz vezetett. Olasz­országban százmilliárd lírás nagyságrendű a deficitje, költségvetési gondok aggasztják Tö­rökországot, az életszínvonal drasztikus vis­szavetésével keres kiutat számos tőkésország. Hazánkban ilyen világjelenségek közepette is emelkedett az életszínvonal. A lakosság be­vételei 12 százalékkal, a fogyasztás is ennek megfelelő mértékben növekedett. A fogyasztói árak emelkedése ugyanakkor nem érte el a tervezett két százalékot. Az egy főre jutó reál­­jövedelem 6,6 százalékkal, a reálbér 5,5 szá­zalékkal - ahogy Faluvégi Lajos jelentette - a tervezettnél gyorsabban nőtt. A nehézségek ellenére elért eredmények a szocialista társadalom és a tervgazdálkodás magasabbrendűségét bizonyítják. Nálunk a világ ársokkjának hatásait a szocialista integ­ráció védernyője jelentősen csökkentette. Nép­gazdaságunk ezért volt képes a nyugati ár­hatásokat mérsékelni, 16,8 milliárd forint ár­támogatással a lakosság terheit csökkenteni. E gazdaságpolitikai törekvés a jövőben is ér­vényesül, ha nem is tartható fenn olyan mér­tékben, mint a múlt évben. Ezért kellett 1975- ben, és kell a jövő évben is egyes anyagok és importtermékek termelői árát növelni, az adózási szabályokat megváltoztatni. A pénzügyminiszteri expozé tényszerűségét és reális hangvételét akkor is megőrizte, ami­kor az 1974-es év más irányú, tekintélyes ered­ményeit ismertette. Elmondta, hogy a szociális létesítmények bővítésére, korszerűsítésére 7 milliárdot fordítottunk, a bölcsődei helyek szá­mát 2220-szal, az óvodaiakat 22 ezerrel, az általános iskolai napközik befogadó képes­ségét 30 ezerrel növeltük. Eredményeink e téren is nagyobbak lehet­nének, ha az élet minden területén takaréko­sabban, körültekintőbben használnánk fel a népgazdaság anyagi eszközeit, ha jobban vi­gyáznánk megtermelt értékeinkre, s főleg, ha munkánkat hatékonyabban, nagyobb eredmé­nyekre törekedve végeznénk. További fejlődé­sünk attól is függ, mennyire tudjuk az előző költségvetési időszak tanulságait mindennapi munkánkban kamatoztatni. Fel kell tárnunk hasznosítható tartalékainkat. A gyártmányszerkezet korszerűsítése, az anyag- és energiatakarékosság, a jobb tech­nológiák alkalmazása — ezek a vállalati gaz­dálkodás nagy tartalékai. örömteli tény, hogy első ízben 1974-ben nem akadt veszteséges állami gazdaság. Az előirányzatot meghaladó mértékben, 5 száza­lékkal növekedtek a termelőszövetkezetek be­vételei is. Mindez annak köszönhető, hogy a népgazdaság nemcsak a valóban kedvezőtlen adottságú szövetkezeteket támogatta, hanem azokat is, amelyek megfelelő adottságúak, és az átlagot meghaladó gépparkjuk is volt. A múlt költségvetési év sikerei és biztos elő­rehaladásunk — népünk szorgalmas munkája mellett - a szocialista államok együttműködé­sének, a KGST-ben megvalósuló integráció­nak köszönhetők. Elsősorban legfontosabb partnerünkkel, a Szovjetunióval való szoros együttműködésünk erősítésére törekszünk. A KGST-tag­ország­ok­kal való kooperáció haté­konyságának növelésére a szakosítást, a kö­zös vállalkozásokat, a tudományos és műszaki együttműködés fejlesztését tartjuk elsősorban fontosnak. Mindezek az 1974-es költségvetés végrehaj­tásából, annak eredményeiből adódó követ­keztetések. A világpiacon továbbra is tartani tudjuk te­kintélyünket és pozícióinkat, a tervezett mér­tékben emelkedik életszínvonalunk, az árak alakulása felett szigorú ellenőrzést gyakorol a kormány — ezzel indulunk a következő év feladatainak. B. S. m

Next