Lobogó, 1975. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-23 / 43. szám
Ipari nyersanyagaink között a gumit tekintjük az egyik legfiatalabb és „legforradalmibb” nyersanyagnak. A természet adta az embernek, és az emberi leleményesség a gumit a világ egyik legnagyobb iparágának alapanyagává alakította. A gumit az antik világ is ismerte, ám a görög eredetű latin szó nemcsak a kaucsuknak nevezett növényi terméket jelölte, hanem annak közeli rokonát, a mézgát is. Ma gumiarábikum néven világszerte ragasztóként használják. Az 1700-as években francia és angol tudósok igen sok kísérletet végeztek azért, hogy a gumigyártás úttörő legyen a nagyipar fejlődésében. Az első gumigyári gépet 1820-ban Hancock építette, ő volt az, aki felfedezte, hogy a kaucsuk gyúrás és hajtogatás közben képlékennyé, alakíthatóvá válik. Ez a művelet a mai napig a kaucsukipar alapvető törvénye. Schottola Ernő — aki eredendően kereskedő volt — jól látta, hogy érdemes meghonosítani a gumigyártást Magyarországon. Az általa megszerzett telek akkor még kietlen, sivár hely volt, a mai Kerepesi úton, a várostól jó félórai gyaloglásra. A kezdetleges üzemecske gépei ugyancsak primitívek voltak. Néhány kimustrált külhoni géppel kezdtek : szurkolóüstökkel, kazánokkal, kenőgépekkel. 1882- ben 40—50 alkalmazottal dolgozott a „gyár”, amely valójában alig volt több kísérletezésnél. 1889-ben fordulat történt. A tulajdonos eladta a gyárat, akkor alakult a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. Az első évtizedben az üzemnek két nagy nehézséggel kellett megküzdenie. Az egyik a nyersanyagok drágulása, különösen a kaucsuk állandó áringadozása volt. A másik nehézséget a nagyon erős osztrák verseny jelentette. Azért lassan megtalálta helyét a magyar gumiipar, amely az 1896-os kiállításon négyféle áruval mutatkozott be: tömlőkkel, műszaki árukkal, kerékpárgumikkal és gumijátékokkal. Ezután rohamosan fejlődött a gyár. 1909-ben kezdték el az egyik legnépszerűbb gyártmányuk készítését — az idősebbek biztosan emlékeznek rá —, a Palma gumisarkot. Ezt a találmányt egy debreceni cipészmester hozta Amerikából, ő honosította meg. A Palmavédjegy, a Palma sarok hamarosan közismert lett Európában, a Közel-Keleten, még a tengerentúlon is. Zaramba Vazul egykori K. u. K. katona budapesti tartózkodása alkalmával ismerkedett meg azzal a lánnyal, akit 1905-ben feleségül vett. Négy elemijével nem nagyon kapkodtak a gyárak, a lengyel származású Zaramba után, ezért szállítómunkás lett. Keményen dolgozott, mert négy fiút és egy lányt kellett eltartania. Arra igen büszke volt, hogy az asszony otthon maradt, „nem dolgozott”. Ám az élet arra kötelezte a legidősebb fiát, Istvánt, hogy minél hamarabb munka, pénz után nézzen. Első munkahelyére, a Magyar Ruggyantagyár Rt-be 1935-ben lépett be. És a fiú segítette be édesapját is a gyárba betanított munkásnak. Zaramba Vazul három fiával a mai Zalka Máté térről gyalog járt a gumigyárba. Fiai és unokája szerint szűkszavú, morózus ember volt. Sok gondja miatt nem szeretett társalogni. Azt viszont tudták róla, hogy kötelességtudó ember. Ilyen szellemben nevelte a gyerekeit is. István fia hat elemivel érkezett a gumigyárba, s amikor módja volt rá, esti iskolán elvégezte a nyolc általánost, majd a vegyipari technikumot is. A második fiúval, Zaramba Jánossal beszélgetve — túl van már az ötvenen — kiderült, hogy a család csaknem minden tagja kapcsolatban van a gumigyárral, összeszámolta: heten jártak dolgozni a Kerepesi útra. A családfőnek, Zaramba Vazulnak nem voltak „érdemei” a gyárban, csupán csendesen dolgozott. Fiai viszont „produkáltak”. Zaramba János 1947-ben összefogott az üzemvezető mérnökkel, s kísérleteket végzett a 600 atmoszféra nyomású mélyfúrótömlő megvalósítására. Addig dolgozott és gondolkozott, amíg megcsinálta a mintadarabot, amely csak 620 atmoszféra nyomásnál durrant szét. A kísérlet sikerrel járt. A gyár vezetői ezt nemcsak anyagilag honorálták, hanem az akkor még csoportvezető Zaramba Jánost műszaki isko- HŰSÉG A GYÁRHOZ Zaramba Vazul fiai és unokái Zaramba Vazulra — a családfőre — szeretettel gondolnak gyermekei Zaramba János, a puhagumi és műszaki vegyesüzem vezetője gyakran „beszáll” segíteni, nagy a munkaerőhiány A Zaramba család legidősebb tagja, István, már nyugdíjas Krén Gyuróné, aki a családban a legtöbbet tud a gyárról Zaramba Jánosné több száz termékért felelős FÜSI GYÖRGY felvételei