Lobogó, 1978. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-27 / 17. szám

Mit hallgassunk a rádióban? Május 1. az egész ország ün­nepe. Az ünnephez méltó mű­sort kíván készíteni a rádió is, amely a fővárosi ünnepség­gel egy időben, délelőtt 10 órától 12-ig sugározza a Mun­kás ünnep című programját. A műsorban helyszíni közve­títést hallgathatunk a felvo­nulási térről, kapcsolásokat Magyarországról és külföldről. A rádió tudósítói a moszkvai felvonulást is ismertetik. A ri­porterek a hazánkba látogató és a felvonulást megtekintő külföldi vendégek közül is szeretnének néhányat megszó­laltatni. A műsorban megis­merkedhetünk a hazánkban dolgozó, más nemzetiségű munkásokkal és más orszá­gokban munkát végző magyar szakemberekkel. Délután, a Pillantás a szo­cialista világba című sorozat­ban Csák Elemér azokkal be­szélget, akiknek munkahelye a világűr. A csillagvárosi ri­port időpontja: Kossuth 14.39. A hét további külpolitikai műsorai közül érdemes fel­hívni a figyelmet a kedd esti adásra: Az erőszak bűvöleté­ben címmel Nemes János ösz­­szeállítása hallható az európai terrorizmus jelenségeiről, hát­teréről, összefüggéseiről. (Kos­suth 19.55.) Csütörtök este a Tíz perc külpolitika a Világtörténelem dióhéjban című sorozatát folyr tatja. Téma: az Afrikával ösz­­szefüggő kérdések. Van-e afri­kai szocializmus? Erre vár választ Kende István szakér­tő közreműködésével, Keleti Miklós szerkesztő. A hét végén Alvó vulkán az Antillákon címmel, vasárnap délután kerül sorra Sebes Ti­bor martinique-i útijegyzete. A Gondolatjel című prog­ram vendége dr. Boros Sán­dor kulturális miniszterhe­lyettes. A művelődési házak­ról, általában a közművelődés jelenlegi helyzetéről, fejlesz­tési koncepciójáról, eszköztá­ráról folyik majd az interjúk­kal, riportokkal illusztrált be­szélgetés. A szerkesztő-műsor­vezető Varsányi Gyula (pén­tek, Kossuth 16.05). V. Gy. 20 Az eredeti ifjúsági regényt nem olvastam. Hiszen az embernek negyven­éves kora körül ritkán ^ jut ideje a tizenévesek­nek szánt köteteket felütni. Csak a tévéfilm láttán kaptam kedvet ismét belekóstolni abba a szi­gorú, különös légkört árasztó vi­lágba, amelyet a Matula és va­lamennyi, abban az időben mű­ködő egyházi iskola, zárt intézet őrzött falai között. Annak a ge­nerációnak, amelynek közvetlen találkozása nem lehetett e szer­zetesi módszerekkel, e visszafoj­tott puritán erkölcsi magatartás­sal, talán eleinte idegenül, néha mulatságosan szövődött a törté­net. Olvasmányélményeim közül nyomban felbukkant Ottlik Géza Iskola a határon című regénye. A katonaiskola kegyetlen fegyel­me, a külvilágtól minden lehető eszközzel elzárt élete, regulái, melyek még az akkori, képmu­tató polgári szemforgatáson is túltettek. Szabó Magda, Kossuth-díjas íróink közül a legújabban kitün­tetett alkotó, a regény és a for­gatókönyv szerzője, nem is til­takozik az önkéntelen összeha­sonlítás ellen. — Más időpontban, más kö­rülmények között, másféle célok­kal élő iskolában játszódik Ott­lik másfajta története. Mégis érthető volt az összevetés, hi­szen az az atmoszféra, amely az ilyen kollégiumokban az esemé­nyek, tragédiák és örömök, a hónapok és évek pergésének forrása volt, sok rokonságot mu­tat. — Mit üzenhet ez az atomjai-Egy folyosói kihallgatás. Garas Dezső és Torma Gedeon igazgató megszemélyesítője, Básti Lajos Lányok a hálóban ra széthullott világ a mai fiata­loknak? — Csak családom ifjabb tag­jainak reagálását ismerem köz­vetlenül. Ok nagyon jól mulat­tak a filmen. Szinte eufóriás vi­hogással nyugtázták a ma már elképzelhetetlen vak fegyelem valóban nevetséges megmutat­kozásait, amelyet halálosan ko­molyan vettek az én időmben. De megsejtették azt is, hogy e ma már használhatatlan peda­gógiának volt egy kétségtelen pozitívuma is. ütésállóbbá ne­velte az őrlőkövei közé került diákot. Magam tanuló és tanár is voltam a Matulában. Termé­szetesen nem az árkodiban, ha­nem a debreceniben (a kettő ugyanaz). Ismertem Abigélt, aki, vagy ami persze így nem léte­zett, de jelen volt más-más for­mában a fejünkben, a szívünk­ben. Ö jelentette az utolsó szal­maszálat, amibe a legnagyobb gyermekelkeseredésben is ka­paszkodni lehetett. Ő volt a végső mentsvár, ahová elfutot­tunk vélt ellenségeink, képzele­tünk gonosza elől. És ő volt az, aki fejlődő, és a második világ­háborút közvetlenül megelőző korban éppen legérzékenyebb lelkűnkkel, segített átélni azt a történelmi szituációt, amely sok ember életében vízválasztót je­lentett. Megmutatta, kiben mi lakik. Fantáziánk Abigélje támo­gatott, amikor minden addigi ér­tékrendszer felborult. Amikor eddigi pajtásaink egyszerre ala­csonyabb rendű emberré váltak a hivatalos politika és ideológia szerint. Amikor megkülönböztető jelet varrtak tegnapi társainkra, akikkel együtt szorongtunk, együtt nevettünk jóban-rossz­­ban. Amikor minden szilárd pont megingott, amikor a Matula ma-AbigéL r AI TELEVÍZIÓBAN I LÁTTUK

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék