Lobogó, 1979. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-24 / 21. szám
LOBOGÓ: Milyen adottságok szükségesek a bemondói munkához? BÖZSÖNY: Szerintem az a döntő, hogy valakinek milyen a hangja, és milyen az olvasási készsége. Emellett más tulajdonságainak is kell lennie. Olvasottság, műveltség, nyelvismeret és még néhány egyéb. A legszükségesebb azonban egyfajta speciális bemondói tehetség. PÁRMAY: Színészi, vagy legalábbis előadóművészi adottságokkal is kell rendelkeznie. EGRESSY: Adottságok, tájékozottság, közlési készség nagyon fontosak. Emellett érzékeltetnie kell, hogy amit elmond, azt ő maga is hiszi, és másokkal is el akarja fogadtatni. Egyfajta átviteli képességének kell lennie, hogy a hallgatóban ugyanazt ébreszsze, amit a közlendő őbenne keltett. LOBOGÓ: Mi a legnehezebb a bemondói munkában? BÖZSÖNY: Az hogy nekünk egyetlen napunk sem lehet azonos egy másikkal. EGRESSY: Van egy sajátos rádióbemondói műszakbeosztás. A szolgálat hat napon belül, de mondhatnák két napot is, mindennap más órában kezdődik, és más napszakban, más órában végződik. A különlegessége emellett az is, hogy nemcsak egy időszakra kell felkészülni, hanem állandóan percre készen kell lenni. Reggel fél ötkor éppúgy meg kell tudni szólalni, és a közölt impulzusokat éppúgy tovább kell tudni adni, mint éjfélkor. Tehát nincs meghatározott ritmusa. PÁRMAY: Engem a hajnalozás fáraszt legjobban. Három napomba kerül. Előtte nagyon nehezen tudok elaludni, így aztán fél négy tájban nagyon nehéz felkelni. A harmadik napon azonban, amikor már nem kell, késő éjjel, kora hajnalban kipattan a szemem. Éjszakás szolgálatban azonban bármeddig friss vagyok. TÖRÖK: Nekem a nappali szolgálat a legkényelmetlenebb. Akkor tudom a legkevésbé beosztani a tanulmányaimat, a magánéletemet. LOBOGÓ: Mi a legidegesítőbb? RÁTONYI: A bemondói munka speciális idegrendszert és idegállapotot követel. El kell tudni viselni az átlagon felüli megterhelést, a hallgatóságot, a hallgatottságot, a közönség láthatatlan jelenlétét. Ez óhatatlanul okoz bizonyos feszültséget, amelyet alkotó feszültséggé kell átalakítani. Ily módon ez nem gátol, hanem segítővé válik. EGRESSY: Átlagember számára ez a szakma idegesítő lehet. De aki arra vállalkozik, hogy pódiumra, mikrofon elé lépjen, hogy emberekhez szóljon, sok mindenkihez, akik minden szavát figyelik . . . Akit ez idegesít, az ne csinálja. A fáradtság viszont más kérdés. A bemondói munkában semmi fárasztó nem lenne, ha ez a bemondókat erkölcsileg és anyagilag kielégítené. De a bemondók ambícióik és anyagi igényeik kielégítése érdekében mással is foglalkoznak. Ki ír, ki szerkeszt, ki verset mond, más cégekhez megy bemondani. Egy részük számára ez el sem kerülhető. Rendezők, szerkesztők, gyártásvezetők, intézmények egyaránt igénylik, hogy a bemondók adottságaikkal, nyelvi tudásukkal, szakmai és művészi képességeikkel az alkotásokban, rendezvényeken közreműködjenek. LOBOGÓ: Mennyi a rádióbemondók fizetése? EGRESSY: A fizetések lényegében 3000 forinttól 6500- ig terjednek. Ehhez egy részünknek a másutt teljesített munkák után jelentékeny külön keresetek járulnak. A működő 28 bemondó mintegy felének a fizetése jelenleg ötezer forint körül van. LOBOGÓ: Öltözködésük? TÖRÖK: Sokkal többe kerül, mint másoknak. Látszólag mi nem vagyunk gyakran nyilvánosság előtt. Ez azonban nem így van. Sok az élő adás, irodalmi műsorok, koncertek, fesztiválok. Nemegyszer nemzetközileg ismert szereplőkkel, külföldi közönséggel. És a hazai ízlés és divat követelményei is magasak. LOBOGÓ: Egressy István egy idő óta, a Tv-híradó egyik bemondójaként színesben jelenik meg a képernyőn. Jelent-e ez új követelményeket? EGRESSY: Igen. Tréfásan úgy fogalmaztak nekem, hogy a kék nyakkendőimet, ruháimat, ingeimet dobjam el. A színes felvevő apparátusnak „hogy úgy mondjam” kellemetlenek a zöld, a sárga és a vörös színek is. Igazán csak a pasztellszínű öltözékek megfelelők. LOBOGÓ: Ki milyen lakásban lakik? PÁRMAY: Egy 56 négyzetméteres szövetkezeti lakásban lakom a Vágóhíd utcában, harmadmagammal. Ha nyugalomra, csendre van szükségem, akkor a fürdőszobába vonulok. TÖRÖK: Zuglóban egy 56 négyzetméteres lakásban lakom harmadmagammal. RÁTONYI: Háromtagú családunknak — 19 éves fiammal — kétszoba-összkomfortos lakásunk van a Bródy Sándor utcában, 15 éves bútorzattal. EGRESSY: Nekem különleges megoldáshoz kellett folyamodnom. A családunk három főbérleti lakást felajánlott és átadott a tanácsnak, ezért kaptunk egy nagyobb lakást, amiből a szüleink, a magunk és a gyerekeink számára kialakítottunk két kisebb lakást. Ez nagyon sokba került, de HOGYAN ÉL a rádióbemondó? A rádióbemondók hangját ismeri az egész ország. Életmódjukról, életkörülményeikről azonban alig tudunk valamit. Ezekről beszélgettünk öt bemondóval. Rátonyi György 19 éve, dr. Bőzsöny Ferenc 23 éve, Pármay Éva 15 éve, Török Annamária 5 éve, Egressy István 21 éve bemondó, egy éve a rádió műsorközlő-osztály helyettes vezetője EGRESSY ISTVÁN: Nemcsak egy időszakra kell felkészülnünk, hanem állandóan percre készen kell lennünk. TOROK ANNAMÁRIA: Némelykor csak késő délután jut eszembe, hogy még nem ebédeltem. DR. BOZSONY FERENC: Az állandó megújítás híve vagyok... BATONYI GYÖRGY: Kétszobás, összkomfortos lakásunk van. PÁRMAY ÉVA: Én leszek az utolsó magyar állampolgár, akinek kocsija lesz.