Lobogó, 1979. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-24 / 21. szám

LOBOGÓ: Milyen adottságok szükségesek a bemondói mun­kához? BÖZSÖNY: Szerintem az a döntő, hogy valakinek milyen a hangja, és milyen az olva­sási készsége. Emellett más tu­lajdonságainak is kell lennie. Olvasottság, műveltség, nyelv­­ismeret és még néhány egyéb. A legszükségesebb azonban egyfajta speciális bemondói tehetség. PÁRMAY: Színészi, vagy legalábbis előadóművészi adottságokkal is kell rendel­keznie. EGRESSY: Adottságok, tá­jékozottság, közlési készség nagyon fontosak. Emellett ér­zékeltetnie kell, hogy amit el­mond, azt ő maga is hiszi, és másokkal is el akarja fogad­tatni. Egyfajta átviteli képes­ségének kell lennie, hogy a hallgatóban ugyanazt ébresz­­sze, amit a közlendő őbenne keltett. LOBOGÓ: Mi a legnehezebb a bemondói munkában? BÖZSÖNY: Az hogy nekünk egyetlen napunk sem lehet azonos egy másikkal. EGRESSY: Van egy sajátos rádióbemondói műszakbeosz­tás. A szolgálat hat napon be­lül, de mondhatnák két napot is, mindennap más órában kez­dődik, és más napszakban, más órában végződik. A kü­lönlegessége emellett az is, hogy nemcsak egy időszakra kell felkészülni, hanem állan­dóan percre készen kell len­ni. Reggel fél ötkor éppúgy meg kell tudni szólalni, és a közölt impulzusokat éppúgy tovább kell tudni adni, mint éjfélkor. Tehát nincs megha­tározott ritmusa. PÁRMAY: Engem a hajna­lozás fáraszt legjobban. Há­rom napomba kerül. Előtte nagyon nehezen tudok elalud­ni, így aztán fél négy tájban nagyon nehéz felkelni. A har­madik napon azonban, amikor már nem kell, késő éjjel, kora hajnalban kipattan a szemem. Éjszakás szolgálatban azonban bármeddig friss vagyok. TÖRÖK: Nekem a nappali szolgálat a legkényelmetle­nebb. Akkor tudom a legke­vésbé beosztani a tanulmá­nyaimat, a magánéletemet. LOBOGÓ: Mi a legidegesí­­tőbb? RÁTONYI: A bemondói munka speciális idegrendszert és idegállapotot követel. El kell tudni viselni az átlagon felüli megterhelést, a hallga­tóságot, a hallgatottságot, a kö­zönség láthatatlan jelenlétét. Ez óhatatlanul okoz bizonyos feszültséget, amelyet alkotó feszültséggé kell átalakítani. Ily módon ez nem gátol, ha­nem segítővé válik. EGRESSY: Átlagember szá­mára ez a szakma idegesítő lehet. De aki arra vállalkozik, hogy pódiumra, mikrofon elé lépjen, hogy emberekhez szól­jon, sok mindenkihez, akik minden szavát figyelik . . . Akit ez idegesít, az ne csinálja. A fáradtság viszont más kérdés. A bemondói munkában semmi fárasztó nem lenne, ha ez a bemondókat erkölcsileg és anyagilag kielégítené. De a be­mondók ambícióik és anyagi igényeik kielégítése érdekében mással is foglalkoznak. Ki ír, ki szerkeszt, ki verset mond, más cégekhez megy bemon­dani. Egy részük számára ez el sem kerülhető. Rendezők, szerkesztők, gyártásvezetők, intézmények egyaránt igény­lik, hogy a bemondók adott­ságaikkal, nyelvi tudásukkal, szakmai és művészi képessé­geikkel az alkotásokban, ren­dezvényeken közreműködje­nek. LOBOGÓ: Mennyi a rádió­bemondók fizetése? EGRESSY: A fizetések lé­nyegében 3000 forinttól 6500- ig terjednek. Ehhez egy ré­szünknek a másutt teljesített munkák után jelentékeny kü­lön keresetek járulnak. A mű­ködő 28 bemondó mintegy fe­lének a fizetése jelenleg öt­ezer forint körül van. LOBOGÓ: Öltözködésük? TÖRÖK: Sokkal többe ke­rül, mint másoknak. Látszólag mi nem vagyunk gyakran nyil­vánosság előtt. Ez azonban nem így van. Sok az élő adás, irodalmi műsorok, koncertek, fesztiválok. Nemegyszer nem­zetközileg ismert szereplőkkel, külföldi közönséggel. És a ha­zai ízlés és divat követelmé­nyei is magasak. LOBOGÓ: Egressy István egy idő óta, a Tv-híradó egyik bemondójaként színesben je­lenik meg a képernyőn. Je­lent-e ez új követelményeket? EGRESSY: Igen. Tréfásan úgy fogalmaztak nekem, hogy a kék nyakkendőimet, ruhái­mat, ingeimet dobjam el. A színes felvevő apparátusnak „hogy úgy mondjam” kelle­metlenek a zöld, a sárga és a vörös színek is. Igazán csak a pasztellszínű öltözékek meg­felelők. LOBOGÓ: Ki milyen lakás­ban lakik? PÁRMAY: Egy 56 négyzet­­méteres szövetkezeti lakásban lakom a Vágóhíd utcában, har­­madmagammal. Ha nyugalom­ra, csendre van szükségem, ak­kor a fürdőszobába vonulok. TÖRÖK: Zuglóban egy 56 négyzetméteres lakásban la­kom harmadmagammal. RÁTONYI: Háromtagú csa­ládunknak — 19 éves fiammal — kétszoba-összkomfortos la­kásunk van a Bródy Sándor utcában, 15 éves bútorzattal. EGRESSY: Nekem különle­ges megoldáshoz kellett folya­modnom. A családunk három főbérleti lakást felajánlott és átadott a tanácsnak, ezért kaptunk egy nagyobb lakást, amiből a szüleink, a magunk és a gyerekeink számára ki­alakítottunk két kisebb lakást. Ez nagyon sokba került, de HOGYAN ÉL a rádióbemondó? A rádióbemondók hangját ismeri az egész ország. Életmódjukról, életkörülményeikről azonban alig tudunk valamit. Ezekről beszélgettünk öt bemondóval. Rátonyi György 19 éve, dr. Bőzsöny Ferenc 23 éve, Pármay Éva 15 éve, Török Annamária 5 éve, Egressy István 21 éve bemondó, egy éve a rádió műsorközlő-osztály he­lyettes vezetője EGRESSY ISTVÁN: Nem­csak egy időszakra kell felkészülnünk, hanem ál­landóan percre készen kell lennünk. TOROK ANNAMÁRIA: Némelykor csak késő dél­után jut eszembe, hogy még nem ebédeltem. DR. BOZSONY FERENC: Az állandó megújítás hí­ve vagyok... BATONYI GYÖRGY: Két­szobás, összkomfortos la­kásunk van. PÁRMAY ÉVA: Én leszek az utolsó magyar állam­polgár, akinek kocsija lesz.

Next