Állami főreáliskola, Lőcse, 1873

császári Athnemaba és az ti méltóságos privilégiumotokba a lásd meg mi va­gyon beléjek írva és beléjek rekesztve, tudnillik, hogy ha valaki az Havasal­földi és Moldovai Nagyságos urak avagy Bojerok közül Erdélyországba szaladna, tehát kezeket, lábokat megkötözve kellenek az Császár portájára küldetetek, avagy sincsen e ez azokba berekesztve avagy beírva, te pedig befogattad Ha­vasalföld és Moldvának fejedelmét és vajdáit és felette igen böcsü­lettel tar­tottad és vitézeket attál néktek, most azért gondold meg mit cselekedtél, mindazonáltal esküszöl, hogy te hűséges voltál az győzhetetlen Császárhoz, de miképen egyezhetek ezek meg ? Azt is mondod, hogy egy emberért ne kellessék annyi sok ezer ártatlan embereknek elveszniük, igaz ez. Mert az hatalmas és győzhetetlen Török Császár az én legkegyelmesebb Uram Erdélyt meg­tartja és semmiképen nem akarja, hogy valami kárt valljon, mert őneki adó fizető jobágyi és az oka tereád való haragjának is, hogy azokat elrontottad és rab­­ságra iitetted. Az erdélyiek pedig nem­ vették eszökbe az Hatalmas Császár­nak hozzájok való kegyelmét és akarattyát, hanem valamennyiszer levelet írtak az fényes portához, az beszédeket írták, mi nem cselekedhetünk semmit az mi Urunknak Rákóczy Györgynek akarattya ellen — avagy nem nagy vétek és fogyatkozás ez az erdélyiekben, hogy más Urat neveznek az hatalmas Török Császáron kívül és mikor az Erdélyiek fejedelmet választották is magoknak Rhédey Ferenczet, megelégedett vele az Hatalmas Császár és megengedte az Privilegium s az Athnéma küldése nektek az­ zászlóval együtt, az Erdélyiek pedig­ az hatalmas Császárnak tudása nélkül levetették őtet az fejedelemségből, avagy nem vétek­e és fogyatkozás ez ? Állandó és mindenkori szokásuk az császároknak, hogy valamit egyszer parancsolnak abban maradnak meg és itten ottan ugyanazt nem parancsolják. De az mi hatalmas és győzhetetlen kilms Császárunk kegyelmesen kétszer avagy háromszor itt az Erdélyi három nemzetnek és megjelentette nékiek Császári akarattyát, az erdélyiek pedig az hatalmas Császár akarattya ellen cselekedtek, avagy nem fogyatkozás és vétség­e ez? Az azki hűséges a Csá­szárhoz semmit sem cselekszik az Császárnak akarattya ellen és ha valamit cselekszik az Isten azt megbünteti. Annak okáért az mint a hilms győzhe­tetlen Császár is az mi hilms Urunk megírta, ajtaja nyitva mind az ő bará­tihoz mind pedig az ő ellenségeihez és az mint lessz az ő kegyelmessége és könyörületessége szintén úgy lessz az ő haragja is; az Török császárok min­denkor hajlandók az kegyelmességre és könyörületességre. De az ki az ő tö­kéletességét mutatni akarja és kegyelmet kér, annak nem kell hányát vetni az ő kincsét és fegyverét; az te kincsed, mellyekben bízol bizony csak kevesek és nem többek mint az mennyit az Hatalmas Császár egy napon ad az ő vité­zeinek, az te fegyvered pedig az melyben dicsekedel: semmi sem. íme már jelen vagyunk és eljöttünk az mi Istenünknek kegyelméből és az mi nagy Prófétánknak csuda cselekedetivel környül vétetvén számlálhatatlan seregeknek számával és mostan meglátod az Császárnak erejét melyet az ha­talmas Isten adott az Török Császárok fegyverének. Ha állhatatos és erős

Next