Állami főreáliskola, Lőcse, 1882
— 26 buvárlataiból a többi között „A nap mint a földön észlelhető mozgások indító okai“ cz. szép és önállóságról tanúskodó értekezése is tesz bizonyságot, mely a lőcsei főreáliskola jótékony czélű albumában jelent meg (1882); az iskola körén belül pedig az oktatásban elért siker, tanártársai és tanítványainak kiváló szeretete tesznek érdemeiről nem mindennapi tanúságot. De „kétes az emberi sors“. Annyi küzdelemmel kiérdemelt boldogsága nem soká tartott, válnia kelle tőle élete 38-ik, boldog házassága 5-ik évében. F. é. márcz. 17-ikén láttuk őt egészségben utoljára; ekkor kiadatván a húsvéti szünidő, neje szüleinek látogatására Eperjesre ment családostul. Az ünnep örömeit azonban már nem élvezhette zavartalanul, gyomorbántalmakról, átalános rosszullétről panaszkodott. A szünidő leteltével hivatalbeli pontossága ellentmondott az orvosok marasztó tanácsának, és ő kedvezőtlen időjárás daczára is útra kelt. Lőcsére betegen érkezett, ágyba feküdt és többé föl sem kelt. Az orvos hashagymázt constatált ugyan, de a beteg java férfikora, neje önfeláldozó virrasztásai, a gondos orvosi ápolás és az átalános szeretet, melyben a beteg részesült, a katastropha gondolatát nem engedte föltámadni lelkünkben. És valóban, a hagymáz el is múlt, az érdeklődők vidámabb arccal közölték egymással örömüket, a remény bizonyossággá kezdett válni, amikor hire ment, hogy a folytonos láz az agyat támadta meg. Ebből kezdve csak a beteg kiválóan erős szervezete nyújtott életéhez némi reményt, a test ereje azonban csak elodázta, de nem távolította el végképpen a katastrophát. Május 2-án délután 1 órakor a főreáliskola épületéből kitűzött fekete lobogó kis városunkban általános gyászt hirdetett. — Tudtuk veszteségünket! — Intézetünk igazgatója Kordos Gusztáv társunkkal nehéz tisztet teljesítettek, mikor, mint a megboldogultnak ezen intézetnél legrégibb collegái, a sújtott hitveshez mentek a testület részvétét tolmácsolni és vigasztalni ott, ahol az nem lehet. Temetése május 4-én délután volt. A főreáliskola és a kath. főgymnasium ifjúsága s a tanári testületek mellett minden rangból és rendből nagy számú közönség jelent meg a végső tisztelet megadására. E szeretetnek, e kegyeletnek külső kifejezése volt az érczkoporsóra tett számos és díszes koszorú is, melyek között a családin kivül a főreáliskola tanári karáé és ifjúságáé volt különösen jelentőséggel teljes. Az ifjúság Kézsmárkon tér