Állami főreáliskola, Lőcse, 1882

— 26 buvárlataiból a többi között „A nap mint a földön észlelhető moz­gások indító okai“ cz. szép és önállóságról tanúskodó értekezése is tesz bizonyságot, mely a lőcsei főreáliskola jótékony czélű albu­mában jelent meg (1882); az iskola körén belül pedig az oktatás­ban elért siker, tanártársai és tanítványainak kiváló szeretete tesz­nek érdemeiről nem mindennapi tanúságot. De „kétes az emberi sors“.­­ Annyi küzdelemmel kiérde­melt boldogsága nem soká tartott, válnia kelle tőle élete 38-ik, boldog házassága 5-ik évében. F. é. márcz. 17-ikén láttuk őt egészségben utoljára; ekkor kiadatván a húsvéti szünidő, neje szüleinek látogatására Eperjesre ment családostul. Az ünnep örömeit azonban már nem élvezhette zavartalanul, gyomorbántalmakról, átalános rosszullétről panaszko­dott. A szünidő leteltével hivatalbeli pontossága ellentmondott az orvosok marasztó tanácsának, és ő kedvezőtlen időjárás daczára is útra kelt. Lőcsére betegen érkezett, ágyba feküdt és többé föl sem kelt. Az orvos hashagymázt constatált ugyan, de a beteg java férfikora, neje önfeláldozó virrasztásai, a gondos orvosi ápolás és az átalános szeretet, melyben a beteg részesült, a katastropha gon­dolatát nem engedte föltámadni lelkünkben.­­ És valóban, a hagy­­máz el is múlt, az érdeklődők vidámabb arc­c­al közölték egymás­sal örömüket, a remény bizonyossággá kezdett válni, a­mikor hire ment, hogy a folytonos láz az agyat támadta meg. Ebből kezdve csak a beteg kiválóan erős szervezete nyújtott életéhez némi re­ményt, a test ereje azonban csak elodázta, de nem távolította el végképpen a katastrophát. Május 2-án délután 1 órakor a főreális­kola épületéből kitűzött fekete lobogó kis városunkban általános gyászt hirdetett. — Tudtuk veszteségünket! — Intézetünk igazga­tója Kordos Gusztáv társunkkal nehéz tisztet teljesítettek, mikor, mint a megboldogultnak ezen intézetnél legrégibb collegái, a súj­tott hitveshez mentek a testület részvétét tolmácsolni és vigasz­talni ott, a­hol az nem lehet. Temetése május 4-én délután volt. A főreáliskola és a kath. főgymnasium ifjúsága s a tanári testületek mellett minden rangból és rendből nagy számú közönség jelent meg a végső tisztelet megadására. E szeretetnek, e kegyeletnek külső kifeje­zése volt az érczkoporsóra tett számos és díszes koszorú is, melyek között a családin kivül a főreáliskola tanári karáé és ifjúságáé volt különösen jelentőséggel teljes. Az ifjúság Kézsmárkon tér­

Next