Ludas Magazin, 1968 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1968-01-01 / 1. szám

* ! MINDEN T­örténelmi időket élünk! És ez így megy évről évre. Amióta az emberiség közös elhatározással véget vetett a történelem előtti korszaknak, megkezdődtek a történelmi idők. Minden pillanatban érezzük a tör­ténelem szelét, néha viharát, s tudjuk, hogy a történészek éberen lesik minden mozdulatunkat, s feljegyzik az utódok számára, hogy azoknak legyen mit meg­­változtatniok. Mit nevezünk történelmi eseménynek? Olyan eseményt, amely világviszonylat­ban is fontos. Mivel minden, ami az em­berrel történik, számára világviszonylatban is a legfontosabb, tehát minden esemény egyben történelem, pontosabban világtör­ténelem. Ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy történelmileg fontos személy az, aki jelentőség tekintetében kimagaslik ember­társai közül, elmondhatjuk, hogy ez idő sze­­rint majdnem négymilliárd történelmi sze­mélyt tarthatunk nyilván. Visszatérve a történelem előtti korszak­ra helytelen lenne mereven azt állítanunk, hogy ebben a korszakban egyáltalán nem volt történelem. Volt, csak nem írták le. Ennek a hiányosságnak többféle oka lehe­tett. Először is az, hogy az emberiség még nem ismerte a tagolt beszédet, talán még a tagolatlant sem. Nem rendelkeztek az íráshoz szükséges eszközökkel, és kezdet­legesek voltak a nyomdai viszonyok is. A legfontosabb ok azonban gazdasági természetű volt. Mivel a táplálékbeszerzés rendkívüli nehézségek közepette ment vég­be, nem volt lehetőség arra, hogy külön történetírói státusokat rendszeresítsenek, s mások szerezzenek táplálékot azok szá­mára, akik történetírói tevékenységgel foglalkoznak. Nem lehet egyidőben törté­nelmet írni és mammutra vadászni. Mivel már kezdetben megfigyelhető volt, hogy az emberek a táplálkozást előnyben részesítik a történelemírással szemben, a történelemtudomány megállapítását, ala­pos megfontolá­sok után, közös megegye­zéssel későbbre halasztották, így is marad­tak fenn azonban különféle csiszolt kövek, fogak, csontok, lándzsák, kődorongok, sőt, betört koponyák is, amelyek azt bizonyít­ják, hogy már ebban a korban is voltak történelmi események, vagyis feljegyzésre méltó csetepaték. A legfontosabb történel­mi események ugyanis, mint tudjuk, a kü­lönféle erőszakos cselekmények, kivégzé­sek, háborúk, gyarmatosítások és biztonsá­gi tanácsülések. A történelem sohasem unalmas. Átélni a történelmi eseményeket néha veszélyes, de mindig leköti a figyelmünket. A történelem olvasása is szórakoztató. Mindig más és más, gyakran változik és sohasem lehet előre kitalálni, hogy mi volt. A történelemből sokat lehet tanulni, s talán ez az oka annak, hogy a történelem megismétlődik, pontosabban: megismétlik a tanultak alapján. Jelen számunkat éppen történelmi műveltségünk emelése érdeké­ben állítottuk össze. Van benne össze-vis­­­sza: őskor, ókor, középkor, sőt, jelenkor is. A jelenkor is történelem, legföljebb vár­ni kell néhány száz évet, amíg történelmi korszakká kövesedik. Mint minden, ez is csak türelem kérdése. Egykor bizonyára elkövetkeznek a tör­ténelem utáni idők. Ez nagyon békés kor­szak lesz, csak egy kicsit unalmas. De hát meg kell szokni a gondolatot, hogy nem­zetközi helyzet nélkül is lehet élni. Feleki László

Next