Ludas Magazin, 1968 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1968-01-01 / 1. szám
* ! MINDEN Történelmi időket élünk! És ez így megy évről évre. Amióta az emberiség közös elhatározással véget vetett a történelem előtti korszaknak, megkezdődtek a történelmi idők. Minden pillanatban érezzük a történelem szelét, néha viharát, s tudjuk, hogy a történészek éberen lesik minden mozdulatunkat, s feljegyzik az utódok számára, hogy azoknak legyen mit megváltoztatniok. Mit nevezünk történelmi eseménynek? Olyan eseményt, amely világviszonylatban is fontos. Mivel minden, ami az emberrel történik, számára világviszonylatban is a legfontosabb, tehát minden esemény egyben történelem, pontosabban világtörténelem. Ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy történelmileg fontos személy az, aki jelentőség tekintetében kimagaslik embertársai közül, elmondhatjuk, hogy ez idő szerint majdnem négymilliárd történelmi személyt tarthatunk nyilván. Visszatérve a történelem előtti korszakra helytelen lenne mereven azt állítanunk, hogy ebben a korszakban egyáltalán nem volt történelem. Volt, csak nem írták le. Ennek a hiányosságnak többféle oka lehetett. Először is az, hogy az emberiség még nem ismerte a tagolt beszédet, talán még a tagolatlant sem. Nem rendelkeztek az íráshoz szükséges eszközökkel, és kezdetlegesek voltak a nyomdai viszonyok is. A legfontosabb ok azonban gazdasági természetű volt. Mivel a táplálékbeszerzés rendkívüli nehézségek közepette ment végbe, nem volt lehetőség arra, hogy külön történetírói státusokat rendszeresítsenek, s mások szerezzenek táplálékot azok számára, akik történetírói tevékenységgel foglalkoznak. Nem lehet egyidőben történelmet írni és mammutra vadászni. Mivel már kezdetben megfigyelhető volt, hogy az emberek a táplálkozást előnyben részesítik a történelemírással szemben, a történelemtudomány megállapítását, alapos megfontolások után, közös megegyezéssel későbbre halasztották, így is maradtak fenn azonban különféle csiszolt kövek, fogak, csontok, lándzsák, kődorongok, sőt, betört koponyák is, amelyek azt bizonyítják, hogy már ebban a korban is voltak történelmi események, vagyis feljegyzésre méltó csetepaték. A legfontosabb történelmi események ugyanis, mint tudjuk, a különféle erőszakos cselekmények, kivégzések, háborúk, gyarmatosítások és biztonsági tanácsülések. A történelem sohasem unalmas. Átélni a történelmi eseményeket néha veszélyes, de mindig leköti a figyelmünket. A történelem olvasása is szórakoztató. Mindig más és más, gyakran változik és sohasem lehet előre kitalálni, hogy mi volt. A történelemből sokat lehet tanulni, s talán ez az oka annak, hogy a történelem megismétlődik, pontosabban: megismétlik a tanultak alapján. Jelen számunkat éppen történelmi műveltségünk emelése érdekében állítottuk össze. Van benne össze-vissza: őskor, ókor, középkor, sőt, jelenkor is. A jelenkor is történelem, legföljebb várni kell néhány száz évet, amíg történelmi korszakká kövesedik. Mint minden, ez is csak türelem kérdése. Egykor bizonyára elkövetkeznek a történelem utáni idők. Ez nagyon békés korszak lesz, csak egy kicsit unalmas. De hát meg kell szokni a gondolatot, hogy nemzetközi helyzet nélkül is lehet élni. Feleki László