Ludas Magazin, 1969 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1969-01-01 / 1. szám

k­inek — jelen kis tör­ténetünk feltűnően szép hősnőjének — ré­gi álma volt, hogy férjül ve­gyen egy külföldi férfiút. Ezen vágyát nem kötötte túl súlyos feltételekhez. Álmai­nak lovagja lehetett kövér vagy sovány, öreg vagy fia­tal, szép vagy rút, nem bán­ta, hogy milyen színű a haja, vagy annak hiányában a fejbőre. Lényeg a külföldi állampolgárság — azzal a megkötéssel, hogy az illető or­szágában konvertibilis va­luta legyen forgalomban. Piriké e célból sokat tar­tózkodott a Pipacsban és egyéb éjszakai mulatókban, ahol leginkább tsz-főkönyve­­lők, magyar lányok és kon­vertibilis külföldiek tanyáz­nak. Gyakorta kötött isme­retségeket mindenféle náció­beliekkel. Azt a szót, hogy „szeretlek” és „lakás” szinte az összes világnyelveken tud­ta, nem kevésbé azt a mon­datot, melyben közölte, hogy ő tisztességes lány és köze­lebbi kapcsolatról csak a há­zasság után lehet beszélni. Ebből az is kiderül, hogy Pi­riké alapjában véve nem volt romlott, csak fel volt la­zítva. Sok-sok kísérlet és csa­lódás után végre rámosoly­­gott Pirikére is a szerencse, igazolva a régi mondást, hogy „türelem rózsát terem”, pontosabban törököt. Mert a szerencse egy török kereske­delmi utazó kissé ráncos, de nem visszataszító képében mosolygott Pirikére. A török — bizonyos Ali — rendkívül becsületes férfiú volt. Nem akarta első napon Pirikét elcsábítani. Tisztessé­gesen táncolt vele, majd ha­zakísérte és másnap este érte ment. Piriké persze nagy bajban volt, mert törökül nem tudta közölni feltételeit. A derék Ali pedig a törökön kívül csak oroszul tudott, de Piri erre sem volt felkészül­ve. Hála a sorsnak, egy is­merősük lefordította neki a kívánt mondatot. Ali nem le­pődött meg, sőt beleegyezően bólintott. Attól kezdve na­ponta együtt voltak. Ali két­szer is meghosszabbította a vízumát. Piri oroszul, Ali magyarul tanult és kezdték egymást megérteni. — Én téged vesz zsenya, és válunk el sohase, won­­derfool harisnya, Ali szereti, ocsiny... Piriké a hetedik menny­országban érezte magát. Ba­rátnői pukkadtak az irigy­ségtől, a mama varrta a sta­­fírungot és esténként közö­sen tanulták Törökország hegy- és vízrajzát, valamint szimpátiájuk jeléül tünte­tően nem nézték meg az Egri csillagokat. Ali egy szép napon eluta­zott és megígérte, hogy ha­marosan a házasságkötéshez szükséges papírokkal jelent­kezik. Idegtépő két hét telt el, amikor végre megérkezett Ali. Hozta a papírokat, és azt mondta: — Van nekem nagy meg­lepetés, te fogd­ nagyon örülsz... — Mondjad már! — kér­lelte Piri. — Majd az esküvés után. Ez lesz nekem nászajándék. Piri képzeletében máris megjelentek a csodálatos ke­leti kelmék, drága ékszerek, és vágyakozva szemlélte Ali hatalmas bőröndjeit. Végre elérkezett a nagy nap. Piri gyönyörű volt. Ali elegáns, és alig látszott több­nek ötvenévesnél. Néhány barátnő azzal vigasztalta magát, hogy bandzsa és roz­zant, Piriké viszont azzal, hogy világot fog látni és az sem lehetetlen, hogy odakint jelentkezik egy török millió­, más csemete ... Kimondták az igent, zúgott a nászinduló, majd amikor csend lett, Ali megszólalt: — Az én nagy meglepetés jön! Elintéztem a hatóságok, hogy az esküvés után neked nem kell jönni velem messze idegen. Én telepedek le a ti gyönyörű házatok, vagy ha­zátokban. Már kaptam mun­ka is egy nagy gyárban ... És elhatározásának ko­molyságát igazolandó, a döb­bent csendben magyar nó­tákat kezdett énekelni, ősz Ferenc

Next