Ludas Magazin, 1969 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1969-01-01 / 1. szám
kinek — jelen kis történetünk feltűnően szép hősnőjének — régi álma volt, hogy férjül vegyen egy külföldi férfiút. Ezen vágyát nem kötötte túl súlyos feltételekhez. Álmainak lovagja lehetett kövér vagy sovány, öreg vagy fiatal, szép vagy rút, nem bánta, hogy milyen színű a haja, vagy annak hiányában a fejbőre. Lényeg a külföldi állampolgárság — azzal a megkötéssel, hogy az illető országában konvertibilis valuta legyen forgalomban. Piriké e célból sokat tartózkodott a Pipacsban és egyéb éjszakai mulatókban, ahol leginkább tsz-főkönyvelők, magyar lányok és konvertibilis külföldiek tanyáznak. Gyakorta kötött ismeretségeket mindenféle nációbeliekkel. Azt a szót, hogy „szeretlek” és „lakás” szinte az összes világnyelveken tudta, nem kevésbé azt a mondatot, melyben közölte, hogy ő tisztességes lány és közelebbi kapcsolatról csak a házasság után lehet beszélni. Ebből az is kiderül, hogy Piriké alapjában véve nem volt romlott, csak fel volt lazítva. Sok-sok kísérlet és csalódás után végre rámosolygott Pirikére is a szerencse, igazolva a régi mondást, hogy „türelem rózsát terem”, pontosabban törököt. Mert a szerencse egy török kereskedelmi utazó kissé ráncos, de nem visszataszító képében mosolygott Pirikére. A török — bizonyos Ali — rendkívül becsületes férfiú volt. Nem akarta első napon Pirikét elcsábítani. Tisztességesen táncolt vele, majd hazakísérte és másnap este érte ment. Piriké persze nagy bajban volt, mert törökül nem tudta közölni feltételeit. A derék Ali pedig a törökön kívül csak oroszul tudott, de Piri erre sem volt felkészülve. Hála a sorsnak, egy ismerősük lefordította neki a kívánt mondatot. Ali nem lepődött meg, sőt beleegyezően bólintott. Attól kezdve naponta együtt voltak. Ali kétszer is meghosszabbította a vízumát. Piri oroszul, Ali magyarul tanult és kezdték egymást megérteni. — Én téged vesz zsenya, és válunk el sohase, wonderfool harisnya, Ali szereti, ocsiny... Piriké a hetedik mennyországban érezte magát. Barátnői pukkadtak az irigységtől, a mama varrta a stafírungot és esténként közösen tanulták Törökország hegy- és vízrajzát, valamint szimpátiájuk jeléül tüntetően nem nézték meg az Egri csillagokat. Ali egy szép napon elutazott és megígérte, hogy hamarosan a házasságkötéshez szükséges papírokkal jelentkezik. Idegtépő két hét telt el, amikor végre megérkezett Ali. Hozta a papírokat, és azt mondta: — Van nekem nagy meglepetés, te fogd nagyon örülsz... — Mondjad már! — kérlelte Piri. — Majd az esküvés után. Ez lesz nekem nászajándék. Piri képzeletében máris megjelentek a csodálatos keleti kelmék, drága ékszerek, és vágyakozva szemlélte Ali hatalmas bőröndjeit. Végre elérkezett a nagy nap. Piri gyönyörű volt. Ali elegáns, és alig látszott többnek ötvenévesnél. Néhány barátnő azzal vigasztalta magát, hogy bandzsa és rozzant, Piriké viszont azzal, hogy világot fog látni és az sem lehetetlen, hogy odakint jelentkezik egy török millió, más csemete ... Kimondták az igent, zúgott a nászinduló, majd amikor csend lett, Ali megszólalt: — Az én nagy meglepetés jön! Elintéztem a hatóságok, hogy az esküvés után neked nem kell jönni velem messze idegen. Én telepedek le a ti gyönyörű házatok, vagy hazátokban. Már kaptam munka is egy nagy gyárban ... És elhatározásának komolyságát igazolandó, a döbbent csendben magyar nótákat kezdett énekelni, ősz Ferenc