Ludas Magazin, 1975 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
jótündér megjelent Kerekes előtt: — Kérjél valamit és én teljesítem a kívánságodat! Kerekes gondolkozott egy kicsit, aztán így szólt: — ötven éves vagyok. Van autóm, lakásom, víkendházam és egy kis megtakarított pénzem... — Én nem azt kérdeztem, hogy mid van, hanem azt, hogy mit szeretnél... ! Tízéves koromban nagyon vágytam egy futballlabdára. Egy igazi futballlabdára. — Rendben van. Teljesítem a kívánságodat. — Egy pillanat! — kiáltott fel Kerekes. — Azt hiszem, félreértettél. Most már én is tudnék venni egy futballlabdát. Van pénzem elég. Én mást szeretnék ... — Nyögd már ki végre, hogy mit akarsz? — Azt a vágyat szeretném újra érezni, ahogyan tíz éves koromban vágyakoztam egy lasztira. Nem egészen értem, hogy mit akarsz tőlem —mondta zavartan a jótündér — Akkoriban nagyon szerettem volna egy labdát. Naponta többször is megnéztem a kirakatban, csak egy üveg választott el tőle, mégis messzebb volt, mint a Hold vagy a Mars. Álltam a kirakat előtt, bámultam a labdát és elképzeltem, milyen érzés lehet megfogni, megsimogatni, magamhoz ölelni. A szívem erősen dobogott, a szám kiszáradt, a kezem remegett a vágyakozástól. Az ujjaim is arra vágytak, hogy birtokba vegyék a labdát, érezzék a gömbölyűségét, hogy megérintsék, megtapogassák. A kezem automatikusan elindult a labda felé, és ha nem vigyázok, bezúzza a kirakatüveget. Éjszakánként a lasztiról álmodtam, egy zöld réten fociztam vele, de aztán gurulni kezdett a lejtőn, és én nem tudtam utolérni, pedig nagyon akartam. A távolság egyre nagyobb lett közöttünk... — Térjünk a tárgyra! — szakította félbe a jótündér és némi türelmetlenség volt a hangjában. — Konkretizáljuk végre, hogy mi a kívánságod? Szeretnél újra tíz éves lenni? Csak egy szavamba kerül... — Nem tudom, mihez kezdene a feleségem egy tízéves férjjel és mit szólna a huszonöt éves fiam ahhoz, hogy az apja tíz esztendős ... — Akkor hát mit akarsz? — Szeretnék egy futballlabdát ... — Mondtam már, hogy teljesítem ezt a kívánságodat. Azért vagyok jótündér, hogy teljesítsem az emberek kívánságait. Hány labdát akarsz? Egyet, kettőt? Esetleg tizenkettőt? — A labda nem érdekel. Huszonhét éves koromban fociztam utoljára. Mihez kezdenék egy futball-labdával manapság? Esténként úgy fáj a lábam, hogy lefekvés előtt masszíroznom kell a térdeimet. Én azt a türelmetlen mohóságot szeretném újra érezni, azt a vad és leküzdhetetlen éhséget, a tébolyhoz hasonlítható vágyat, amelyet akkor éreztem. Csodálatos érzés volt! Fájdalmas és boldogító. Beteggé tett, ugyanakkor élveztem is ezt a betegséget. Anyám aggódott értem, mert alig ettem, belém kellett diktálni az ételt. Talán még lázam is volt, hőemelkedésem bizonyosan a vágyakozástól, és orvost akartak hívatni hozzám, pedig nem voltam beteg, csak ébren is álmodtam és ettől kótyagos lettem. Nem vettem észre, ha szóltak hozzám, nem feleltem a kérdésekre, nappal is úgy mászkáltam, mint egy alvajáró ... A labdáról álmodoztam, a kirakatban látott csodálatos futball-labdáról ... — Agyő! — mondta a jótündér. — Veled nem lehet normálisan beszélni. Most elmegyek ... — Csak menj — mondta közönyösen Kerekes, aztán hozzátette: — Ha valamire szükséged van, fordulj bizalommal hozzám. Talán én teljesíteni tudom a kívánságaidat ... Mikes György