Ludas Matyi, 1867 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1867-05-05 / 5. szám
Eredeti levelek. VI. Thekintetes szőrkhesztjü úr! Lodas orasagud küldötte nekem az ojságába atthul aföstüs czigánytul egy izenet, s khérte thüllem egy kis ma cz est, khiiteleségemnek thartum szörkhesztjü árnak a thiszteletes példányért nem csak maczest, hanem bizonyos ojságukat is kiöldeni. Elmolta már a purim az ürüm napja, ki üvölte magát minden beesülethes khikheresztelkedett zsidó, mert vult egy grosszen bálja az izraelita ediletnek, hol ki tánczulta magát Hárili Smili is a lében Rákhelyével azon a csordáson : piros khüköricza szár, kapála tlan maradtál, meg azon a nótán : ej huj virágom, leszakasztam a nyáron, le is szakasztottam, de nem a virágot, hanem a nagyságos árén dás felesige ruhájának a slepjit. Meg is titulálta érthe reti sikermesiker /“mi zsidóidoszt jelenti, részeg lulond. Ezért elmehettem a bálba . . . Már láttám hogy semmi sem lesz abból, hogy a zsidót emancipáljanak, mert ott volt a bálba sok szép zsidó kisaszunka, egyik úgy szagultatta magát mintha lette volna csupa vanília, a másik pedig orkholonban firdötte meg, harmadik oly pumpásan illatozta mintha lette volna muskátli szegfő, és mégis a magyar gavallérosok nem ugráltattak meg üket, hanem árulták a petrezselem, mint a kufa.Végre egy indítványom volna a milhuságus főrendek és képviselő urakhoz, hogy ha a pápáról mondanak pápista, kálvinusn, kalomista, Lutherről luthrista, miért ne lehetnénk mi Ábrahámról — ábrahámisták ? Legközelebb ha összegyütt az országgyűlés — felhatalmazom szerkesztht urat, hogy indítványomat újságában kidrukkoltathassa. Tigriskörmök. A horvátok erősen követelik magoknak Fiumét, holott az Magyarországnak elválhatlan része már nevénél fogva is. Igazolja ezt azon történelmi adoma, hogy a hét vezérek egyike e szavakkal foglalá el a tengerparti várost: ez a város pedig leszen „fia m é,“ vagy alföldi szójárás szerint fiú in ó. Ergo Fiume a miénk. Egy bécsi német végrendeletében 1400 forintot hagyományozott Napóleon császárnak. Ha ez öszveget a sógor az osztrák státus adóság törlesztésére adta volna, akkor a négyezernyolczszáz millió adósságból Magyarországra az országgyűlés többsége által elfogadott közösügyi javaslat folytán kétezerháromszázötvenhétmilliónégyszáznyolczvankilenczezerháromszáz forintocska jutott volna csak. A kétfejű sas és a szentlélek. Az is furcsa összetalálkozása a véletlennek, hogy a volt policzia hivatalnak kapuja felett pompázó kétfejű sas, midőn egy éjjel elrepült, másnap reggel már a szent léleket ábrázoló galamb szállott a helyére. Nem tudjuk elénekelte-e a kétfejű sas, mielőtt elrepült a zsoltár eme szavait: „Jerz kedves vendég nálunk szállj, — Bűnünktől ne iszonyodjál.“ Azt hallani innen is, onnan is, hogy mióta Pulcz alias volt policzásbiztos a magyar minisztériumnál fungál, a budapesti s p i c zik (titkos fülelők) testületileg akarnak folyamodni a kormányhoz, hogy a hazának tett 19 évi hű szolgálatukért illőleg megjutalmaztassanak. A vidékről panaszkodnak hogy a tisztújítási manővereken némely képviselők Deák Ferencz nevét használják fel eszközül, hogy ezért érjenek. Ez igen természetes, mert azok a képviselők, kik ily elv monopóliumot űznek nagy hazánkfia köpönyege alatt, saját neveikkel és elveikkel, nem igen dicsekedhetnek ám. Valami félbolondnak abban telik paszsziója, hogy Ludas Matyi szerkesztőjéhez minden héten névtelen (anonym) levelekkel köszönt be. Irmodoráról ítélve a kutyapeczérnél magasabb rangban állhatott, bizonyosan kicseppent provisorius beamter! vagy hivatalát vesztett spiczi!..ki elkeseredésben nemcsak Ludas Matyit, hanem a „Magyar Újságot“ is elátkozza. A szegény ördög választ kér leveleire, de hát hova küldjük a feleletet? a lipótmezőn épülő országos tébolydosó számába? Úgy látszik, hogy bizonyos nagy urak kutyába se veszik a közvéleményt ? Íme Polcz úr az öszves hazai sajtó által egyhangúlag nyilvánított ellenszenv daczára csakugyan elfoglalta a pólczot magyar felelős minisztériumunk sajtóosztályában. De hát ki ezen Polcz ? a kedves Polcz ? e drága Polcz? ugye kiváncsi vagy reá vidéki becsületes atyámfia! Hát az a derék ur Bachsmerlingprottmannvorafka leghívebb szolgája, ki még csak nem rég bizonyos írónak, ki a Kossuth nevét kimerte száján bocsátani ezt mondá : „Glauben Sieb wir leben in einer Zeit, wo Kossuth der Herr ist“ (magyarul mondva „azt hiszi ön, abban az időben élünk, melyben Kosuth az ur ?) Soha sem hittük jobban drága Polcz úr! mint mostan és vigyázzon ön, nehogy a minisztériumban ott találja. Girgl kártyacsináló engedélyt nyert, vagy talán szabadságot vett magának kártyáira a magyar minisztérium arczképeit nyomatni, ilyetén képen. Veres disznó = Andrásy és Festetics. Tök disznó = Wenckheim és Eötvös. Zöld disznó . Lónyai és Horváth. Makk disznó , Mikó és Gorove. Mulatságos aztán látni és hallani, miképen diskurálgat a fiatalság játék közben, például : a kalabriászban „mért nem ütötted agyon Gorovét, hisz kezedben van a tökfilkó vagy a ferbliben „mi van az elsőnek?“ „Három király.“ „Nem jó, — nálam van három miniszter“ s azzal behúzza a kaszszát, vagy pedig a pikében, midőn igy kezd számolni a játékos: a blatt 5, — itt a minisztérium... annyi mint 19, és igy tovább. 35