Ludas Matyi, 1870 (4. évfolyam, 28. szám)
1870-07-10 / 28. szám
219 * 5. Gábor főangyalnak szárnyait megaranyoztam . . . . 14 frt 18 s. 6. Kajafás szolgálóját megmostam és arczát kipirositottam 5 frt 12 s. 7. Az eget kinyitottam, két csilaggal raegtoldoztam; a napot megaranyoztam, a holdat megtakarítottam . . . . . . 7 frt 14 s. 8. A purgatorium lángját felélesztettem s nehány elkárhozott lelket megjavítottam ... 6 frt 6 s. 9. Hasonlóul bántam a pokollal. Luczifernek dependentiát készítettem s uj körmöt festettem. 4 frt 10 s. 10. Heródes öltönyét újra beszegettem, két fogat adtam neki s parókáját kifodroztam . . 2 frt 25 s. 11. Ananius nadrágát megfoltoztam, mellényére két gombot tettem........................................2 frt 3 s. 12. Tóbiás fiának, ki Gábor főangyallal utazik, uj harisnyát festettem, s úti tarisznyájára szíjat tettem.......................2 frt 5 s. 13. Bálám szamarának füleit meghegyeztem s két első lábát megvasaltam..............................3 frt 75 s. 14. Sárának két fülbevalót csináltam .........................................2 frt 7 s. 15. Dávid parittyába uj követ illesztettem, Góliát fejét s jobb lábát hátrább helyeztem . 3 frt 1 s. 16. Sámson szamár álkapctájába uj fogakat illesztettem . ■. 1 frt 5 S. 17 Nőé bárkáját kireperáltam . 6 frt 2 s. 18. A tékozló fiúnak ingét megfoltoztam, s a sertéseket megmostam, válusokba pedig vizet festettem..............................3 frt 4 s. 19. A samaritai nő korsójának uj fület készítettem . . . 1 frt 5 s. Summa sumarum 78 frt 10 s. Tasquin Jakab. O-morayiczai örömhír. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy fölfedezzük, miszerint a mi szolgabiránk nem „hétszilvási Csivonyba Matyóha,nem szorul szóra: „almási Antunovics Mátyás és korántsem „járáskerülés ki csak akkor van a hivatalban, ha ott semmi dolog sincs, és azt igen jól teszi, mert úgy ért a szolgabirósághoz, mint „hajdú a harangöntéshez de azért ő az értelmiséghez tartozik ! — Deákpárti értelemben. — Mi csak örülni tudunk azon, hogy honvédtisztecskének van kinevezve, legalább reménységünk lehet, neki pedig kilátása, hogy nem sokára valamely közös ügyes hadtestbe át fogják tenni „örökös porkolábnak,, minthogy szívós „lábrikáján“ kívül úgy sem találunk benne más hasznavehető tulajdont. —Lám! ami„Hodzsághon“ el nem kelt, az elkel a, minisztériumnál. — Csakugyan igaz ama közmondás: „minden zsák megtalálja a maga foltját.“ — így találta meg a honvédség is a magáét. Kérjük Ludas Matyit szíveskedjék e sorok közzé tétele által Örömünk hevét lehűlni. Kelt Omoroviczán, jul. 8 kán 1810. Még több közbirtokos. A tótfalusi bíró nótája. Tótfalusi biróra Rá kelepett a gólya Hejh hajh kimondta: Hogy mennyit húz naponta. 181 [ Ki irja, ha nem elég — . Az adót sokfélekép, Hejh hajh de drága . . . Mór van az udvarába. Biró uram oly álnok Különbet se találok Hejh, hajh le vele . . . Csak a falu nyer vele. , Biró uram tót Péter ! Hagyjon már fel az egyszer Hejh mert arra jut . . . A Matyiba kiírjuk. Egy tótfalusi kurucz. h. !