Ludas Matyi, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-10-15 / 42. szám

Nevezetes vendég érkezett egy klastromba, a barátok iparkodtak is szivesen látni,­­ fel­erítettek a nagy refectoriumba pompásan, a szakács is ipar­kodott megmutatni,hogy mivel élnek a barátok. Az asztal közepére fel volt téve egy pompás antik bil­­likom. Szemébe tűnt ez a vendégnek, és kérdé: mire való ? a gvardián felel, hogy a régi barátok ebből szokták inni a poculum charitatist. Hiszen lehet ez vagy négy t­cés! mondja a vendég. — De bizony öt — válaszol a gvardián. — Hát van-e még, a ki kuigya? — Nincs bizony — mondja a gvardián — azaz, hogy........talán még volna egy, ’s ezzel int egy terjedelmes poczaku páternek, hogy próbálja meg. Az eleinte szabódott, később azonban engedel­met kért, hogy távozhassák. Egyszer csak jön ám be a poczakos páter, ’s az öt itczés billikomat színig­ töltvén, a vendégre kö-0 7 O szötiti, ’s issza ki a köröm próbáig’. Mindnyájan gratuláltak a páternek. A vendég azonban kérdé, hogy hát az elébb miért nem merte kiinni. — Féltem, hogy nem megy — válaszol a páter, s elébb megpróbáltam. — Hogy — hogy ? — Hát úgy, hogy elébb oda künn egy öt­­tezes fazék bort meg ittam egy hajtóba. Ez volt a próba. Singuláris genitivus. Miután három álló évig működött tiszteletes H. uram mint academicus rectora v­i­i iskolában, ősi szokás szerint fai, és haj rángatások közt megtanította a falusi gyermekeket arra is, hogy a singuláris genitivusa mutat­ja meg minden latin szónok azt, hogy melyik declinálió­­hoz tartozik — pályáját tovább futandó ekkép kezdett búcsúzni kedves tanítványától. — No kedves fiaim! már én közületek igen rövid idő múlva elmegyek. . . — Tudom, tudom, hogy elmegy tiszteletes rektram — vágott a búcsú­beszédbe egy kis peckes fiú a padsorokból. — Hát honnan tudod kedves fiam ? — kérdő a föl­­szólamlót a rector. — — Biz én kérem alázatosan a . . .. singuláris geniti­­vusáról tudom — jön az együgyű gyermeki válasz. — 335 Extraction. Szűcs Imre úr, a híres kecskeméti tenyeres talpas gyengerális, azaz pardon! főkapitány úr folyó évi október hó 3-án jókedvében a somfa tuskóra es­küdött, hogy Pesten csipett madarát Hajagos János uram koponyáját*) szabadon ereszti, mely­re mindanyian iszunk egyet, miután, a nevezett már kikapta a sajtó bíróságtól az — obsitot. — Csak azért is N­­a­j­a g­o­s. Ludas Matyi eredeti társürgényei. Debreczen, oct. 11. d. e. 3/412. Csokonai Vitéz Mi­hály emlékszobrának leleplezése fényesen sikerült. A lepel egyszerre hullott le, a kötél pedig nem akadt a nya­kába, mint József nádornak. Debreczen, oct. 11 d. u. 4 óra. A diszlakomán a főispán a királyért ivott. Ludas Matyi szinte a királyt köszöntötte fel. Persze a költő király Petőfi Sándor ■ szellemét. Borsszem Jankó emlékkönyvébe: Khüllő Schimselil Lipóth, Léhele Ászele thokmány Majd Jákháb az Izsákh és nyomorult Scophold. gerillain­zatzióhoz Levelezési lapok: I. T. Csernátony Lajos urnak az „Ellen­­ő­r„-ben: Minket ne tessék ám a germanizátorok közzé számlálni, mi a m­a­gy­a­r i­z­m­u­s­om apostolai vagyunk, in Namen des „Erstenungarischenfeinsteschweitzsrdoppoltospielkartenfabriksaktlengesoilschaft11 der Präses. I­. T. Z­­árnál Vilmos ukrnak az állat­inté­zetben. Ama hosszú replica alá, mit a múltkor a „Pesti Napló“-ban méltóztatott közzé tenni, már csak’oda tehette volna nekem a doktor úr a mediczinás üvegeiben használt hivatalos czimet így: ErsteungarischepharmacentischeundíechnischchemischecentralanstaltinPest, *) Rakits Aladár úr. S z e r k:

Next