Ludas Matyi, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-05 / 19. szám
VI. ÉVFOLYAM. Megjelenik milyén vasárnap. Ara félévre 3, egész évre tfrt. Az előfizetési pénz a jil ADÓHIVATALBA Pest május 5. ,r Szerkesztői iroda: Városháztér 6. sz. ide küldendő mindenféle városháztér 6. sz. ^ tisztöiuipeiuäiiy j&i( PsZ.szin. Egyes példány ára helyben iökr. kézirat, mely »LUDAS MATYINAK« var szánva. alá küldendő. Czenkné históriája vagy a menyből jött levél. Küldte Ludas Matyinak (tábor angyal. (Folytatás.) Mig a komédiát néztem Bizony észre se vettem, Hogy néhai Ádám apánk Ott könyököl mellettem. Héj, hallod-e, ez az öreg Az igazi nagy magyar, Van ám attila-dolmánya Hogy olyant senki se varr. Ez mindjárt az eset után Uj módira szabatott. Mózes legalább azt mondja, De ő sem volt akkor ott. Ott könyökölt, mert köpködni A menynek palotáját Nem illik, tehát itt szívta Derék tajték-pipáját. A mint szivta, ősz bajuszán Kospallagi gőzölgött, S a sűrűben meghabzott füst Szakállára hömpölygő ti Ott tűnődött, zsémbelődött — Jól értettem — magába, Azon, hogy a maiaknak Oly vékony karja s lába. „Hiszen, csak nézze az ember, Egy lent álló ficzkóra Mutatván, — hogy ülne már ez Egy jó szilaj csikóra ? Csak egy becsületes, izmos Lelket köztük nem látok ; Uram! de megfogta őket, de meglógta az átok. Ott káromkodik vagy kettő, Hogy nem extradérozzák. Gránátorosok volnának, De biz azt csak majmolják. Az egyiket Ábel fijam Bojtárjának, amazt meg.“ Kain fiam ostornak Sem fogadta volna meg. “ Még vége sem volt az öreg Ilyen tűnődésének, Mikor egy nagy lárma megint Dolgot adott fülének. Mert Grenkné ott a kapuban Olyan perlést indita.