Ludas Matyi, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-07-21 / 28. szám
Vannak még segítő kezek! (Sulyok Dezső Szabadságpártja egy csomó kisgazdapárti képviselő segítségével összehivatta a nemzetgyűlést.) Sulyok: Nem bírjuk ezt a lábát mi harmincan. Hozzon ide még harminc eret embert a jobboldalról.______________________ Ihajtárom, tillárom, WV.Hetek óta azt látom, C Disznóhúson,S/ Tejszínhabon Hogyan él egy Kávéháziés meglát- Hej, utánam kiáltott, A tányérján Krémestorfca S borjuszelet, kirántott/” Megkérdeztem csöndesen/ Hogy csinálod, öregeim/ Miből élsz te j-e/”— Dy remekül, . J nem érti a tente sem.' Az* feleli kedvesen: Dollárral üzérkedem! Esteneked Egyiolicsikát Kölcsön adok szívesen. * Betettem a lajbiba, S ekkor 6b, uramDa,/ Zűrzavar a Kávéházban S megjelent a razziáig.' Nem volt, csak egy A barátom elszaladt, Eliszkoltak A .vendégek, S én voltam, ki . jf* . ,'reáM Dolláromat elvették, Egy nagy zsákba betették, ' 8 i'remélyeme*[ * ' Sötét tömlőéjjl Legmélyére vetettek. Ihajlárom, tillárom^ Pengetem a gitárom, Egyszer volt az, Hol nem volt az, S megint nincsen A PALATÍNUSON . — Mondd papa, a nénit azért szerződtették, mert elromlott a hullámgép? Keserű vicc — Ebből vegyen be egy kávéskanállal minden étkezés után. — Hála Isten! Már féltem, hogy naponta kell szednem. Hú, hová TEMESSÜNK? Abból az alkalomból, hogy a mi Kovács Imrénknek, aki olyan szépen megvédte a népbíróságon Szombathelyi vezérezredest, a voronyezsi tömegtemetésrendezőt, nincs velünk együtt hászem más gondja, mint hogy hová hantoljuk el a kitűnő, ámbár hibáztatható, kiváló, de mégis Szabó Dezsőt, kérdést intéztem saját magamhoz. A Gellérthegyen legyem.ha sír, vagy nem, utóvégre ez, nem olyan egyszerű dolog, mint teszem fel az, hogy holnap mit eszünk ebédre ... Nos, tehát az a véleményem, hogy a mi nagy írónkat ott kell hagyni, ahol fekszik, viszont a Gellérthegyet át kell hozni és kegyelettel rátenni azokra a mondataira, amelyekben a speciális magyar fasizmust dicsőíti. Hogy el legyen temetve ... A továbbiakban: itt van például az én Kodolányi barátom, Sinkával és Féja Gézával. Semmiesetre sem szabad őket a demokrácia mellé temetni, még ha kifejezetten akarnák is, hogy előbb tegyék sírba a demokráciát ... Gellérthegy porainkra! Bodó Béla volt sírás, író, Titarandesfi és felismett keresi) börzsönyi és mátrzhizi s Irhelytulajdonos. Vissza as egész Irja: Gergely Miklós© — Tyű — mondta Szent Péter megdöbbenve, ahogy végignézett a romokon és a hullahegyieken. — Ez így nem jó. Valahol elhibáztuk a dolgot. Tyű — mondta mégegyszer és megsimogatta a szakállát. Aztán hirtelen felcsillant a szeme. Remek ötlete támadt.— Csavart egyet az időgépen. Negyvenöt — motyogta. — Na még. Negyvennégy — mondta és megborzongott. — Negyvenhárom, negyven, harminckilenc Még egyet-kettőt csavart, aztán megállt. Szétnézett. Választások voltak éppen Németországban. Helyeslően bólintott. — Na, most majd jobban fogunk vigyázni — mondta. — Nem értem, Hermann— mondta Hitler Adolf. — Nem értem. A szavazatok két százaléka ... — Nem baj — mondta Göring dacosan. — Németország el fog pusztulni nélkülünk. Hitler keserűen bólintott. — Ügy kell a marháknak — mondta. A választási vereség súlyos következményekkel járt A legmegbízhatóbb elemek, a szabadult rablógyilkosok is kezdték otthagyogatni a pártot — Hm — mondta egy esős őszi napon Hitler. — Ez így nem megy. Valamit tenni kéne. — Jin már tettem —*• mondta büszkén Göring. — Holnap, állásba megyek. Könyvelő leszek a Cahen és társa malaganagykereskedésben. — Egy zsidónál — hökkent meg Hitler. — Az is csak ember, ha szigorúan vesszük — mondta pirulva Göring. — Az Unter den Lindenen egy pár sétált karonfogva - Igazán, sose szoktam utcán ismerkedni — mondta a nő. — De tudja, magában van valami. — Igen — mondta a férfi, akinek Ghaplin-bajusza volt és büszke volt rá, mert az egyetlen ilyen bajusz volt Németországban. — Micsoda maga tulajdonképpen? Szobafestő vállalatom van — mondta büszkén a férfi és megpödörte a bajuszát. — Hat segéddel dolgozom. Hat embernek parancsolok. Én adok nekik kenyeret. — Kis boldog? Tudja Eten. Valami azért hiányzik ... A nő megszorította a kezét. Úgy érezte, hogy megérti.© 1946. július. Berliniben olvadt az aszfalt a hőségtől. Hitler a homlokát törülgette. — Pft — mondta. — Nem lehet ezt kibírni. És hogy bömbölnek ezek a gyerekek, rémes! Akkor már négy gyerekük volt. — Hát igen — mondta a felesége. —■ Azt hiszem, Adolf, itt az ideje, hogy nagyobb lakásba menjünk, öt szoba már kevés. — Igen — mondta szórakozottan Hitler és kinézett az ablakon. Egy kicsit keserű lett a szája ide. Lent a forró aszfalton jóltáplált, elégedett berliniek sétáltak elegánsan, tele volt a vitág sörszaggal és kacagással. Unalmas volt. Hitler felsóhajtott: — Szomorú dolog ez! Ha akkor meg nem bukom a választáson, hol tarthatnánk ma már én is, meg Németország is ... Adópengő: Temetni jöttem Pengőt, nem dicsérni. Pengő: Csak ne szavalj! Először is még nem haltam meg egészen, másodszor pedig te is nemsokára ide jutsz.. .