Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-11-05 / 44. szám
8 Fegyvergyárosok ---------------—- - ---------------- Rettenetes kérem! összesen negyvenötéves vagyok és már a harmadik békésiem at UjaM. bolhátxyas t&HiejQvvinkadÁi a f&váKM&aK ! Ludas Matyi ptatikatársa beszámol a verekedés előzményeiről iMiiket it huipp&po ztak / Tegnap délután újabb botrányos tömegverekedés színhelye volt a Kulcscsont-tér. Munkatársunknak abban a ritka szerencsében volt része, hogy mindvégig jelen volt, sőt egy pár pofont is kapott, amiről néhány jól sikerült fényképi elvételt is készített. A tömegverekedés úgy kezdődött, hogy Borjú Ambrus nyugalmazott foglalkozásnélküli újságot olvasott a Kulcscsont-tér egyik szögletében és közben rosszallóan csóválta a fejét: — Szörnyű! — mondta hangosan. — Már megint tömegverekedés volt! Az emberek minden semmiségen összeverekednek! — Undorító — kapcsolódott bele hátulról Csimpolya feedern főszardiniakeretező — ilyenek az emberek, minden semmiségért összeverekednek. — Szégyenletes — sóhajtott Borjú — de micsoda szemtelenség az, hátulról beleolvasni az én újságomba? Kivájjam a szemedet? — Az anyád — jegyezte meg Csimpolya — talán én a tiédet? Ekkor Borjú hasbarúgta Csimpolyát, Csimpolya pedig Borjút. — Egy-egy — mondta Borjú és éppen a kezét akarta nyújtani búcsúzóul Csimpolyának, amikor hozzájuk lépett Vargánya Balambér tartalékos hegedülökcsiszoló és rájuk förmedt: — Nem szégyelik magukat, kulturemberek léttükre az utcán verekedni? És két-két pofont kent le mindkettőjüknek. Amikor mindhárman a földön hemperegtek, öt eddig meg nem állapított személyazonosságú egyén lépett oda, hogy megakadályozza a tömegverekedést és addig rugdalták a földön verekedőket, amíg őket is el nem kezdték rugdalni hátulról a nők, akiknek gyenge idegei nem bírták el a verekedés látványát. Egyikük revolvert rántott elő és ijesztésül Csimpolya balszívébe lőtt. Mi ekkor kaptuk az első pofont, a másodikat csak rögtön utána. Természetesen nem hagyhattuk, hogy a verekedés elfajuljon, ezért a hozzánk legközelebb álló két embert egyszerűen hasbarúgtuk, hogy észretérjenek, de csodálatosképpen nem hajlottak a jó szóra. Csak késő este sikerült jobb belátásra bírni a verekedőket egy járókelőnek, aki a következő békítő szónoklatot intézte a tömeghez: — Ha kultúrembereknek tartják magukat, akkor hagyják abba a verekedést, mert öt perc múlva bezárják a kapukat és akkor kapupénzt kell fizetni! A verekedés két perc alatt végetért. Ennyi idő kellett ugyanis hozzá, hogy még gyorsan félholtra verjék a fentemlített járókelőt. (g. m.) Külvárosi srác Hol születtél fiacskám? Én nem születtem, nekem mostohamamám Kovács Imre új pártja Kovács Imre, az ismert Paraszt-, Balogh-, Kisgazda-, Pfeiffer-, stb. párti politikus hír szerint új pártot alapít A kiváló államférfiúnak ugyanis az utóbbi időkben történt sűrű ki- és belépései következtében súlyos viszértágulása támadt, amelyen sem a gyakran megismételt kooperációs kísérletek, sem pedig a trarrsínTick rom carrftottol Kovács Imre ezúttal megpróbál önállóan a saját viszeres lábaira állni Az általa alapított új párt neve: Független, magyar, nemkommunista, parasztszármazású úriemberek evangélikus férfitábora. Azok, akik az új párt célkitűzéseivel egyetértenek, minél előbb jelentkezzenek a párt vezetőjénél, hogy ezeket a célkitűzéseket ő is megismerhesse. — Mit szól hozzá, havonta egy kiló streptomycint hozunk be Amerikából. — Ugyan hagyja, beszélni se szeretek róla— Nem örül neki? — Dehogy nem. De nem tudom kimondani. Pálinkát fősnek a busából ifaitatolt» ..uUttit, Tyű, a minden«, ennek jó búzatermése lehetett! Taszajtó Nagy Gergely esete a gabonapálinkával — Mit búsulsz már megint, te Gergely? — Hadd el, te Péter, csempész lett belőlem- Az úgy volt hogy odajön hozzám ’a hétert az Andris. — Tudod-e te Gergely, hogy a százholdas Hájas Ambrus pálinkát főzetett a fél gabonaterméséből, oszt most ki akarja csempészni? — Most már, hogy mondod, tudom. — Oszt nem teszel semmit? — Dehogynem. Majd segítek neki. Az üzlet, üzlet. Meg se vártam, hogy az Andris kiköpjön, mentem egyenest Hájashoz. — Mi van a pálinkával? — kérdeztem. — Bolond kend, Gergely — sápadt es Hájas.— Nincs nekem semmiféle pálinkám— Hát ez a sok hordó itt? — Ezekbe vizet rezerváltam, ha még tovább tartana az aszály. — Jó büdös víz — szagoltam meg■ — Jobb a semminél. — Ne bolondozzon már Ambrus — súgtam a fülébe. — Nem rossz végből kérdem én. Botot akarok én magával csinálni hallja, mert tudja meg, hogy én okleveles csempész vagyok. •— Észnél legyen Kend Gergely — hökkent még. — Okleveles csempész nincs is. — Nincs hát, mert én vagyok az egyetlen, így bánok én el a határőrökkel — mondtam és hasbavágtam Ambrust, hogy összecsuklott — De ez még semmi, mert a múltkor egy meg akart állítani, annak meg csak így csináltam . — mondtam és sípcsonton rúgtam, hogy behengereldett az asztal alá. — Lehet a dologba valami — nyögte Ambrus az asztal alól •— Tudtam én, hogy van magának esze — mondtam —, ha nem is a jóféléből. Jöjjön, rakjuk fel a hordókat a szekérre, oszt indítsunk, mert reggel lesz. Egy óra alatt megvolt a rakodás, akkor felültünk a bakra. A patakig nem történt semmi, hacsak az nem, hogy az öreg Hájas egyre dicsért, hogy ilyen betyár ügyes csempészt még nem is látott, hanem ott aztán szépen befordítottam az egész rakományt a kiszáradt patakmederbe s megbillentettem a kalapomat. — Hová, Gergely? — jajgatott Hájas. — Megyek, hívom a falut, hogy hozzanak szűkét, ibriket, miegymást, mert csudát tett az Úristen a patakkal. Sose féljen, a tíz percentért majd eljövök holnap. — Ezt tette velem kend, nyomorult gazember! — hörögte Hájas-Hanem ezt már nem hagyhattam szó nélkül. — Ezt nem vártam volna, hogy így beszéljen velem, Ambrus, nem ezt érdemeltem én magától! Tudja meg, hogy másnak húsz percentért nem csináltam volna ezt meg ...