Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1947-11-11 / 45. szám
Schlachta Abigél ^ Odakint lefut a nyílt utca során Táncolni, dalolni se szegyel... pilariírvé — Szent Isten, micsoda kalap! — Na ja, nincs lakásom, és fedél alatt akarok lenni. (Sie und Er) Példázat arról, hogy miért nem sikerül a sok rendelet ellenére se letörni a drágaságot? Kredenc Jenő bemegy a drogériába és dühösen rátámad a drogistára: — Maga becsapott engem. A poloskaírtószer, amit olyan nagyszerűnek mondott, nem ér semmit. A drogista felhördül: — Mi, hogy az én poloskaírtószerem nem ér semmit? Ez rágalom. Az én szerem elsőrangú. Ilyen poloskairtó nincs az egész világon. Biztosan a maga poloskái rosszak , falusi kislány pesten — Te, nézd azt a tyúkot! Az még életében nem ült taxiban. — Mert vidéki? — Nem. Mert eddig egy államtitkár volt a barátja. H Operett egy felvonásban ! Tojás (fel és alá sétál izgatottan, nézegeti az óráját): Vájjon hol késik az a csapodár Krumpli Ella? Azt mondták, hogy itt lesz de nem jön a hűtlen, pedig milyen szép rakottkrumpli lenne belőlünk. (Tánc.) Gimbelem, gumbolám. , Légy enyém, burgonyám, míg A félelemre nincs okod, Úgyis elrejtlek, jól tudod! (Próza.) Nem jön abüdös, pedig milyen szélien énekelek. Liszt: Maga mondja valakire, hogy büdös? Szagolja meg magát! Tojás (előkelően): Először is nincs orrom hálistennek, másodszor pedig ne a szagomat nézze, hanem az áramat. Különben is, ha sokat ugrál, majd én is eltűnök! Liszt: Mit vág fel? Én már régen el vagyok tűnve! Gyufáné (jön sikoltozva): Segítség, eltűnt az uram! Citrom (savanyúan): Nézze, Tojás úr, nem akarom önt féltékennyé tenni, de nekem gyanús ez az eltűnés! Nem volt ennek a gyufának valami paklija a krumplival? Tojás (megdöbbenve): Hah! Ez nincs kizárva! Úgyis olyan lobbanékony volt mindig! Fogyasztó (jön bátortalanul): Szabad nekem is bejönni? Citrom: Hű, de szemtelen! Liszt (megvetően): Hagyja, csak jöjjön nyugodtan, mi gerinces élelmiszerek vagyunk, minket nem lehet megvásárolni! (Tánc és ének) Ig. Én vagyok a liszt, A szép barna liszt. Üzenem a fogyasztónak: Orrodra csipiszt! Krumpli (hangja a pult alól): Ne csináljatok ilyen zrít gyerekek, mert észrevesz a fogyasztó! Tojás (zokogva): Jöjj elő, te céda! Citrom (savanyúan): Na, mit mondtam? Ott van a gyufa is! Ki tudja miket csináltak ott ,a pult alatt! Krumpli: De Tojikám, esküszöm, hogy nem volt köztünk semmi, csak egy láda szappan! Tojás: Akkor tiszta vagy! Jöjj elő! Krumpli: Egy frászt! Gyere te ide a pult alá! Tudod, hogy a boldogsághoz elég egy kis zug! Feketézők kara: Nekünk mondja? (A függöny lemegy, az árak felmennek.) Egy pfeifferista vendéglőben — Mit lehet kapni? — Már csak Gulyás van. Darvas Szilárd: Még egy emigráns Mint ismeretes, a rendőrség elfogta Hekus Döncit, az áruházi gyilkost, egyidejűleg Pfeiffer Zoltán, a Független Demokrata Pár fasisztamentő vezére külföldre szökött. Ebből is kitűnik, hogy demokráciánkban a politikai bűncselekményeket büntetik szigorúbban. Az üggyel kapcsolatban a „Daily Links“ című amerikai sajtóorgánum szerkesztője megbízta Mr. John Hadovát, a lap fürge riporterét, hogy szokott tárgyilagosságával kommentálja a legújabb magyar eseményeket• Mr. Hadova készséggel eleget tett a megbízatásnak, de aznap este túl sok wiskyt ivott és a cikk a szokottnál is jobban sikerült■ íme: „Magyarországon újabb áldozata van az ellenzéki politikusok ellen indított hajszának. A koncentrált támadás ezúttal Hekus Ödön, a Független Demokrata Párt vezére ellen irányult, aki mint ismeretes, a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával a Párisi Nagyáruház listáján jött be a magyar képviselőházba. Akiről Hekus Döncinek, ennek a meg nem alkuvó magyar politikusnak, Sulyok Dezső szellemi örökösének gerinces múltját ismerik, egy pillanatra sem kételkedhetnek abban, miről is van voltaképen szó. Mr. Hekus, a magyar demokrácia egyik legfenköltebb alakja, kiváló közgazdász és példás családapa. Természetesen nem várta meg, míg mentelmi jogát felfüggesztik, hanem családjával együtt elhagyta hazáját- Puritánságára mi sem jellemzőbb, minthogy mindössze egy véres ballonkabátot hozott magával. A koholt vádirat szerint Hekus Döncinek kapcsolatai lettek volna Pfeiffer Zoltánnal, a Párisi Nagyáruház rövidáru osztályának vezetőjével, aki több kéjgyilkosságot követett el titokban , így eljárás folyik ellene adóeltitkolás miatt. Hekus Dönci azóta, már Ausztria amerikai zónájában tartózkodik s rövidesen áthajózik hozzánk, hogy Nagy Ferenc, Eckhardt Tibor, Jékzely László és Al Capone mellett egyik szószólója legyen az igazi demokráciának.“ A bizonytalanság és Robi, a Hullám napi vendége csapja a szelet a habok pesti nimfájának. — Vera, ez nem mehet így tovább! Tisztán akarok látni, tudnom kell, hajlandó-e feleségül jönni hozzám, igen, vagy nem? — Magához? Hahaha! Soha! Robi föllélegzik: — Hála isten, akkor nyugodtan udvarolhatok magának. A figyelmes borbély Vágyálom 2. — Anyukám, néztem neked két gyönyörű lábat a Belvárosban. A legszörnyűbb szatírkaland Írta: Gergely Miklós 1 A lapok mindennap hoznak valami hajmeresztően jóízű szatirhistóriát, de amit Hidrogén Alfonz,né mesélt tegnap este, az a maga különösségében egészen páratlan. Elmondom a történetet a szatiroktól kissé már elfásult hölgyolvasóknak, hadd villanyozódjanak fel egy kicsit. Hidrogénné, amint elmesélte, vasárnap Bubuska Kelemeneknél volt vendégségben. Nem időzött sokáig, tizenkét óra nyolc perc volt és Hidrogénné nekivágott egyedül a sötét Gázszag-utcának.-Alig tett tíz lépést, észrevette, hogy egy férfi követi. Lopva rápillantott, nem lehetett kétség. A férfinak húsos, kifordult szája volt és bizonyos mohóság tükröződött a tekintetében. — Szatír! — suttogta halálra várt arccal Hidrogénné és már látta magát négyfelé darabolva, mert ismerte a szatírok ízlését, régi újságolvasó volt. Ekkor meghallotta a szatír hangját. Méltó volt a külsejéhez, igazi szatírhang volt, buja és elvetemült. Lassan, megelégedetten, szinte szótagolva dörmögte, tisztán és érthetően." — Újabb kéjgyilkosság! 5. Hidrogénné idegei felmondták a szolgálatot. Vieletrázóan felsikoltott, nekiesett a szatírnak és rettentően felpofozta. A szatír az első pofonnál nagy szemeket merevztett, de a másodiknál elkezdett ő is velőtrázóan üvölteni: — Megbolondult a nagysága? Mit akar tőlem? — Még magának jár a szája, undok szatír! — fuldokolta Hidrogénné.— Meg akart gyilkolni! — Maga bolond, nagysága — nyugtatta meg a szatír — Egy pár Világom maradt délutánról, azokat akartam eladni, azért kiabáltam a címeket...