Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-11-26 / 47. szám

a te havad Cruill Ismeretes, hogy néme­lyik banditának teljesen semmitmondó, lapos neve van. Szabó Károlynak, vagy Kovács Istvánnak hívják. A napisajtó az ilyen neveket alig tudja használni- Kérdjük, mit mond egy ilyen cím: „El­fogták Fehér Pált“? Semmit Ellenben: „Meg­szökött Hekus Dönci!“ — ez már döfi! Egyszóval neveket kiéll adni a bűnöző gyerme­­k­eknek, zaftos, zsíros gengszter­neveket. Újságjainknak ezennel fölajánlunk néhány ne­vet. Használják őket Majré Csuh, S­zeksz Ri­­chárd, Balhé Pista, Mázsa Muki, Szajré Böske, Va­gány Vili, Hóhem Gazsi. Bandita szívszerelmé­nek a következő neveket bocsájtjuk a magyar új­ságírás számára: Mocsár Maca, Láp Lo­la, Rom Lotti, Bár Bar­bara, Erzé Kiki. Ha rendőri riportereink jól gazdálkodnak a felso­rolt nevekkel, akkor nem kell aggódni a magyar újságírás hagyományos színvonaláért. Minden külön értesítés helyett — Mit szólsz? A Sta­­nick­ Jenő megnősül. — Hallottam róla. Na és milyen a menyasszo­nya? — Nagyon törékeny nő. — Törékeny? Hiszen úgy tudom, egy nagy debe­la. — Na igen, de ma­ összetöri magát a férfia­kért. — És csinos legalább? — Csinos? Ebbe a nőbe már csak hányni jár a lélek. — Tulajdonképpen hogy kezdődött a dolog közöt­tük? — Jenőben olthatatlan vonzalom támadt a nő iránt. — Hagyjuk a mellék­körülményeket■ Mije van a nőnek? Készpénze? Ingatlana? — Szerencséje. Talált egy ilyen hülyét, aki el­veszi. A ^e9'3aeáhd^»5ríl|f,'' Ártott^ dC \\09yan gyárthatunk rámhírtS Q ^0 MÁ­ rcta 4^, a magyar állapotokból W L4SSÖ .VI. Újjáépítési Állami sorsjáték FfiHYErEMfNY forint Nyeremények: 25.000, 2x 10.000, 2x5000, 6x2500, 0x­2000, 14x1000 ,­stb., összesen 23.850 nyeremény 500.000 Ft értékben. Sorsjegy ára: Egész: 5.0 Ft. Fél: 2.50 Ft. Húzás Budapesten, 1947 december 5-én, dél­ 12 óra­kor, a Székesfővárosi Pénz­ügyigazgatóságnál, Bpest, V., Szalay-u. 10—14. Alag­sor 7. szám.­­ A húzást a rádió is köz­vetíti. Sorsjegyek kaphatók: A Székesfővárosi Pénz­ügyigazgatóságnál (Bpest, V., Szalay-u. 10—14. fél­emelet l.), minden dohány­árusnál, azonkívül egyes pénzintézeteknél. — A pénz előzetes beküldése esetén a pénzügyigazgatóság a sors­jegyeket portamentesen küldi meg. Házasság és divat — Hogy lehet az, hogy a feleséged mindig olyan elegáns, te pedig örökké kopott vagy? — Hja kérlek, a feleségem a divatlap szerint öltözködik, én meg az adóív szerint. Szórakozott tudós Piccard professzor: Te jó Isten! Rossz gömbbe szálltam! Hiszen én a sztratoszférába akar­tam menni... Leánygimnázium — Mondja meg nekünk Kovács Piroska, csinált Páris, miután megszöktette Helénát? — De tanár úr... hogy lehet ilyet kérdezni? mit Szerény né Kredenc Jenő Így ömleng szive hölgyének: — Etelkám, én kész volnék magáért meghalni. — Azt éppen nem kívánom, — mondja a nő nekem elég az is, ha csak megbetegszik. Egy fanyarédes őszi délután meg­ismerkedtem Bu­buska Mancikával és rögtön olthatat­­lan szerelemre lob­bantam iránta, ami nem is csoda, mert olyan volt az a lány, mintha egy divatlapból vágták volna ki, pedig csak egy varrodá­ból vágták ki. Akkor 1944-et ír­tak, akiknek még volt kedvük Imit. 2. Megbeszéltük, hogy másnap délután négykor találkozunk a Margithíd k­ö­zepén, a szigeti villamosmegállónál. Mert az embernek nincs fantáziája, nem is álmodtam aznap délután négy órakor, hogy a Margithídnak más­nap délután négy órakor már nem lesz közepe. Addig ugyanis mindig volt, és az ember hajlandó összeté­veszteni a valószí­nűtlent a lehetet­lennel 3. Ne hívjanak Gu­­gyerák Manónak, ha nem fájt a szí­vem Bubuska Man­cika után, de ez nem segített sem­mit. Bubuska Man­cika visszavonha­tatlanul a múlté volt. Ki tudja ki­vel csókolódzik most? Talán ő maga se tudja. 4. Önök, akik isme­rik Gugyerák Ma­nót, elképzelhetik ezek után, hogy mi­lyen érzésekkel mentem el a Mar­­githíd megnyitá­sára. A híd köze­pére érve megro­hantak az emlékek, behunytam a sze­memet és a korlát­nak dőltem. A könnyeim csende­sen folytak, és ak­kor hirtelen halk, csilingelő hangocs­ka szólított a ne­vemen. ..Gugyerák Manó“ — hallottam — és mikor ki­nyitottam a szeme­met, felsikoltottam a megdöbbenéstől. Bubuska Mancika állt előttem. — Milyen türel­mes maga, Manó —­ mondta és éde­sen mosolygott. — Azóta vár rám? Ugye nem harag­szik, hogy elkéstem egy kicsit ? ... új MargitÁíd kórpape. Irta: Gergely Miklós Zsuzsanna és a vének tekintettel a férfihiányra

Next