Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-12-03 / 48. szám

KIS PANOPTIKUM @-fcl A dolog úgy kezdődött, hogy dr. Nyúl Gusztávtól, aki feledtem lakik a II. emeleten, a következő le­velet kaptam: Gébics Dezső tímarc Helyben A polgári perrendtartás 179/b. paragrafusának ér­telmében értesítem, hogy ön ellen egészségrontás miatt a büntetőfeljelen­tést 326.789/1947. szám alatt a mai napon meg­tettem. Ami időn erről ér­tesítem, egyben felszólí­tom arra, hogy annál is inkább, mert ellenkező esetben. Kiváló tisztelettel Dr■ Nyúl Gusztáv. A levél persze felizga­tott s azonnal felrohan­tam az ügyvédhez, hogy megtudakoljam, mit is tettem tulajdonképpen. Ba­rátságosan, de tartózko­dóan fogadott. — ön — mondta — teg­­nap délben kihajolt az ablakán és tüsszentett. Erősen vélelmezhető, hogy az így levegőre került baktériumok könnyű sú­lyuk következtében fel­­felé szálltak és benyomul­tak az én kétszoba-hallos lakásomba, amelyet a la­­ká­shivatal 72896/192 szá­mú végzésével jogerősen kiutalt. Minthogy pedig én tisztiorvosi bizo­nyítvánnyal igazolhatóan könnyen inklinálok a nát­hára, ön a kihágást, il­letve vétséget annál is in­kább elkövette, mert el­lenkező esetben nem kö­vette volna el. Sápadtan roskadtam le egy székre. — Nem a­kartam, — he­begtem — higgye el... Elővett egy vastag és poros könyvet, lapozott benne, azután felolvasta. — „Egészségrontás vét­ségét, illetőleg kísérletét követi el az a személy, aki akarva vagy véletle­nül, a körülmények figye­lembevételével vagy anél­­kül olyirányú cselekede­tet, szándékot vagy tervet visz véghez, amely rész­ben vagy, egészben, legesen vagy állandóan, feltéve vagy feltétlenül alkalmas valamely kívül­álló harmadik személy testi állapotának megsér­tésére, illetőleg megkáro­sítására olyan­ mértékben, amilyen mértékben a sér­tett fél azt jogos vagy jogtalan, tudatos vagy tu­dattalan felindulásában elkövetettnek elismerni vonakodik, illetőleg haj­landó.“ Nyúl Gusztáv itt le­tette a kódexet és így folytatta: — ön a tárgyalásra majd idézést kap, illető­leg elővezetik. Készítsen beadványt, nevezze meg tanúit és keressen ügyvé­det — Kérem — mondtam erre némileg összeszedve magamat — olyan ügy­védre volna szükségem, aki egyrészt ismeri a jo­got, másrészt ismeri az ügyet. Ez pedig csak ön lehet. Vállaja a védelme­met? — A Kúria jogegységi tanácsa szerint erre mód van. Kérek egy megfele­lően felülbélyegzett ügy­védi meghatalmazást, er­kölcsi bizonyítványt és egy úgynevezett aláren­delvényt, amit a főkapi­tányságon kell kérni két­száz foriintos pénzügyőri bélyeggel. Akkor aztán a tárgyaláson meg sem kell jelennie­. Természetesen mindent beszereztem. Két hét múl­va megjelent nálam dr. Nyúl Gusztáv. — Sajnos, uram, — mondta — a pert elveszí­tette. 600 forint kártérí­tést ítélt meg a bíróság. Kapok tehát 1200 forintot. — Miért annyit? — Mert az ön védelmét mint ügyvéd elláttam. — És az 600 forint? — Nem. Az csak 300. De felperes költségeit is meg kell fizetnie. Már pedig én az én ügyvédem is voltam. És kiszólt a végrehajtó­nak, hogy bejöhet. A MIKULÁS DILEMMÁJA Mikulás: A fene egye meg, mióta bevezették a típuscipőt, nem ismerem ki magam. ott majdig, elégedetlen — Milyen idők, milyen idők, kérlekalásan! Szavamra, jobb lett volna meg sem születni. — Ezt csak úgy mondod, kérlekalásan. Ha nem születtél volna, most azon sopánkodnál. Titkos kifligyár milködött Budapesten Visszahoztam ezt a kiflit, nem elég titkos­ már itten, meg kellene pucolni! — Alma megy az olyan könnyen, apafej. Egy pacák, aki taka­­rítóspinkernak öltözve lé­pett olajra, majdnem lebukott. Az volt a sze­rencséje, hogy olyan szőrös a lába, nem gon­dolhatták, hogy nem öreg spiné. — Hát ez nem is cikk, takarítóspínének öltözni, abból minden­féle zrí lehet, mert kép­zeld el, hogy megtetszel az őrnek, elkezd udva­rolni és akkor mit csi­nálsz? — Az fix, hapsi. Tudsz jobbat? — Fix. Csak egy le­­e­pedő kellene hozzá. — Kötélhágcsónak? — Frászt! Az ócska trükk. Egyszerűen a válladra dobod és úgy megy ki, közben latinul beszélsz és az őr azt hi­szi, hogy római szenátor vagy és akkor mese nincs. — De nincs lepedő. — Hát akkor talál­junk ki valamit lepedő nélkül. Például egysze­rűen lemegy a lépcsőn és kimegy a kapun. — Ebbe a rabsalmiba? Még képesek és gyanút fognak. — Várd ki a végét, apafej! Közben ugatsz és akkor azt hiszik, hogy kutya vagy. — Nem tudok jól ugatni. — Nem baj, az őr nem olyan nagy kutyaszak­értő. De ha­ nincs elég önbizalmad, akkor nyá­voghatsz is és azt hi­szik, hogy macska vagy. — De egy macska sokkal kisebb nálam. — Hát akkor össze­húzod magad és az elő­csarnokban különben is félhomály van. — Nem tudsz valami könnyebbet? — Dehogynem, be­gurulsz a lépcsőn és ak­kor az őrök meg lesz­nek róla győződve, hogy hordó vagy. — De nincsenek don­gáim. — Annál könnyebb a dolog, akkor már iga­zán nincs probléma! Egyszerűen megmondod az őrnek, hogy don­gáért megy. ■.(e■ m.) Duna a Markóban önagységa szórakozott — Rémes, Alajos, mel­letted már én is egészen szórakozott leszek• Elmen­tem ma neked nyakkendőt vásárolni és helyette ma­gamnak vettem egy se­lyemsálat. D­eficitmentes a költségvetés Egykori pénzügyminiszterek kara: Mi tudjuk, hogy kell deficitet csinálni. Vas úr. De juszt se mondjuk meg­ arról,­ hogyan lehetne leszorítani az árakat? Egy vidéki vendéglőbe, amelynek homlokzatán egy Petőfi-kép lóg, betér egy vendég vacsorázni. Eszik, iszik, aztán fizet. Felszisszen, amikor meg­­látja a fantasztikus árakat. A vendég­lős megjegyzi: — Hát bizony nagy a drágaság. — Egyszerűen meg lehetne azt ol­dani — mondja a vendég­— Hogyan? — Ha például maga lógna ott kinn és Petőfi Sándor írná a számlát. Szomorú idők Sötét Ödön újságolja Havlicsek Edének: — Hallotta? Vas Zoltán kijelentette, hogy a jövő évi költségvetés deficitmentes lesz. Teljesen eltűnt a deficit. Havlicsek megcsóválja a fejét: — Nahát! Már a deficittel is spekulálnak! — Hozzon egy üveg pezsgőt. Mibe kerül? — Nyolcvan a pezsgő, negyven a luxusadó. — Az sok. Akkor hozza csak a luxusadót. €4 Weférf^p — Mit jelentsen ez, Gugyerák úr? — Élő mókus után fényűzési adót kell fizetni­ arról,­­­hogy milyen bíróknak örülnének a feketézők, Huzlacsek a kiskocsmában odamegy egy ismeretlen úrhoz és azt mondja neki: — Pardon, nevem Huzlacsek, a ba­rátommal egy ultipartit szeretnék összehozni. Nem szállna be harmadik­nak? — Sajnálom, — hangzik a válasz — de nekem fogalmam sincs a kártya­játékról. — Óh kérem, — biztosítja Huzlacsek — az egyáltalán nem baj. Mi pont egy ilyen partnert keresünk. ............... -r­e

Next