Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-10-15 / 41. szám

Álmaimban megjele­nk Egy ragyogó lehetsz­­, Válnék azzá, mire i­­egvan Lelkemben a tehets­z! Jaj istenem, én mic­oda Csudákat is tehetnél, Ha én egyszer kru­mpli-ügyi Kormánybiztos lehe­ték! Burgonyás tábornagi­nak Cimeztetném magam­at, Krumpli-fejű fejesei közli Hallatnám a szavam­­, Nyilatkoznék a lapo­tnak: ,,Krumpli nincs, de lehet még“, Ha én egyszer krum­pli-ügyi Kormánybiztos lehet­nék. Krumpli-jegyet nyer ,tartatnék Háromszínűt, nemze­­t, Plakátokat rajzoltatn­­k, Mik a krumplit élte­­k, Krumpli-közi kongre­sszusra Velencébe sietnék, Ha én egyszer krum­li-ügyi Kormánybiztos lehet­nék. Vállaimon színarany él Szikráznék az epület Autón járnék, hogy­­ krumplit Megkeressem, hova l itt. S elrendelnémcsirk t­egyék, j­ Kit elfog az ehetnék Ha én egyszer kru­­pli-ügyi !'' Kormánybiztos lehet­ék. (j. Gál­ár Andor Hindu gond Lakást igénybevenni hivatal céljaira tilos O mert ily későn Ha én egy» tér... (u · VJ C­ \ \iJ fc/ o \‡‹-‚ /' (£ v / f~^(\ s ^ VJ s \ A J vJ'' O , ‘ csak most leplezi le a szobrot Zsolt úr? Mert eddig én is ott álltam a talapzaton. — Na hogy van kedves Rabindra Tagindra? — Köszönöm kérdését, csak azt nem tudom, mi vagy­ok Inkább: éhes vagy független. — Ezek itt mint lakók alszanak, vagy mint köztisztviselők? Ciákkaktik­afi áttolni autók teámáb­­á. Képünk az állami autókat számcsökkentés közben ábrázolja. Haj, haj barg­óra — Jó napot, nagysád, Kolorádóból. — Maga hülye, itt aka­rálni? 2. — Szegény embernek Krumpli az ebéd, tök a — Nézd az ipsét, krumplival! Mégis szörnyű, etetsz velem, legalább hétnél egy kis krumplit i­geny a sora, vacsora, felvág ah így -Sa­j­ bogár vagyok krumplit za­ 3. héten húsz asárnap föz­ 2 . (A taxiállomáson egyetlenegy taxi áll. Mindössze ennyit kell tudnunk az egészhez.) I. PASAS (táskával a kezében messzi­ről szalad a taxi felé és integet, sőt a kalapját is lengeti, hogy fel­hívja magára a sofőr figyelmét). SOFŐR (nem veszi észre). II. PASAS (oldalról tör a sofőrre, ugyanabban a pillanatban, ami­kor I. pasas odaér. Be a­kar száll­ni, de az visszarántja. Most izga­tott beszélgetés kezdődik­. I. PASAS: Kérem én már messziről integettem, tessék csak hagyni ezt a kocsit! (Cibálja.) II. PASAS: Ügyen kérem, integetett! Sokan integetnek egy ilyen nagy városban, érdekes. Integetett, na és? (Be akar szállni.) I. PASAS (visszacibálja): Hát majd én megmutatom magának, hogy nem száll be! II. PASAS: Hát majd én megmutatom önnek, hogy beszállok! (Be akar szállni.) I. PASAS: Erőszakos fráter! II. PASAS: Hallja,­­kaphat egy frászt!­­I. PASAS (hirtelen magába száll, sírni kezd): Uram... Orvos vagyok és egy haldoklóhoz kell mennem. Emberéletről van szó.... Ha ide­jében érkezem, megmenthetem... És ezenfelül a vonatom is indul... A feleségem a pályaudvaron vár, ha elkésem, öngyilkos lesz... N­. PALAS (komoran): Sajnálom ... Tudja meg, uram, hogy egy öt­százfőnyi csoport Budán most tart a Duna felé, hogy átmenjen a Lánchídon... Három vak vezeti őket... Vidékről jönnek, és nem tudják, hogy ,a Lánchíd megszűnt... Belezuhannak a Dunába... öt­száz emberélet uram... (Be akar szállni.) Oda kell rohannom! I. PASAS (visszacibálja): Kérem, tudja, hova utazom? Washingtonba. Itt a táskámban van a világbéke terve. Ha idejében odaérkezem, aláírják. Ha elkések, kitör a háború. Az jó lesz magának? I­. PASAS­­hirtelen felrántja az ajtót és az ülések számából megálla­pítja, hogy nagy taxiról van szó, ami jóval drágább. Hirtelen­: Tud­ja mit, kérem? Legyen a magáé... Mit menjünk ölre egy vacak ko­csiért? I. PALAS: JÓl hallok? Uram, köszö­nöm... (Kezet csókol.) Ön nagy­szerű ember. .. Mindjárt láttam, hogy csak úgy sugárzik a szemé­ből valami. Most már tudom, hogy a megértés volt.­.. Köszönöm... II. PASAS: Semmiség... Szeretnünk kell egymást, uram... Emberek vagyunk... I. PASAS (benéz a kocsiba, ő is meg­látja, hogy nagytaxi): Kérem... Én nem is tudom, hogy elfogadha­tom-e öntől ezt a nagylelkűséget.. (El akar menni.) II. PASAS (karonragadja): Ha meg­gondolom, ön orvos... emberélet­ről van szó... I. PASAS: Igen, de­ szerintem az illető már úgyis meghalt. És nem is baj. Rossz ember volt. II. PASAS: És a felesége ,a pályaudva­ron... Nem,­­az öné a kocsi... (Be akarja tuszkolni.) I. PASAS (nem hagyja magát): Le­gyek őszinte? Nem érdekel a fele­ségem. (A fülébe súgja.) Azt hi­szem, megcsal... II. PASAS: Na, de a világbéke... (Be akarja tuszkolni.) I. PASAS (nem hagyja magát): A vi­lágbéke? Jól jön az holnap is... Hanem rohanjon, uram... ötszáz ember a Lánchídnál... II. PASAS: Meggondoltam. Ha olyan hülyék, hogy belesétálnak a­ Du­nába, ám tegyék. Mit fogom én izgatni magama­t! Szép idő van. Nincs kedve sétálni? I. PASAS: Boldogan j önnel ne? (Ka­ronfogva eltávoznak.) Tahi László

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék